Az Onmjódó (陰陽道?) egy japán hagyományos kozmológiai irányzat, ezoterikus csillagászat. A természettudomány és az okkultizmus keveréke. Kínai filozófiákon alapul (Wu Xing, Yin és Yang) és elsősorban jövendölésre használták.

Abe no Szeimei, híres onmjódzsi

Történelme szerkesztés

A taoizmus tanításai az 5-6. században kerültek be Japánba a buddhizmussal és a konfucianizmussal együtt, Koreán keresztül. A taoizmus ugyan nagy hatással volt a japán vallásra és filozófiára, nem szerzett jelentős követői tábort. Viszont a természetfeletti nézeteit és gyógyászati technikáit átvette a köznép. Ezután jelent meg egy Jugondo nevű iskola, ami a gyógyászati technikák, taoista bűbájok és talizmánok, illetve hipnózis segítségével képessé tette tanítványait a szellemek, szörnyek és betegségek elleni harcra. Erre hatással volt a buddhizmus és sintoizmus is, és a 7. századra létrejött az onmjódó. Tanításai és a természet elemzése a jóslás tudományba olvadt és úgy vált közismertté, hogy jelek alapján képes megmondani jó vagy rossz dolgok történését. Ezt a feladatkört a kontinensen buddhista szerzetesek végezték. Később már a császári udvar is támaszkodni kezdett az onmjódó jövendöléseire. A 7-8. században létrejött az onmjó hivatal (onmjó-rjó). A hivatal feladata volt a jövendölések és csillagászati megfigyelések felügyelete, illetve a naptárkészítés. Mivel Japánban tilos volt a buddhista szerzeteseknek jövendölni és csillagászatot művelni, ezek az onmjó hivatal monopóliumává váltak. A hivatal kezdetben a császári kormány, később pedig a kormány udvaroncai, a Cucsimikadó család irányítása alatt állt. A Heian kortól az onmjódzsik nagy befolyással bírtak, mivel úgy gondolták, hogy ők képességeikkel képesek megakadályozni a katasztrófákat. A 19. század közepén babonának nyilvánították és betiltották a tanítását és a gyakorlását.

Onmjódzsi szerkesztés

 
Az Abe no Szeimei féle pentagram

Azokat a hivatalnokokat akik az onmjó-rjó-hoz tartoztak onmjódzsi-nak nevezték és hivatásos onmjódó gyakorlók voltak. A jövendölés és mágia szakértői voltak, az udvari feladataik pedig a naptárkészítéstől egészen a főváros védéséig a gonosz szellemektől álltak. Elmondások szerint képesek voltak szellemeket (sikigami, siki-no-kami) idézni parancsaik teljesítésére. Híres onmjódzsik Abe no Szeimei és Kamu no Yaszunori. Az előbbinek egy szentélyt is szenteltek.

Lejegyzések szerkesztés

Az onmjódó leghíresebb könyve a Kinugjokutoshú (Az arany varjú és a jáde nyúl könyve). Az onmjódó tanításait és filozófiáját írja le. A cím egy rejtett utalást takar: az arany varjú a napot jelképezi, a jáde nyúl pedig a holdat. Ezek pedig a fény és sötétség jelei, vagyis a yin és yang. Egy másik híresebb könyv az Abe no Szeimei által írt Szendzsi Rjakkecu. A könyv 36 fejezetben ír le 36 jósló technikát.

Talizmánok szerkesztés

 
Omamorik

Az Onmjódó legismertebb termékei a talizmánok. Az Ofuda a házakban elhelyezett talizmán, ami megvédi azt a szerencsétlenségektől. Általánosságban védi a házat, de vannak külön speciális esetekre is (pl.: konyhába tűz ellen). Az omamorik a hordozható Ofudák. Általában egy díszes szövetből készült kis zsákban kaphatók, de eredetileg egyszerű papír vagy fa darabok voltak mágikus írással. A legismertebb a 72 darabból álló Táidzsó Sinszen Csintaku Reifu (Numinous Talismans of the Highest Spirit Immortal for Tranquilizing the Household) talizmánok. Megvédik viselőjük és annak házát minden fajta ártalmas befolyástól és szerencsétlenségtől.

Manapság szerkesztés

Az Onmjódó mára teljesen beleolvadt a sintóba és a buddhizmusba, és önmagában már nem létezik. A japán irodalmi és kulturális művekben (novella, anime, manga) viszont előfordul és így mind Japánban, mind nyugaton ismert még ma is.

Források szerkesztés