Oláh István (katona)
Oláh István (Nádudvar, 1926. december 16. – Budapest, 1985. december 15.) hadseregtábornok, honvédelmi miniszter.
| Oláh István | |
 | |
| Magyarország honvédelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1984. december 6. – 1985. december 15. | |
| Előd | Czinege Lajos |
| Utód | Kárpáti Ferenc |
| Született | 1926. december 16. Nádudvar |
| Elhunyt | 1985. december 15. (58 évesen) Budapest |
| Párt | MSZMP |
| Foglalkozás | hivatásos katona (hadseregtábornok) |
| Halál oka | szívinfarktus |
Pályája szerkesztés
Tanítóképzői tanulmányait megszakítva, 1945. március 15-én önként jelentkezett az új magyar hadseregbe. 1945-től párttag.
Korai szakasza szerkesztés
A 16. gyalogezred katonájaként, 1945. április 13-án indult Debrecenből ezredével az ausztriai hadműveleti területre. 1945 nyarán Balatonalmádiban nevelőképző-tanfolyam hallgatója, majd századnevelő beosztást kapott. A hadseregből 1945 telén tizedesi rendfokozattal szerelt le. Ezt követően a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében folytatta tanulmányait, s 1947-ben tanítói oklevelet szerzett. Tanulmányait befejezve a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségben titkár, majd pártmunkás. 1947-ben újból önként jelentkezett a hadseregbe. A Honvéd Kossuth Akadémiát 1949-ben, majd a magasabb katonai ismereteket adó Honvéd Akadémiát 1952-ben végezte el. A vezérkari képesítést 1964-ben a Szovjetunióban, a Vorosilov Akadémián szerezte meg.
Késői szakasza szerkesztés
Különböző csapatparancsnoki beosztásokban teljesített szolgálatot. 1954–1957 között a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola parancsnoka volt. A csapatszolgálati, valamint a tanintézeti tapasztalatai alapján 1966. szeptember 8-ától a Magyar Néphadsereg kiképzési főcsoportfőnöke.[1] 1966. szeptember 8. és 1973. január 19. között honvédelmi miniszterhelyettes, majd a honvéd vezérkar főnöke (1973. január 19.–1984. december 6.).[2] 1959-ben ezredes, 1966-ban vezérőrnagy, 1973-ban altábornagy, 1980-ban vezérezredes, majd 1985. szeptember 27-én hadseregtábornokká lépteti elő az Elnöki Tanács. Az MSZMP Néphadseregi Bizottságának 1970-től, az MSZMP Központi Bizottságának 1975. március 22-étől haláláig tagja volt. 1982-től a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének alelnöke.
Miniszter szerkesztés
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1984. december 6-án a Lázár-kormány honvédelmi miniszterévé választotta. A katonai felső vezetésben betöltött tisztségei alatt számos jelentős javaslatot tett a Néphadsereg kiképzési, szervezési, hadkiegészítési színvonalának növelésére, korszerűsítésére. 1985. december 15-én szívinfarktus következtében hunyt el Budapesten.[3] A Fiumei Úti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ács Tibor et al.: Honvédelmi miniszterek. 1848–1994. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994. 148. p.
- ↑ Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–1992. 4. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 360. p.
- ↑ Ács T. et al.: i. m. 148–149. p.
- ↑ 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)
| Elődje: Czinege Lajos |
|
Utódja: Kárpáti Ferenc |
