Oignies-i Szent Mária
Oignies-i Szent Mária, más nevén: Willenbroecki Szent Mária, (franciául: Marie d'Oignies) (Nivelles, 1177 körül – Oignies, 1213. június 23.) szentként tisztelt római katolikus szűz, a beginák nőmozgalom tagja.
| Oignies-i Szent Mária | |
 | |
| szűz | |
| Születése | |
| 1177 körül Nivelles, Liège-i Püspökség, a mai .svg){kind=small} Belgium területén | |
| Halála | |
| 1213. június 23. (kb. 36 évesen) Oignies, Namuri Őrgrófság, a mai Belgium területén | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Kegyhely | Saint Nicholas templom, Nivelles |
| Ünnepnapja | június 23. |
| Jelképei | Szűz Máriától kapott, az eső ellen oltalmazó köpeny |
| Védőszentje ennek | lázas betegek, dolgozó nők |
Élete szerkesztés
Nivelles-ben született egy nagyon gazdag brabanti családban. Már kora ifjúságától elutasította a pazarlást, valamint a túlságosan előkelő öltözködést. Bár korán megszületik benne a vágy, hogy apáca legyen, de családi nyomásra tizennégy éves korában férjhez kellett mennie Jean de Nivelle gazdag ifjúhoz. Férje teljesen társa lett lemondásának, és önmegtartóztató életének, s úgy döntöttek, hogy szűzi házasságban élnek. Családjaik rémületére gazdag házukból hajléktalan menhelyet alakítottak ki, s vagyonukat hihetetlen gyorsan költötték el a szegények javára. Ezt a nivellesi polgárok megbotránkozva vették tudomásul, s őrültnek tekintették őket. Közös elképzelésük, hogy Jézusért lemondanak mindenről arra késztette őket, hogy Nivelles városának peremén, Willenbroeck lepratelepére költöztek, ahol a betegeket ápolták.
Életrajzírója Jacques de Vitry későbbi bíboros szerint Mária a Megfeszített szemléléséből nyerte az erőt hősies áldozatához. Jézus keresztáldozatát minden alkalommal teljes mértékben átélte, azzal azonosult. A feljegyzések szerint keményen ostorozta magát, csak egyszer evett napjában, és húst sohasem fogyasztott, bort sohasem ivott, gyakran a hét felén át sem vett táplálékot magához, vagy egész hónapon át megelégedett csupán vízzel és kenyérrel.
Willenbroeckba egyre több segítségkérő, de kíváncsiskodó is jött, így 1208-ban Mária férje engedélyével a félreeső Oigniesbe költözött, ahol néhány jámbor nővel együtt az ágostonos kanonokok mellett, egy beginaházban élt 1213. június 23-án bekövetkezett haláláig. Halála előtt már nagyon rossz testi állapotba került, s csak ritmikus prózában vagy versekben beszélt. Hivatalosan soha nem avatták szentté, de tisztelete Oigniesben, már halálakor elkezdődött, s később azt az egyház jóváhagyta. Maradványait 1609-ben V. Pál pápa rendelkezésére kiemelték, és most egy ezüst ereklyetartóban őrzik Oignies templomának oltárán.
Források szerkesztés
- Magnificat.ca (Online elérés: 2015. június 8.)
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Marie of Oignies című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
