Nikola Zsekov

Nikola Todorov Zsekov (Szliven, Bulgária, 1864. december 25. – Füssen, Bajorország, 1949. november 1.) bolgár katonatiszt, a Bolgár Hadsereg vezérkari tisztje volt az első világháború idején és egy rövid ideig a hadügyminiszteri tisztséget is betöltötte.

Nikola Todorov Zsekov
Született	1864. december 25. Szliven, Bulgária
Meghalt	1949. november 1. (84 évesen) Füssen, Németország
Sírhely	Szófia
Állampolgársága	bolgár
Nemzetisége	bolgár
Szolgálati ideje	1885–1918
Rendfokozata	tábornok
Egysége	2. Bolgár hadsereg
Csatái	Első Balkán-háború, Első világháború
Kitüntetései	Bátorság-rend, Szent Sándor-rend, Katonai érdemrend, Pour le Mérite, Vaskereszt első és másodosztály, Vörös Sas-rend, Lipót-rend, Vaskorona-rend, Osztrák–Magyar katonai érdemrend, Gallipoli-csillag, Imtiaz-érem
Iskolái	Vasil Levski National Military University
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikola Todorov Zsekov témájú médiaállományokat.

Pályafutása kezdetei

Általános iskolai tanulmányait követően a szófiai katonai akadémián sajátította el a katonai alapismereteket. 1885-ben önkéntesként jelentkezett egy tartalékos hadosztályhoz, a szerb–bolgár háború idején. 1886-ban részt vett az I. Sándor bolgár fejedelem elleni puccskísérletben, ezért lefokozták kadéti rangra és a 12. gyalogos hadosztályhoz rendelték szolgálatra. A fejedelmet azonban még ebben az évben lemondásra kényszerítették, így Zsekov tovább folytathatta tanulmányait az akadémián, ahol 1887-ben végzett, hadnagyi rangot kapott és a Sumenben állomásozó 2. gyalogos hadosztályhoz rendelték. 1894-ben századossá léptették elő és Olaszországba küldték, ahol 1898-ig a torinói katonai akadémián tanult. Hazatérése után a 3. gyalogos hadosztályhoz került, majd 1901-ben őrnagyi rangot kapott és bekerült a hadsereg vezérkarába. 1910–1912 között az 1. gyalogos hadosztály parancsnoka volt és a szófiai katonai akadémián is tanított, melynek 1912-ben parancsnokává nevezték ki.

Az első Balkán-háború idején a 2. Bolgár Hadsereg vezérkari főnöke volt, melynek élén részt vett Edirne város ostromában. A háború végén azonban megbetegedett, így a második Balkán-háborúban már nem tudott részt venni. Felépülése után a Nyugat-Trákiában (ma Görögország része) állomásozó bolgár csapatok parancsnoka lett.

1913-ban Zsekov tagja volt annak az isztambuli diplomáciai küldöttségnek, amelynek feladata volt egy katonai egyezség megkötése az Oszmán Birodalommal.

Az első világháborúban

Mikor 1915-ben Bulgária belépett az első világháborúba, vezérőrnaggyá léptették elő és kinevezték hadügyminiszternek. Ferdinánd király egyúttal őt nevezte ki a Bolgár Hadsereg vezérkari főnökévé is. A bolgár hadsereg az ő vezetésével vett részt Németország és Ausztria-Magyarország oldalán a Szerbia elleni hadjáratban, és elfoglalta Makedóniát, 1916–17-ben pedig Dobrudzsa térségében – az August von Mackensen vezette német csapatok segítségével – támadást indított Románia ellen, nagy mértékben hozzájárulva a románok felett aratott győzelemhez. Háborús érdemei elismeréséül 1916 októberében altábornaggyá léptették elő.

Az 1917-es és 1918-as esztendőben a bolgár csapatok főként az antant balkáni offenzívájának megállításával voltak elfoglalva. 1918 nyarán Zsekov megbetegedett és Bécsbe ment kezeltetni magát, távollétében Georgi Todorovra bízva a hadsereg vezetését. Az antant a Todorov vezette bolgár seregekre szeptember 15-én a Dobro Pole-i csatában súlyos vereséget mért, amelynek következményeként Bulgária nemsokára kapitulált. November 4-én Nikola Zsekovot félreállították az aktív szolgálatból és tartalékos állományba helyezték.

A háború után

A háború után Zsekov Németországba ment önkéntes száműzetésbe, de 1921-ben hazatért, de letartóztatták és 3 év vizsgálati fogság után 10 év börtönre ítélték, viszont büntetését nem kellett letöltenie, mert amnesztiában részesült. Az ezt követő években visszavonult a közélettől és emlékiratainak illetve katonai értekezéseinek megírásával foglalkozott. 1936-ban előléptették gyalogsági tábornokká, amely ekkor a Bolgár Hadsereg legmagasabb rangfokozatának számított.

A második világháború alatt Zsekov baráti kapcsolatot létesített Adolf Hitlerrel, aki Franciaország legyőzése után meghívta őt, hogy látogassa meg Párizst a Führer vendégeként. Az 1944. szeptemberi szófiai felkelést követően Zsekov Németországba menekült, félve az esetleges politikai felelősségre vonástól. Távollétében, 1945. február 1-jén a Népbíróság halálra ítélte.

Zsekov 1949-ben a bajorországi Füssenben halt meg. 1992. november 7-én maradványait hazahozták és a szófiai katonai mauzóleumban helyezték végső nyugalomra.

Források

• First World War.com – Who's Who – Nikola Zhekov at [www.firstworldwar.com]
• Енциклопедия „България“, том 2, Издателство на БАН, София, 1981
• Недев, С., Командването на българската войска през войните за национално обединение, София, 1993, Военноиздателски комплекс „Св. Георги Победоносец“
• Вазов, В., Животописни бележки, София, 1992, Военноиздателски комплекс „Св. Георги Победоносец“, ISBN 954-509-002-2 с. 123