Nánási Zoltán
Nánási Zoltán (Nagyvárad, 1934. november 24. – Székelyhíd, 2012. május[1][2]) erdélyi magyar helytörténész, régész.
| Nánási Zoltán | |
| Született | 1934. november 24. Nagyvárad |
| Elhunyt | 2012. május (77 évesen) Székelyhíd |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása | helytörténész, régész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Középiskoláit Nagyváradon végezte (1953), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos tanári oklevelet. 1958-1989 között Székelyhídon, 1990-1994 között Érmihályfalván középiskolai tanár; 1962-1975 között a székelyhídi múzeum munkatársa is.
Munkássága szerkesztés
Első cikkeit a nagyváradi Fáklya közölte (1959); gazdasági, társadalmi, művelődési tárgyú írásait emellett a Falvak Dolgozó Népe, a Művelődés, a Bihari Napló (a Fáklya melléklete), a Crişana, 1992 után az Érmihályfalvi Figyelő és a Székelyhídi Hírlap is; előbbinek szerkesztőbizottsági tagja is 1997-től.
Régészeti és helytörténeti tárgyú dolgozatait az érkörtvélyesi késő-Hallstadt-kori temetkezésekről (1969) és az ottani kelta temető leleteiről (1973), a székelyhídi neolitikus sírról (1971), a Körös-völgye neolitikus festett kerámiás műveltségéről (1972), a gyetényi kerámialeletről (1972) az Acta Muzei Napocensis, a nagyváradi Crisia, az Acta Muzei Porolissensis, a Studii şi Cercetări de istorie veche c. szakfolyóiratokban, a Studii şi comunicări, Satu Mare (1969, 1972), a Centenar Muzeal Orădean (1972) c. kötetekben közölte, ez utóbbi kötetben bemutatta az Ér-völgye történelmi múzeumát, a Crisiában Wilhelm J. Máriával együtt tanulmányt közölt a Székelyhídi Hírlapról (1981).
Jelentősebb magyar nyelvű közleményei: Ottományi műveltség az Ökörvárban (Falvak Dolgozó Népe, 1971. október 27.); Tudományos értékű pénzlelet Székelyhídon (uo. 1972. április 19.); A múlt emlékei az Érmelléken (Bihari Napló 1973/4); II. Rákóczi Ferencre emlékezünk (Fáklya, 1976. március 27.). A Székelyhídi Hírlapban 1996. január 10-től sorozata jelent meg Székelyhíd története címmel, az Érmihályfalvi Figyelőben pedig 1997 áprilisától Érmihályfalva jeles polgárai címmel; ez utóbbiban emlékezett meg többek között Andrássy Ernőről,[3] a Sass Kálmán-perben elítélt orvosról, akinek elkobzott régészeti és helytörténeti gyűjteménye vált a székelyhídi múzeum alapjává. Gede Ildikó és Kárászi Éva Zsuzsanna közreműködésével Érmihályfalva monográfiát írt.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ PIM.hu[halott link]
- ↑ Ér hangja. [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 19.)
- ↑ Nánási Zoltán: Dr. Andrássy Ernő az Érmellék utolsó polihisztora. Közreadta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, etc., 2003. 95 p.
- ↑ Nánási Zoltán: Székelyhíd történeti monográfiája. Székelyhíd : Pro Székelyhíd Egyesület, 2009. 363 p. ill.
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
- Cseke Péter: Nemzetiségi művelődés és muzeológia. Korunk 1981/5.
- Sike Lajos: Téli esték Székelyhídon. Előre 1983. febr. 27.
- Beke György: Itt egymásra találnak az emberek. Barangolások Biharban. 1984. 108-127.
- Benedek Zoltán: Érmellék. Orosháza 1996. 7-8.
.svg){kind=small}