Murarév
Murarév (korábban Hotticza, szlovénül: Hotiza) falu Szlovéniában, a Muravidéken. Közigazgatásilag Lendva községhez tartozik.
| Murarév (Hotiza) | |
 | |
| A Szent Péter és Pál plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Lendva |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1389 |
| Polgármester | Anton Balažek |
| Irányítószám | 9220 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 741 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Terület | 4,91 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 16° 21′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 16° 21′ 32″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Murarév témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Lendvától 8 km-re délnyugatra, a Mura bal partján, a Muraszombat-Lendva út és a Mura holtága között fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban is lakott volt. Határában egy a középső bronzkorban létesített település maradványait tárták fel.
A mai települést 1389-ben "Hotiza" alakban említik először. 1524-ben "Hothyza" néven szerepel. Területe 1644-ig a család kihalásáig volt a Bánffyak birtoka. Ezután a Nádasdy család birtoka lett. 1690-ben Eszterházy nádor több más valaha Bánffy-birtokkal együtt megvásárolta. Ezután végig a család birtoka maradt.
Az 1848-49-es szabadságharc idején súlyos károkat szenvedett, 1848 december 13-án a magyarok az itteni kompot elsüllyesztették, hogy a császári sereg a Murán ne tudjon átkelni. A településnek 1869-ben még csak 428 lakosa volt. Később a lakosság száma fokozatosan nőtt, csúcspontját 1948-ban érte el 1052 lakossal. Ezután ismét folyamatosan csökkent.
Iskoláját 1886-ban nyitották, addig a gyerekek Kapcára jártak iskolába. 1914-ben az épület súlyosan megrongálódott, de felújították. Az oktatás nyelve a magyar volt, de a hittanórákat szlovénul tartották.
Vályi András szerint " HOTICZA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Alsó Lendvához közel, mellynek filiája, határja meglehetős termékenységű, de Mura vize meg szokta önteni."[2]
Fényes Elek szerint " Hoticsa, vindustót falu, Szala vmegyében, 314 kath. lak. F. u. hg. Eszterházy. Ut. p. A. Lendva."[3]
1910-ben 756, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 777 lakosa volt.
Nevezetességei szerkesztés
- A falu közepén álló Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1926-ban épült.
- Bronzkori település maradványai a Gospodsko-dűlőben.
- A falutól nyugatra található a mintegy egy kilométer hosszú Hotizai-tó, mely a Mura egyik holtágában alakult ki. Itt és a Mura holtágaiban gazdag vízinövényzet, tavirózsák, számos vízimadár és halfaj él. Az itt fészkelő madarak között kormoránok, hattyúk is találhatók.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Külső hivatkozások szerkesztés
- Lendva város hivatalos oldala
- Murarév Szlovénia térképén Archiválva 2017. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szlovénia kulturális emlékei