Nyugati szamócafa

növényfaj

A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld fafaj. A család kevés, mészkedvelő fajainak egyike. Madrid címerében is megjelenik ábrázolása. Azokon a területeken, ahol a görög szamócafával együtt fordul elő, könnyen kereszteződik. Hibridjük a platánkérgű szamócafa. Rokona a kaliforniai szamócafa, amely azonban Észak-Amerika nyugati részén honos, és jóval magasabbra megnő.

Nyugati szamócafa
Nyugati szamócafa Korzikán
Nyugati szamócafa Korzikán
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Szamócafaformák (Arbutoideae)
Nemzetség: Szamócafa (Arbutus)
Faj: A. unedo
Tudományos név
Arbutus unedo
L.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati szamócafa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szamócafa témájú médiaállományokat és Nyugati szamócafa témájú kategóriát.

Latin nevében az arbutus szó a kelta arbois szóból ered, jelentése szigorú erdő, az unedo jelentése pedig csak egyet eszem.[1]

Származási hely, élőhelye szerkesztés

Az atlanti partok mentén, DNY-Írországtól a mediterrán területekig. Sziklás lejtők, cserjések növénye. Egyidejű virágzása és termése miatt nagy a díszítőértéke.

Leírása szerkesztés

Terebélyes, 10 m magasra megnövő fa. Kérge vörösbarna, érdes és repedezett, nem hámlik. A levelek keskenyek, elliptikusak vagy visszástojásdadok, 10 cm hosszúak, 5 cm szélesek, fogazottak. Felszínük erősen fényes és sötétzöld, fonákjuk világosabb. Mindkét oldaluk kopasz. A virágok csupor alakúak, kicsik, fehérek vagy rózsásak. Bókoló, mintegy 5 cm hosszú, hajtásvégi fürtjeik ősszel az előző évi termések érésével egy időben nyílnak. A termése szederszerű, mirigyes, piros, 2 cm átmérőjű. Ősszel érik az előző évi virágokból.

Felhasználása szerkesztés

Termése ehető, de lisztes íze, szemcsés állaga miatt nem igazán kellemes, inkább pálinka és befőtt formájában fogyasztják.

Nagyon finom szemcséjű fáját az asztalosok hasznosítják. Régebben bőr cserzésére is használták.

A levelek sok csersavat és arbutint tartalmaznak, melyek tisztítják a húgyutakat, és összehúzó hatásúak. Gyökérfőzete magas vérnyomás ellen hatásos.[1]

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 188. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források szerkesztés

További információk szerkesztés