Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij
Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij (oroszul: Николай Тарасович Никовский; ukránul: Микола Тарасович Ніковський; Jaloszovetka, 1917. december 23. – Kijev, 1997. november 20.) szovjet katonatiszt, ezredes, aki részt vett az 1956-os magyar forradalom leverésében. Hadosztálya volt az első, amelyik elérte és el is foglalta a budapesti hidakat. Ezért a cselekedetéért tüntették ki a Szovjetunió Hőse kitüntetéssel.
| Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij | |
 | |
| Sírja Kijevben | |
| Született | 1917. december 23. Jaloszovetka, Katerinopili járás, Cserkaszi terület, Ukrán Népköztársaság |
| Meghalt | 1997. november 20. (79 évesen) Kijev,  Ukrajna |
| Sírhely | Lukjanyivkai katonai temető |
| Állampolgársága | szovjet |
| Nemzetisége | ukrán |
| Szolgálati ideje | 1938–1966 |
| Rendfokozata |  ezredes |
| Csatái | Második világháború Téli háború 1956-os forradalom |
| Kitüntetései |  Szovjetunió Hőse  Vörös Zászló érdemrend (2x) |
| Iskolái | Malinovszkij Páncélos Csapatok Akadémiája |
Élete szerkesztés
Nyikolaj Taraszovics Nyikovszkij Jaloszovetkában született 1917. december 23-án (a régi naptár szerint december 10-én), paraszt családban. Autószerelést tanult, s 1938-ig, mint autószerelő dolgozott egy petroosztrovi traktor- és gépállomáson, amikor is bevonult a Munkás-paraszt Vörös Hadseregbe. Ott további – elsődlegesen politikai – tanulmányokat végzett 1941-ig. Részt vett a téli háborúban és a második világháborúban. A Harckocsizó Katonai Akadémián 1945-ben diplomát szerzett.
Az 1950-es években Magyarországon teljesített szolgálatot mint a 2. gépesített hadosztály alárendeltségébe tartozó 87. harckocsigárdaezred parancsnoka, ezredesi rendfokozatban. Szolgálati helye Cegléd volt. 1956. október 24-én ezrede volt az első, amelyik megjelent Budapesten, azzal a céllal, hogy leverjék a magyar felkelést. Rövid időn belül elfoglalt több hidat. Ezredével folyamatosan részt vett az utcai harcokban, s az ellenállás felszámolásában.
1956. december 18-án kitüntették a Szovjetunió Hőse, valamint a Lenin-rend kitüntetésekkel, s megkapta a 10808. számú arany csillagot. A kitüntetés indoklása szerint kivételes katonai bátorsággal hajtotta végre cselekedeteit.
Aktív katonai szolgálatát 1966-ban fejezte be, ezután Kijevben élt 1997. november 20-án bekövetkezett haláláig. Kijevben a Lukjanyivkai katonai temetőben temették el.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Никовский, Николай Тарасович című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- (oroszul) Герои Советского Союза: Краткий биографический словарь / Пред. ред. коллегии И. Н. Шкадов. – М.: Воениздат, 1987. – Т. 1 /Абаев – Любичев/. – 911 с. – 100 000 экз. – ISBN отс., Рег. № в РКП 87-95382.
- (ukránul) Герои Советского Cоюза: Краткий биографический словарь в 2 томах. Том II: – Москва: Воениздат, 1988. – стор. 163
