Nádorfa
Nádorfa (szlovénül: Neradnovci, vendül Maranovci) falu Szlovéniában, a Muravidéken, Péterhegy községhez tartozik.
| Nádorfa (Neradnovci) | |
 | |
| Nádorfa látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Péterhegy |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1387 |
| Polgármester | Franc Šlihthuber |
| Irányítószám | 9203 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 130 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 290 m |
| Terület | 4,07 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 50′ 23″, k. h. 16° 11′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 23″, k. h. 16° 11′ 41″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nádorfa témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Muraszombattól 25 km-re északra, a magyar határhoz közel, a Vendvidéki-dombság a Goričko területén a Kis-Kerka mellett fekszik. A település dombvidéki jellegű. A legutóbbi adatok szerint 149 lakója van.
Története szerkesztés
Első írásos említése "Neradnolch" alakban 1387-ből származik.[2] Ekkor adja Zsigmond király a dobrai uradalmat Felsőlendvai Széchy Miklós nádornak. Előbb a dobrai vár, majd a felsőlendvai uradalom részét képezte. A Széchy család fiágának kihalása után 1685-ban Felsőlendva új birtokosa Nádasdy Ferenc, Széchy Katalin férje lett. Ezután az uradalommal együtt egészen a 19. század második feléig a Nádasdyaké.
A 19. század második feléig "Neradnóc" illetve "Merádnocz" néven szerepelt a térképeken, amely közeli összefüggésben a község szlovén nevével, míg a "Nádorfa" magyarosított alak.
Vályi András szerint " NEPRADNÓCZ. Elegyes falu Vas Várm. földes Ura G. Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik F. Petrócznak szomszédságában, és 677annak filiája, határjában szőleje, és mind a’ két féle fája van; de földgye sovány. " [3]
Fényes Elek szerint " Neradnócz, vindus falu, Vas vmegyében, a lendvai uradalomban: 20 kath., 125 evang. lak."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint " Nádorfa, 47 házzal és 261 vend lakossal. Vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Tót-Keresztur, távírója Csákány. A község házai szétszórtan feküsznek. Lakosai, mint napszámosok, távoli vidékeket járnak be."[5]
1910-ben 322, túlnyomórészt szlovén lakosa volt.
A trianoni békeszerződés előtt Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, majd a Vendvidéki Köztársaság, utána a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) vette birtokba. 1919-ben a Vendvidéki Köztársaság központi vezetése által kézben tartott területnek itt volt Bűdfalva mellett a legészakibb pontja. 1941-45 között újból magyar, után ismét jugoszláv fennhatóság alá került.
Nevezetességei szerkesztés
A Kis-Kerka partján áll a Lenarčič-malom, mely 1870-ben épült. Először vizimalomként működött, majd 1897-ben gőzgéppel szerelték fel és egészen 1976-ig üzemelt. A malmot 2000-ben teljesen felújították, mellette játszóteret építettek és kerékpárutat építettek hozzá. Ma a környék egyik kedvelt kirándulóhelye.
Külső hivatkozások szerkesztés
Források szerkesztés
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 437. o. ISBN 963-9257-09-5
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye