Nagyolsva
Nagyolsva (1899-ig Olsavicza, szlovákul: Oľšavica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Lazonpatak tartozik hozzá.
| Nagyolsva (Oľšavica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Lőcsei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1300 |
| Polgármester | Mikuláš Demočko |
| Irányítószám | 053 73 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | LE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 256 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 17 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 776 m |
| Terület | 17,60 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 05′ 00″, k. h. 20° 45′ 12″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 00″, k. h. 20° 45′ 12″ | |
| Nagyolsva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyolsva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Lőcsétől 14 km-re északkeletre, az Olsva-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
A falu a 13. században keletkezett. Neve a szláv olša (= égerfa) főnévből eredeztethető. Első írásos említése 1308-ból származik. Ebben az évben Pál szepesi prépost Sigray Dénes fia Miklós szepesi várnagynak adja. Ettől kezdve a szepesi váruradalom része volt. Ekkor épülhetett a település Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma. A 14-15. században a Sigrayakon kívül a Görgei, Fricsi, Krigi családoké és az Olsavicaiaké. A család legnevesebb tagja Olsavicai János 1400 és 1424 között szepesi várnagy és alispán.
A 16. században a Szepességben a vlach jog alapján keleti rítusú ruszinok telepedtek le, így történt ez Olsván is. A 16. században itt is terjedt a reformáció, ezzel egyidejűleg a falu új földesurai a Bertóty és Görgey családok lettek. Az ellenreformáció hatására lakói újra katolizáltak. 1700-ban 351 lakosából 348 görögkatolikus és csak 3 nem katolikus volt. A 18. század második felében a település sokat fejlődött, iskolája, plébániája épült. 1787-ben 78 házában 620 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OLSAVICZA. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Görgei Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Alsó Répashoz nem meszsze, határja meg lehetős, réttyei jók, legelője, fája elég van.”[2]
1828-ban 105 háza és 766 lakosa volt. A 19. században nagyrészt a Jámborszky és Újfalussy család birtoka volt. Lakói a mezőgazdaságon kívül kézművességgel, szövéssel, kosárfonással is foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Olysavicza, orosz falu, Szepes vmegyében, Szepeshez északra 1 1/2 mfd., 52 romai, 742 gör. kath., 8 evang.; 12 zsidó lakja. Gör. kath. paroch. templom. F. u. többen.”[3]
A század végétől sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 718, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 327 lakosából 313 szlovák és 13 ruszin volt.
2011-ben 291 lakosából 236 szlovák és 49 ruszin.
Nevezetességei szerkesztés
- Görögkatolikus temploma a 14. században épült, a 17. században barokk stílusban építették át.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
