Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem
A Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem a Magyar Népköztársaság egyik legmagasabb állami kitüntetése volt.
Az 1956-os forradalom leverését követően kezdték el adományozni azoknak, akik a felkelést leverők oldalán kitüntették magukat. A Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány alapította 1957-ben, a 25/1957. (IV. 21.) számú rendeletével. Alapszabályát az 1042/1957. (IV. 21.) számú kormányhatározat állapította meg.
„Az 1956 utáni szocialista rendszer legszimbolikusabb kitüntetése. Világosan kifejezte a kormány, a rendszer osztálytartalmát. A hatalom a munkásoké, a parasztoké volt. A kitüntetés egyszerre volt a szocialista rend kifejezése, amit a vörös csillag jelképezett, és magyar is, amit mutatott a nemzeti színű szalagsáv” – írta a kitüntetésről 2006-ban A Szabadság, a Magyar Kommunista Munkáspárt lapja.
Ugyancsak a forradalom leverése után kezdték újra adományozni a korábban alapított Magyar Szabadság Érdemrendet is. A kitüntetési rendszer, amelynek keretében ezeket az elismeréseket osztották, a kommunista rezsim bukása (1990) után megszűnt. Mindkét kitüntetés viselését a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény 1991. augusztus 1-jei hatállyal megtiltotta. [3] (Egyébként olyan önkényuralmi jelképet is tartalmaznak, amelyek Magyarországon nem viselhetők.)
Neve szerkesztés
Nevét Munkás-paraszt Hatalomért érdemrend alakban említi sok forrás, többek közt így tartalmazzák az újabb törvényszövegek is, mint az 1991. évi XXXI. törvény és módosításai.[1] Eredeti dokumentumok szerint viszont a kitüntetést egyértelműen emlékéremnek és nem érdemrendnek vagy érdeméremnek keresztelték a megalapításakor.[2]
Kik kapták szerkesztés
A kitüntetés azoknak volt adományozható, akik az akkor ellenforradalomnak nevezett forradalom ellen harcoltak, a fegyveres harcot irányították, vagy akik a pártintéző-bizottságok, a rendőrség, a honvédség, vagy a tanácsok szervezte karhatalomba 1956. december 31-éig beléptek. Posztumusz megkapták olyanok is, akik a forradalom harcaiban a Kádár-rendszerben jónak minősített posztokon harcoltak, például Hrovatin Károly sorkatona, vagy Kollár István, akit a vádak szerint a később ki is végzett Tóth Ilona orvoshallgató megölt.[3]
Egyes források szerint a kitüntetést megkapta például a Gyurkó Lajos tábornok parancsnoksága alá tartozó kiskunhalasi lövészezred katonái közül 360 fő, akik többek közt arról voltak nevezetesek, hogy felszámolták Budapesten a felkelők Juta-dombon működő ágyú állását és a IX. kerületben agyonlőtték az elfogott felkelőket.[4][5][6]
A kor viszonyaira jellemző módon előfordult, hogy valaki megkapta az emlékérmet, mert csatlakozott a karhatalomhoz, majd letartóztatták, halálra ítélték a forradalomban való részvételéért és kivégezték: ez lett a sorsa Csiki Lajos honvéd hadnagynak (1931–1958).[7] Hasonlóan halálra ítélték Paska Elemért is, aki azonban életben maradt.
Kiváltságaik szerkesztés
A 30/1986. (VIII. 10) minisztertanácsi rendelet kibocsátása idején 5758 fő kapott átlagban 1250 forint nyugdíj-kiegészítést azon a címen, hogy rendelkeztek a Munkás-paraszt Hatalomért emlékéremmel.[8]
A kitüntetésről szóló rendelet 6. pontja szerint az emlékérem az adományozott személy halála után az örökös birtokában marad.
A nyugdíj-kiegészítésen kívül egyéb kiváltságokkal is járt, ha valaki a Szocialista Hazáért érdemrend után a legnagyobb „pártértékkel” bíró Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem tulajdonosának mondhatta magát.
Előnyben részesültek a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékéremmel kitüntettek gyermekei is, hiszen (ha a felvételi vizsgán megfeleltek) kötelező volt őket felvenni a felsőoktatási intézményekbe, szakmunkástanuló iskolákba, középiskolákba, kollégiumokba, diákotthonokba.
A kommunista rezsim bukása után a kiváltságokat megszüntették.[9] Az 1956-os forradalom leverésében résztvevőket és ezért a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem tulajdonosait kizárták azok közül is, akik a kárpótlásban részesülhettek.[10]
Néhány ismert birtokosa szerkesztés
A falerisztikában szerkesztés
A falerisztikai piacon más kommunizmus kori magyar kitüntetések közt viszonylag becses darabnak számít, 8000–10000 forintért vásárolható meg dobozzal, szalagsávval.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 9.)
- ↑ [1][halott link][2] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ M. Kiss Sándor: Tóth Ilona tragikuma Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (tanulmány, 1956-os intézet)
- ↑ Marossy Endre: Harcra hív a kürt. Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (részlet – Coldwell Könyvek, Budapest, 2005.) ISBN 9789638650641
- ↑ Vágvölgyi B. András: 56-os film (és.hu). (Hozzáférés: 2007. július 9.)
- ↑ 1956 (kronológia – mti.hu)
- ↑ Budapest ostroma (bparchiv.hu). [2007. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 9.)
- ↑ Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár felszólalása a Parlamentben (1990. július 3.)
- ↑ 1991. évi XII. törvény Archiválva 2006. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről
- ↑ Menczer Gusztáv: Néhány gondolat a történelmi kárpótlásról Archiválva 2007. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (esszé, egyben az Igazságügyi Hivatal álláspontja)
- ↑ Kik kaptak Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetést?
Források szerkesztés
- Besnyő: A Magyar Népköztársaság kitüntetései, Budapest, 1979.
További információk szerkesztés
- Pandula Attila: Állami kitüntetések a történelemben (História, 2003)
- A Magyar Kommunista Munkáspárt lapja, a kitüntetés képe és cikk, 2006-ban
- 1991. évi XXXI. törvény a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről Eredeti változat, aktuális változat