Neil deGrasse Tyson

amerikai asztrofizikus, író

Neil deGrasse Tyson (Bronx, 1958. október 5. –) amerikai asztrofizikus, író és tudományos ismeretterjesztő személyiség, jelenleg a Hayden Planetárium igazgatója, illetve az Amerikai Természettudományi Múzeum asztrofizikai részlegének kutatási munkatársa. A 2014-ben indult Kozmosz: Történetek a világegyetemről című ismeretterjesztő sorozat műsorvezetője, amely az eredeti, 1980-as, Carl Sagan által megalkotott Kozmosz: Személyes utazás című sorozat hagyományait viszi tovább.

Neil deGrasse Tyson
Született1958. október 5. (65 éves)[1][2][3][4][5]
Manhattan
Állampolgárságaamerikai[6]
SzüleiSunchita Tyson
Foglalkozása
  • asztrofizikus
  • tudományos ismeretterjesztő
Iskolái
Kitüntetései
  • NASA Distinguished Public Service Medal
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • Science Writing Award
  • Isaac Asimov Science Award (2009)[7]
  • Knight Innovation Award (2015)
  • NAS Public Welfare Medal (2015)[8]
  • Dwight Nicholson Medal for Outreach (2017)[9]
  • Hubbard Medal (2017)
  • Stephen Hawking Medal For Science Communication (2017)
  • Carl Sandburg Literary Award (2018)[10]

Neil deGrasse Tyson aláírása
Neil deGrasse Tyson aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Neil deGrasse Tyson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fiatalkora szerkesztés

Tyson a szociológus Cyril deGrasse Tyson, és a gerontológus Sunchita Marie (Feliciano) Tyson középső gyermeke, két testvére van. New Yorkban, Bronxban nevelkedett. Kilencéves korában jutott el a New York-i Hayden Planetáriumba, s ezt követően szenvedélyévé vált a csillagászat. „Az univerzum választott engem, nem volt beleszólásom a dologba” – magyarázta elhivatottságának spirituális vetületét egy interjúban.[11] Kamaszkorában már elhivatottan tanulmányozta a csillagokat, 15 évesen pedig egy kis népszerűséget szerzett azzal, hogy órákat is tartott a témában.[12]

Élete meghatározó élménye volt, amikor 1975-ben, 17 évesen, találkozott Carl Sagannal, melyet a Kozmosz: Történetek a világegyetemről című sorozat 1. részében is felelevenít. A történtekre így emlékszik: „Én csak egy bronxi kamasz voltam, Carl pedig akkor már elismert tudós, de így is látott bennem fantáziát, és meghívott az ithacai Cornell Egyetemre, ahol tanított. Attól a naptól kezdve már nemcsak azt tudtam, hogy milyen tudóssá szeretnék válni, de azt is, hogy milyen emberré.”[11]

Tanulmányait a Harvard Egyetemen, az austini Texas Egyetemen és a Columbia Egyetemen végezte.

Munkássága szerkesztés

Tyson kutatási területei főként a kozmológiára, a csillagkeletkezésre, a csillagfejlődésre és a galaktikus csillagászatra koncentráltak. Számos tisztséget töltött be olyan intézményeknél, mint a Marylandi Egyetem, a Princeton Egyetem, az Amerikai Természettudományi Múzeum és a Hayden Planetárium. Emellett népszerű könyveket írt csillagászat témakörben és publikált a Natural History magazinban is.

A Hayden Planetárium igazgatójaként ellenezte, hogy a kiállításokon a Plútó Naprendszerünk kilencedik bolygójaként szerepeljen. Tyson ezt azzal magyarázta, hogy szeretné, ha a Naprendszer objektumait közös tulajdonságaik alapján csoportosítanák, együtt a Föld-típusú bolygókat, együtt az óriásbolygókat és együtt a Plútóhoz hasonló törpebolygókat. Mint arról később a vele készített interjúkban beszámolt, ennek eredményeként számtalan gyűlölködő levelet kapott, főleg gyerekektől. Tevékenységének eredményeként a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006. augusztus 24-én új bolygófogalmat alkotott, s ezzel a Plútó elveszítette „bolygó” besorolását. Tyson erre így emlékszik: „Egy darabig nem voltunk túl népszerűek a Hayden Planetáriumban.”[13]

2007-től Tyson rendszeresen feltűnt a History Channel nevű televíziós csatorna A Világegyetem című ismeretterjesztő sorozatában.

Karrierje során 17 tiszteletbeli doktori címmel jutalmazták.[13]

2018-ban Tyson, saját magát alakította Bill Nye tudós társával vendégszerepelőként az Agymenők című amerikai vígjátéksorozat utolsó évadjának első epizódjában.

Világnézete szerkesztés

Világnézetével kapcsolatban Tyson a következőket mondta: „Az embereket nagyon érdekli a vallással, a spiritualizmussal vagy az Istennel kapcsolatos álláspontom, így ha találnom kellene egy szót, ami a leginkább leírja ezeket, az az agnoszticizmus… de végül inkább egyáltalán nem lennék benne semmilyen kategóriában.”[14] 2009-ben egy beszélgetés alkalmával így nyilatkozott: „Nem értek egyet az ateisták azon állításával, hogy a közösségük része vagyok. Nincs se időm, se energiám, se érdeklődésem arra, hogy így viselkedjek… Nem próbálom megtéríteni az embereket. Ez nem érdekel.”[15]

Tyson is osztja Carl Sagan meggyőződését, hogy a kozmikus perspektíva lehet az, amely megmentheti a Földet és az emberiséget is. „Azok az emberek, akik igazán felfogják a kozmikus perspektívát, soha nem fognak háborúba vezetni embereket. Mert ez egyszerűen nem történhet meg. Ha megvan a kozmikus perspektívánk, és itt ez a kis Földnek nevezett porszem, akkor azt kérdezzük, ’Mégis mit akarsz csinálni? Itt vagy, egy képzeletbeli vonal egyik oldalán a homokban, és meg akarod ölni az embereket a túloldalon, miért is?’ A kozmikus perspektívát nem hordozza magában elég ember ebben a világban. Pedig az egész életünket megváltoztatná.”[16]

Amikor 2008-ban a Time magazin arról kérdezte, az univerzummal kapcsolatban mi a legmeghökkentőbb tény, amelyet megosztana az emberekkel, Tyson így fogalmazott: „Amikor felnézek az égre, és igen, tudom, hogy részei vagyunk ennek az univerzumnak, hogy benne vagyunk az univerzumban, de talán ennél a két ténynél sokkal fontosabb, hogy az univerzum bennünk van. Amikor ezen gondolkodom, felnézek az égre – sokan kicsinek érzik magukat, mert az univerzum nagy, és ők kicsik, de én nagynak érzem magam, mert az atomjaim azokból a csillagokból jönnek.”[16]

Magánélete szerkesztés

Tyson jelenleg Manhattanben él feleségével, Alice Younggal, és két gyermekükkel.[13]

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • Ha felfal egy fekete lyuk és egyéb kozmikus komplikációk; ford. Laki Mihály; Kossuth, Bp., 2017
  • Terítéken a világegyetem. Asztrofizika mindenkinek; ford. Sódor Ádám; Kossuth, Bp., 2018

Jegyzetek szerkesztés