Núbiai vadszamár
A núbiai vadszamár (Equus africanus africanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó afrikai vadszamár (Equus africanus) faj egyik alfaja.
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Equus africanus africanus (Fitzinger, 1857) | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Núbiai vadszamár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Núbiai vadszamár témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Édouard Louis Trouessart szerint a 19–20. század fordulóján még viszonylag nagy területen élt a szudáni Szennartól, illetve Dél-Núbiától Eritreáig, illetve a Danakil-mélyföldig. Ezzel szemben Richard Lydekker a 20. század elején azonban már a kihaló állatok közé sorolta, aminek alátámasztásaként feljegyezte, hogy az állatpiacon már évtizedek óta nem szerepel. Az 1970-es évekre élőhelye a Szudán északkeleti részén található Núbiai-sivatagra, valamint Eritreában a Barka-völgyre, illetve Eritrea és Szudán határvidékére szűkült le; populációi elszigetelődtek egymástól.
A frankfurti állatkert 1877-ben beszerzett egy párt, és utódaik több évtizedig éltek az állatkertben. Más állatkertekben, így a Tierpark Hellabrunnban is megtalálható.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Szőre egérszürke (sárgásszürke vagy fakószürke), élőhelyén ez kitűnő rejtőszín. Hasa és szája világosabb, a martájon sötét keresztcsíkkal. Vállmagassága legfeljebb 113–118 cm, a szomáliai vadszamárénál kisebb. Termete karcsú, a háta szíjalt, sörénye rövid, felálló, a farka bojtban végződik.
Egy letörpült változata élt Szokotra szigetén.
Életmódja, élőhelye szerkesztés
Élőhelyének nagy része sivatag, illetve félsivatag. Táplálkozása, illetve emésztése a szívós, szárazságtűrő növényekhez alkalmazkodott.
A domináns mének 10–15 kancából álló háremet tartanak. A visszavadult házi szamarakkal szívesen kereszteződik.
Hasznosítása szerkesztés
A mitokondriális DNS-vizsgálatok igazolták, hogy ez az alfaj a házi szamár (Equus asinus) őse; ezelőtt mintegy 5000 évvel háziasították Egyiptomban. Az egyiptomi királysírokból előkerült szamárcsontok kopásnyomai alapján valószínűleg teherhordásra használták őket.
Ízletes húsát szívesen ették az arabok.
Források szerkesztés
Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- Brehm: Az állatok világa
- Hans Petzsch: Urania Állatvilág V. – Emlősök. Gondolat Kiadó, Bp., 1969. p. 327.
- Ismeret Virtus: Háziállataink – I. rész[halott link]
