Oboa d’amore
Az oboa d'amore a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott teste van. Az oboa hangszercsaládba tartozik, annak mezzoszoprán fekvésű tagja.
| Oboa d’amore | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol: oboe d'amore francia: hautbois d'amour német: Oboe d’amore olasz: oboe d'amore | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → kettős nádnyelves fafúvós | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.112-71 |
| Csőhossz | 75 cm |
| Hangolás | a |
| Rokon hangszerek | oboa, angolkürt |
| Hangszerjátékos | oboás, oboista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oboa d’amore témájú médiaállományokat. | |
Leírása szerkesztés
Az oboához hasonló felépítésű, de annál egy terccel mélyebb hangolásának megfelelően kissé hosszabb. Legszembetűnőbb vonása, hogy az oboától eltérően korpusza nem tölcsérszerűen, hanem az angolkürthöz hasonlóan körteformájúan végződik, a nádsíp pedig enyhén hajlított fémcső közvetítésével csatlakozik a hangszerhez. Kezelése, ujjtechnikája hasonlít az oboához, rendszerint oboisták játszanak rajta. Transzponáló hangszer, a-hangolású.
Az oboa d'amore nádsípja hasonlít az oboáéhoz, de annál kissé rövidebb és szélesebb. A fém toldalékcsőbe a fagotthoz hasonlóan illeszkedik.
Elsőként Christoph Graupner használta Wie wunderbar ist Gottes Güt című kantátájában 1717-ben, és ettől kezdve a század végéig igen elterjedt volt. Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann számos kantátájában is szerepel. A 18. század végétől az angolkürt háttérbe szorította, majd a 19. század végétől modern változatát több szerző ismét használta, többek között Richard Strauss, Claude Debussy. Legismertebb szerepét Maurice Ravel Bolerójában kapta.
Források szerkesztés
- Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó (1961)
