Nagyon alacsony sűrűségű lipoprotein
A nagyon alacsony sűrűségű lipoprotein (VLDL) egy májban keletkező lipoprotein.[1] A VLDL egyike az öt fő lipoprotein csoportnak (kilomikron, VLDL, LDL, IDL, HDL), amelyek lehetővé teszik a lipidek szállítását a keringésben. VLDL főleg triglicerideket, de jelentős mennyiségű koleszterin-észtert is tartalmaz. A vérkeringésben IDL-lé alakul át, amelynek nagy részét a máj felveszi. A keringésben fel nem vett IDL-ből LDL lesz. VLDL részecskék átmérője 30-80 nm. Míg a VLDL-ek endogén, a kilomikronok exogén termékeket szállítanak. A 2010-es évek elején mind a lipid-,[2] mind a fehérje-összetételét[3] nagy részletességgel leírták.
Szerepe szerkesztés
Nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek felelősek az endogén trigliceridek, foszfolipidek, koleszterin és koleszterin-észterek szállításáért. A szervezet lipidjeinek belső szállító mechanizmusaként működik. Emellett hidrofób intercelluláris hírvivők (pl. IHH fehérje) nagy távolságú transzportját is szolgálják.[4]
Keringés közbeni változásai szerkesztés
A májból származó naszcensz VLDL apoprotein B-100-at, apoprotein C-I-et, apoprotein E-t, koleszterint, koleszterin-észtereket és triglicerideket tartalmaz. A vérben keringve kiegészül apoprotein C-II-vel és további HDL-ből származó apoprotein E-vel. Ezen a ponton a naszcensz VLDL érett VLDL-lé alakul. A VLDL keringése során kapcsolatba kerül a szövetek (zsírszövet, szív, izmok) kapillárisaiban lévő lipoprotein-lipázzal (LPL), melynek kofaktora az apoprotein C-II.[5] A LPL eltávolítja a triglicerideket a VLDL-ből, hogy raktározásra vagy energiatermelésre kerüljenek. VLDL ismét találkozik a HDL-lel, ahol apoprotein C-II-jét visszaadja (de apoprotein E tartalma megmarad). A HDL koleszterin-észtereket is transzportál a VLDL-be, annak foszfolipidjeiért és trigliceridjeiért cserébe (koleszterin-észter-transzferprotein felelős érte). Ahogy egyre több triglicerid távozik az VLDL-ből a lipoprotein-lipáz és koleszterin-észter-transzferprotein enzimek hatására, megváltozik az összetétele, és IDL-lé alakul.[6]
Az IDL 50%-a endocitózisra kerül a májsejtekbe, melyek az IDL-t annak apoprotein B-100 és apoprotein E tartalma révén ismeri fel. A maradék 50% elveszti apoprotein E tartalmát, és LDL-lé alakul. Az LDL-t a sejtek LDL-receptoruk révén felveszik, ahol tartalma raktározódik, sejtmembránjukba épül, vagy átalakul egyéb termékekké (pl. szteroid hormonok vagy epesavak).[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ (2004) „Synthesis and function of hepatic very-low-density lipoprotein.”. Biochem Soc Trans. 32 (Pt 1), 59–64. o. DOI:10.1042/bst0320059. PMID 14748713.
- ↑ (2011) „A phospholipidomic analysis of all defined human plasma lipoproteins.”. Sci Rep. 1 (139). DOI:10.1038/srep00139. PMID 22355656.
- ↑ (2014) „Proteome of human plasma very low-density lipoprotein and low-density lipoprotein exhibits a link with coagulation and lipid metabolism.”. Thromb Haemost. 23 (111), 518–530. o. DOI:10.1160/TH13-02-0178. PMID 24500811.
- ↑ (2010) „Human plasma very low density lipoprotein carries.”. J Proteome Res. 9 (11), 6052–6059. o. DOI:10.1021/pr100403q. PMID 20839884.
- ↑ Dr. Ádám Veronika. Orvosi biokémia. Semmelweis Kiadó (2016). ISBN 978-963-331-400-5
- ↑ (2001) „Very-low-density lipoprotein assembly and secretion.”. Curr Opin Lipidol. 12 (2), 151–157. o. DOI:10.1097/00041433-200104000-00008.
- ↑ (2000) „From cholesterol transport to signal transduction: low density lipoprotein receptor, very low density lipoprotein receptor, and apolipoprotein E receptor-2.”. Biochim Biophys Acta 1529 (1-3), 287–298. o. DOI:10.1016/S1388-1981(00)00155-4.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Very low-density lipoprotein című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
