Onggi

ételek tárolására használt hagyományos koreai agyagedények összefoglaló neve

Az onggi (hangul: 옹기handzsa: 甕器?) az ételek (leginkább a fermentált kimcshi, kandzsang, töndzsang stb.) tárolására használt hagyományos koreai agyagedények összefoglaló neve.[1] Az onggi tipikusan nagy méretű, öblös, zománcozott agyagedény.[2] Az onggi edények társadalmi hovatartozástól függetlenül minden koreai háztartásban megtalálhatóak voltak, egészen a közelmúltig, amikor is a tömeggyártott edények elkezdték kiszorítani a hagyományos kézműves onggikat. Az edények készítésének technológiája, valamint a korongozás és a felrakás sebessége merőben eltér a nyugati kultúrákban ismert fazekasmódszerektől,[1] nagy mérete ellenére az ongginak csak öt centiméter vastag a fala.[3]

Különféle onggi a Kjonggi tartományban található szabadtéri néprajzi múzeumban

Története szerkesztés

 
A legkorábbi ismert onggiábrázolás a Hong Iszan élete képekben című tábláról (1781), mely a Koreai Nemzeti Múzeumban található[4]

Az onggi színezett agyagból készül, fehér kvarchomokot tartalmaz, ami az elkészült edényen is látszik. Az agyag feldolgozatlan, nem finomítják, hanem nyers formájában használják fel.[5] Eleinte domboldalba épített alagút kemencében égették, majd később fokozatosan áttértek a többkamrás kemencére. A hosszú, egyetlen kamrából álló alagút kemence nyomait már a 3. századi Pekcse királyság idejére is vissza lehet vezetni. A többkamrás kemence megjelenésével megkezdődött a zománcozott edények készítése is.[6] Az onggik általában sárgásbarna, barnászöld, sötétbarna és fekete zománcot kaptak.[7] Az onggi jellegzetes alakjára hasonlító leletekre bukkantak a Korgurjo (i. e. 37. - i. sz. 7. század) korból. Ezt az edényalakot a Kodzsoszon korra lehet visszavezetni (i. e. 2. század előtt) és a kőedények alakjából származtatható.[8]

Típusok és használat szerkesztés

Az onggit nem csak tárolásra használták, hanem ételkészítéshez is. Léteztek például szodzsufőzésre, ttok gőzölésére, ecetkészítésre használt változatok is.[9] Az edényeket a csangdokte (장독대) nevű teraszon tárolták közel a konyhához, ahol jól érte a napfény és a levegő.[10] A királyi udvar hasonló funkciójú teraszának elnevezése jomgo (염고) volt, és a csanggo mama (장고 마마) titulust viselő udvarhölgy volt érte a felelős.[11] Az onggitípusok elnevezése általában attól függött, mit tároltak benne, a csotkaldok (젓갈독) például csotkal (fermentált tenger gyümölcsei) tárolására készült, a jangnjom tandzsiban (양념단지) pedig fűszerkrémeket (töndzsang, kocshudzsang) tároltak.[12] Télire a kimcshit tartalmazó nagyméretű onggit földbe ásták, így tartották frissen a kimcshit. A leásott edények fölé szalmakunyhót emeltek, így védték az esőtől és a hótól.[13]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b duBois
  2. Sayers 17-19. o.
  3. Rha 103. o.
  4. Sayers 18. o.
  5. Rha 112. o.
  6. Rha 111. o.
  7. Rha 109. o.
  8. Rha 107-108. o.
  9. Rha 117. o.
  10. Life in Korea
  11. Rha 119. o.
  12. Rha 127. o.
  13. Sayers 61-64. o.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés