Wikipédia

Nyugati tuja

növényfaj

A nyugati tuja (Thuja occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a tuja (Thuja) nemzetség legismertebb faja, amit éppen ezért gyakorta „közönséges tujának”, illezve egyszerűen csak tujának neveznek. Egyéb nevei: kanadai cédrus, fehér cédrus, nyugati életfa.[1]

Nyugati tuja
A nyugati tuja levelei és tobozai
A nyugati tuja levelei és tobozai
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Ciprusformák (Cupressoideae)
Nemzetség: Tuja (Thuja)
L. (1753)
Faj: T. occidentalis
Tudományos név
Thuja occidentalis
L. (1753)
Szinonimák
Szinonimák
  • Homotypic
    • Thuja procera Salisb., Prodr. Stirp. Chap. Allerton: 398 (1796), nom. superfl.
    • Thuja theophrasti Nieuwl., Amer. Midl. Naturalist 2: 284 (1912), nom. superfl.
  • Heterotypic
    • Thuja occidentalis var. variegata Weston, Bot. Univ. 1: 294 (1770)
    • Thuja odorata Marshall, Arbust. Amer.: 152 (1785)
    • Thuja variegata Marshall, Arbust. Amer.: 152 (1785)
    • Thuja obtusa Moench, Methodus: 691 (1794)
    • Cupressus arborvitae O.Targ.Tozz., Ann. Mus. Imp. Fis. Firenze, reimpr. 3-5: 71 (1810)
    • Thuja nana Carrière, Traité Gén. Conif.: 93 (1855), pro syn.
    • Thuja occidentalis var. compacta Carrière, Traité Gén. Conif.: 104 (1855)
    • Thuja occidentalis var. robusta Carrière, Traité Gén. Conif.: 104 (1855)
    • Thuja occidentalis var. variegata-aurea Carrière in H.A.Jacques & F.Hérincq, Man. Gén. Pl. 4: 323 (1857)
    • Thuja caucasica Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862)
    • Thuja compacta Standish ex Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862)
    • Thuja ericoides Gordon, Pinetum, Suppl.: 91 (1862)
    • Thuja occidentalis var. pendula Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862)
    • Thuja sibirica Gordon, Pinetum, Suppl.: 104 (1862)
    • Thuja tatarica Gordon, Pinetum, Suppl.: 104 (1862)
    • Thuja vervaeneana Van Geert ex Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862)
    • Thuja occidentalis var. aureovariegata Henkel & W.Hochst., Syn. Nadelhölz.: 279 (1865)
    • Thuja occidentalis var. fastigiata H.Jaeger, Ziergehloze Gart. Park.: 537 (1865)
    • Thuja occidentalis var. aurea J.Nelson, Pinaceae: 68 (1866)
    • Thuja occidentalis pendula-variegata J.Nelson, Pinaceae: 68 (1866)
    • Chamaecyparis boursieri Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 125 (1867), nom. illeg.
    • Retinispora dubia Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 141 (1867)
    • Retinispora meldensis Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 103 (1867)
    • Thuja devriesiana Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 141 (1867), pro syn.
    • Thuja minor Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 110 (1867), pro syn.
    • Thuja occidentalis var. cristata Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 111 (1867)
    • Thuja occidentalis ericoides C.Lawson, Ill. Farmer Gard. Alman. 1867: 102 (1867)
    • Thuja occidentalis pumila Ed.Otto, Hamburger Garten- Blumenzeitung 23: 162 (1867)
    • Thuja occidentalis var. hoveyi Hoopes, Book Evergr.: 322 (1868)
    • Retinispora ellwangeriana Carrière, Rev. Hort. 1869: 349 (1869)
    • Thuja ellwangeriana Carrière, Rev. Hort. 1869: 350 (1869)
    • Thuja canadensis K.Koch, Dendrologie 2(2): 175 (1873)
    • Thuja hoveyi Gordon, Pinetum, ed. 2: 405 (1875)
    • Thuja occidentalis var. alba Maxwell ex Gordon, Pinetum, ed. 2: 431 (1875)
    • Thuja occidentalis var. globosa Gordon, Pinetum, ed. 2: 405 (1875)
    • Thuja occidentalis var. vervaeneana Gordon, Pinetum, ed. 2: 406 (1875)
    • Thuja plicata var. pendula (Gordon) Gordon, Pinetum, ed. 2: 431 (1875), pro syn.
    • Cupressus nobleana (Beissn.) Lavallée, Énum. Arbres: 282 (1877)
    • Thuja wareana var. lutea Van Geert, Nursery Cat. (Auguste Van Geert) 76: 27 (1878)
    • Juniperus ericoides Mast., J. Linn. Soc., Bot. 18: 495 (1881)
    • Retinispora devriesiana Mast., J. Linn. Soc., Bot. 18: 495 (1881)
    • Thuja occidentalis var. lutea A.H.Kent in H.J.Veitch, Man. Conif.: 262 (1881)
    • Thuja occidentalis var. magnifica Beissn. in H.Jaeger & L.Beissner, Ziergehloze Gart. Park., ed. 2: 500 (1884)
    • Thuja occidentalis var. rosenthalii Beissn. in H.Jaeger & L.Beissner, Ziergehloze Gart. Park., ed. 2: 500 (1884)
    • Thuja occidentalis f. aurea (J.Nelson) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887)
    • Thuja occidentalis f. aureovariegata (Henkel & W.Hochst.) Beissn., Handb. Conif.: 30 (1887)
    • Thuja occidentalis f. ellwangeriana (Carrière) Beissn., Handb. Conif.: 6 (1887)
    • Thuja occidentalis f. ericoides (C.Lawson) Beissn., Handb. Conif.: 6 (1887)
    • Thuja occidentalis f. fastigiata (H.Jaeger) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887)
    • Thuja occidentalis f. globosa (Gordon) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887)
    • Thuja occidentalis f. hoveyi (Hoopes) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887)
    • Thuja occidentalis f. ohlendorffii Beissn., Handb. Conif.: 28 (1887)
    • Thuja occidentalis f. vervaeneana (Gordon) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887)
    • Retinispora troubetzkoyana auct., Gard. Chron., III, 1890(1): 108 (1890)
    • Retinispora glaucescens Hochst. ex Beissn., Handb. Nadelholzk.: 35 (1891)
    • Retinispora keteleeri Beissn., Handb. Nadelholzk.: 95 (1891)
    • Retinispora nobleana Beissn., Handb. Nadelholzk.: 94 (1891)
    • Retinispora pygmaea Beissn., Handb. Nadelholzk.: 97 (1891)
    • Thuja bodmeri Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891)
    • Thuja globosa Beissn., Handb. Nadelholzk.: 43 (1891)
    • Thuja occidentalis var. buchananii Späth, Preiss-Verz. Pfl. 89: 51 (1891)
    • Thuja occidentalis var. douglasii-pyramidalis Späth, Preiss-Verz. Pfl. 89: 51 (1891)
    • Thuja occidentalis f. filicoides Beissn., Handb. Nadelholzk.: 43 (1891)
    • Thuja occidentalis f. pendula (Gordon) Beissn., Handb. Laubholzk.: 42 (1891)
    • Thuja occidentalis f. pendula-glauca Beissn., Handb. Laubholzk.: 42 (1891)
    • Thuja occidentalis f. riversii Beissn., Handb. Nadelholzk.: 41 (1891)
    • Thuja occidentalis var. umbraculifera Beissn., Möller's Deutsche Gärtn.-Zeitung 6: 179 (1891)
    • Thuja occidentalis f. viridis Beissn., Handb. Nadelholzk.: 41 (1891)
    • Thuja occidentalis f. wareana-lutescens Beissn., Handb. Nadelholzk.: 40 (1891)
    • Thuja occidentalis var. woodwardii Späth, Preiss-Verz. Pfl. 89: 51 (1891)
    • Thuja recurva Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891)
    • Thuja recurvata Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891)
    • Thuja occidentalis var. plicata Mast., Gard. Chron., III, 21: 258 (1897), nom. illeg.
    • Thuja occidentalis var. filiformis Beissn., Mitt. Deutsch. Dendrol. Ges. 10: 81 (1901)
    • Thuja occidentalis var. douglasii Rehder in L.H.Bailey, Cycl. Amer. Hort. 4: 1802 (1902)
    • Thuja occidentalis f. buchananii (Späth) Beissn., Handb. Nadelholzk., ed. 2: 506 (1909)
    • Thuja occidentalis f. alba (Maxwell ex Gordon) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 284 (1913)
    • Thuja occidentalis f. cristata (Carrière) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 282 (1913)
    • Thuja occidentalis f. lutea (A.H.Kent) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 283 (1913)
    • Thuja occidentalis f. rosenthalii (Beissn.) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 281 (1913)
    • Thuja occidentalis f. umbraculifera (Beissn.) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 281 (1913)
    • Thuja occidentalis var. sempervirens Rehder in L.H.Bailey, Cult. Evergreens: 223 (1923)
    • Thuja occidentalis f. mastersii Rehder, J. Arnold Arbor. 20: 87 (1939)
    • Thuja occidentalis f. gaspensis Vict. & J.Rousseau, Contr. Inst. Bot. Univ. Montréal 36: 11 (1940)
    • Thuja occidentalis f. prostrata Vict. & J.Rousseau, Contr. Inst. Bot. Univ. Montréal 36: 9 (1940)
    • Thuja occidentalis f. compacta (Carrière) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949)
    • Thuja occidentalis f. filiformis (Beissn.) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949)
    • Thuja occidentalis f. magnifica (Beissn.) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949)
    • Thuja occidentalis f. pumila (Otto) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949)
    • Thuja occidentalis f. robusta (Carrière) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 45 (1949)
    • Thuja occidentalis f. sempervirens (Rehder) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 45 (1949)
    • Thuja occidentalis f. variegata (Weston) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 45 (1949)
    • Thuja occidentalis f. woodwardii (Späth) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949)
    • Thuja sibirica var. pendula (Gordon) J.Nelson, Pinaceae: 68 (1966)
Elterjedés
Természetes elterjedési területe
Természetes elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati tuja témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati tuja témájú médiaállományokat és Nyugati tuja témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

A nyugati tuja és az óriás tuja (Thuja plicata) is Észak-Amerika legfontosabb toboztermő fái közé tartozik. Mindkét faj erdőalkotó, de az óriás tuja a kontinens nyugati részén (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen), a nyugati tuja pedig a keleti oldalon (az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen) nő (mindketten megtalálhatók az amerikai tajga déli részén is).

Valószínűleg ez volt az első olyan fafaj, amelyet Amerikából (1536 körül) betelepítettek Angliába. A legnagyobb betelepített állományai Kínában, a Koreai-félszigeten és Oroszország európai részén nőnek.

Természetes változatai, alakjai szerkesztés

  • Thuja occidentalis var. fastigiata
  • Thuja occidentalis var. nigra
  • Thuja occidentalis var. pyramidalis
  • Thuja occidentalis forma buchananii (Späth) Rehder
  • Thuja occidentalis forma cristata (Carrière) C. K. Schneid.
  • Thuja occidentalis forma filiformis (Beissn.) Rehder
  • Thuja occidentalis forma lutescens (Beissn.) C. K. Schneid.
  • Thuja occidentalis forma pendula (Gordon) Beissn.[2]

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Az óriás tujánál jóval kisebb; Magyarországon 10–12 méter magasra nő. A koronája karcsú, kúpos, a csúcsa mindig kissé lekerekített. Törzse egyenes. Hosszirányban repedezett kérge narancsvörös, idősebb korában szürkésbarna. Keskeny bordái sűrűn követik egymást; idővel keskeny csíkokban leválnak.

Koronája szabályos kúp vagy oszlop alakú. Rövid, ritkásan növő és sűrűn elágazó ágai vízszintesen állnak, hajtásai lecsüngenek. A leveles ágacskák fonákja a színénél valamivel világosabb zöld. A keresztben átellenesen álló, széles tojásdad pikkelylevelek színe fénytelen hamvaszöld, a fonákuk sárgászöld, közepükön mirigydudor látható. Szétmorzsolva aromás illatúak.

Az óriás tujáénál kisebb, csipkés, almaillatú pikkelylevelei gyakran sárgásak; ilyenkor hervatagnak tűnnek. Fonákuk egyértelműen és egyöntetűen ságás; fehér rajzolat(ok) nélkül.

Apró, hosszúkás, sötétvörös porzós virágai az ágak végén nőnek. A termős tobozok kezdetben sárgásak, beérve barnásak, rügyszerűen lazák, mintegy 10-20 milliméter hosszúak; 8-10 tobozpikkelyük száraz.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

A többi tujához hasonlóan örökzöld. Az óriás tujánál szívósabb, egyebek közt a hideget is lényegesen jobban bírja.

A mocsaras vidékeket kedveli: nedves, mélyrétegű, tápdús talajt és párás levegőt kíván. Rosszabb körülmények között is megél, de lassabban növekszik. Lombja télen bronzosra vagy barnásra színeződik, tavasszal visszazöldül.

Toboza szeptember–októberben nyílik fel. A tömegesen termő tobozoktól koronája sárgásnak látszik.

Télálló. Az átültetést — főleg a faiskolában nevelt példányok — még idősebb korukban is jól viselik.

Felhasználása szerkesztés

Az indiánok életfának nevezték, és pikkelyleveleiből gyógyteát főztek. A skorbut gyógyítására C-vitamin-tartalma miatt alkalmas.

Nagyon széles körben elterjedt örökzöld dísznövény, több száz nemesített fajtája van. Nem a legjobb választás sövénynek, mégis milliószámra fogy erre a célra is. Rendszeres metszéssel és nyírással lehet csak szépen tartani, de drasztikus visszametszése csúnya kopasz foltokat eredményez. Magyarországon ez a leggyakrabban ültetett tuja, és az alapfaj helyét mindinkább a különböző változatok veszik át.

Oszlopos alakú fajtái:

  • T. occidentalis 'Columna' — Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal;[3]
  • T. occidentalis 'Fastigiata' — Nagy, széles oszloppá nő. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajták magoncai.[4]
  • T. occidentalis 'Holmstrup' — 1951-ben szelektálták. Lassan, 9 m-ig növő, 3-4 méteres sűrű hajtásrendszerű, kúpos alakú lesz. Ágai fölfelé csavarodó vonalban nőnek. Pikkelyleveleinek vége télen bronzos árnyalatúvá válhat.[5]
  • T. occidentalis 'Lutea' — 1870 körül szelektálták, de ritka maradt. Koronája szabályos kúp alakú. Rövidhajtásai egyenletesen sárgák.
  • T. occidentalis 'Malonyana' (malonyai tuja) — A Nyitrához közeli Malonyán szekvenálták a 20. század elején; mára az egész világon ismert, mint a legkarcsúbb oszlopos tuja. Az oszlop csúcsa lekerekedik. Előfordul, hogy fiatalon több törzse fejlődik;[6] 12–15 m magasra nő, de koronájának átmérője ekkor sem több egy méternél. Ha többtörzsű, ezek szorosan állnak, a koronát alig szélesítik. Rövid oldalágai sűrűn elágaznak, a hajtások vége némileg legyezőszerű. Sötét fényeszöld lombja télire kissé megbarnul. Teljesen télálló, a hótakaró sem károsítja.
  • T. occidentalis 'Malonyana Aurea' — szép sárga lombú, mindig egy törzsű fajta; Szegeden a 'Malonyana' magvetéséből keletkezett;[7]
  • T. occidentalis 'Micky' — zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A 'Holmstrup' törpe változata, magyar fajta;[4]
  • T. occidentalis 'Smaragd' (syn. 'Emerald') — 5-6 méter magasra növő tömör, karcsú kúpos formájú, sövénynek metszve sűrűbb lesz az alapfajnál, pikkelylevelei télen is megőrzik szép színüket;[8][9]

Gömb alakú fajtái:

  • T. occidentalis 'Danica' – legfeljebb 50 cm magasra növő lapított gömb formájú törpe;[10][11]
  • T. occidentalis 'Globosa' – törpe növésű; a lapított gömb alakú bokor kissé szélesebb, mint amilyen magas. Tízéves korában 50–60 cm, kifejletten 1,5–2 m magas. Ágai és hajtásai nagyon sűrűn nőnek; utóbbiak vége a bokor alján és oldalán kissé lehajlik. Lombja tavasszal világos-, télen szürkészöld. Szinte bármilyen talajon megél, de az legyen nedves, a levegő pedig párás. Télálló.
  • T. occidentalis 'Golden Globe' – 1-1,5 méteres sárga lombú gömb;[3]
  • T. occidentalis 'Little Giant' – Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növő törpe tuja;[3]
  • T. occidentalis 'Woodwardii' – 1-1,5 méteres, igen szabályos, tömött gömb;[3]

Egyéb fajtái:

  • T. occidentalis 'Brabant' – Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül is tömött és sűrű;[4]
  • T. occidentalis 'Ellwangeriana Aurea' – 1895-ben szelektálták. Legfeljebb 7 m magasra nő; óarany színű koronája csepp alakú. Igazából két, egymástól meglehetősen eltérő változatot jelölnek ezzel a névvel: az egyik 4–5 m magas, pikkely- és tűleveles, sudaras, széles kúp alakú és lassan növő, a másik kimondottan törpe, közel gömbölyded, jóformán csak tűlevelekkel. Mindkettő új hajtásai enyhén rózsaszín árnyalatú élénksárgák, nyáron aranysárgák, ősszel pedig megvörösödnek, illetve bebarnulnak.
  • T. occidentalis 'Ericoides' – 1–1,5 m magasra növő, széles kúp alakú vagy gömbölyded bokor. Ágai felállók, oldalágai vízszintesek, lazán álló hajtásai gyakran bókolók. 6–8 mm hosszú, lágy, fölül sárgás-, alul szürkészöld tűlevelei körkörösen, illetve szórtan nőnek a hajtásokon. Lombja tavasszal üde, halvány szürkészöld, ősszel barnásra színeződik. Nem annyira télálló, mint az alapfaj. A hó könnyen szétnyomja, ez ellen az ágak összekötözésével vagy lerázogatásával védekezhetünk. Igényli a szélvédett, nedves környezetet, a párás levegőt. Eleinte gyorsan nő, majd megáll, és attól fogva csak terebélyesedik.
  • T. occidentalis 'Rheingold' – bronzos-sárgás lombú, télen még inkább színes;[12] Az 'Ellwangeriana Aurea' narancsosabb árnyalatú változata [13]
  • T. occidentalis 'Spiralis' – 1923-ban szelektálták, de máig meglehetősen ritka. 3-4 méter magasra növő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásai csavarodottak

Képek szerkesztés

  •  
    A növény
  •  
    tobozai,
  •  
    kérge
  •  
    és gyökerei
  •  
    A természetes élőhelyén
  •  
    Rajz a magtól a csemetéig
  •  
    Thuja occidentalis 'Smaragd'
  •  
    Thuja occidentalis 'Holmstrup'
  •  
    Thuja occidentalis 'Mecki'

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 50. old.
  2. ↑ NPS/GRIN: Thuja occidentalis. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  3. ↑ a b c d Schmidt Gábor - Tóth Imre: Kertészeti dendrológia. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2006, ISBN 963-286-318-6
  4. ↑ a b c Nyugati tuja Thuja occidentalis fajták. https://www.tuja.hu
  5. ↑ Thuja occidentalis 'Holmstrup' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  6. ↑ Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 120-121. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6 
  7. ↑ Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 121. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6 
  8. ↑ Thuja occidentalis 'Smaragd' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  9. ↑ N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o. (2005). ISBN 963 9546 50 X 
  10. ↑ Thuja occidentalis 'Danica' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  11. ↑ N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 271. o. (2005). ISBN 963 9546 50 X 
  12. ↑ Thuja occidentalis 'Rheingold' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  13. ↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyugati_tuja&oldid=26204989”