Nagy bandikut
A nagy bandikut (Isoodon macrourus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjéhez és a bandikutfélék (Peramelidae) családjához tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Isoodon macrourus (Gould, 1842) | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedése
(kék — a faj mai elterjedése, fekete — ahol kipusztult) | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy bandikut témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bandikut témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelye a füves puszták és a bozótosok.
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 40–15 cm. Testtömege 260–1500 g. Szőrzete világosbarna színű.
Életmódja szerkesztés
A nagy bandikut mozgékony állat. Mindenevő, tápláléka rovarok, földigiliszták, bogyók és fűmagvak. Néha a nőstény megeszi a kölyköket.
Szaporodása szerkesztés
A párzási időszak egész évben eltart. A 12 napos vemhesség végén a nőstény 2-4 kölyöknek ad életet. 60 naposan kerül sor az elválasztásra.
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. április 27.)
- Animal Diversity Web
