Az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) Európában, Észak-Afrikában és Észak-Ázsiában előforduló, jellegzetes megjelenésű bogár. Nevét a hímek feje tetején látható ívelt kinövésről kapta.

Orrszarvúbogár
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Óriásbogárformák
Nemzetség: Oryctini
Nem: Oryctes
Faj: O. nasicornis
Tudományos név
Oryctes nasicornis
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Orrszarvúbogár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orrszarvúbogár témájú médiaállományokat és Orrszarvúbogár témájú kategóriát.

Megjelenés szerkesztés

A hím és a nőstény orrszarvúbogarak között látványos eltérések mutatkoznak. Bár a két nem nagyjából azonos méretű (24-45 milliméter hosszú), a hímek előtorának jóval markánsabb a dudorodása, és ahol a hímeknek „szarvuk” van, a nőstények homlokán csak kisebb púp díszlik. A szarvnak egyébként nincs különösebb szerepe: mérete rendszerint egyenesen arányos viselőjének termetével, így szerepe lehet a hímek közti hierarchia békés eldöntésében.

Az orrszarvúbogarak alapszíne sötétbarna, bár a szárnyfedőkön találkozhatunk vörösesbarna árnyalattal.

Életciklus szerkesztés

Az orrszarvúbogár szaproxilofág állat, ami azt jelenti, hogy lárva állapotban eredetileg fák – főleg tölgyek – korhadó törzsében és gyökereiben fejlődik. A meleg nyár eleji napokon megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás. A nappal elrejtőző orrszarvú bogarak szürkület és sötétség idején kapnak szárnyra, de meglehetősen lassan és lomhán repülnek. Ekkor zajlik a párkeresés.

A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, majd hamarosan elpusztul. A nőstények nyár közepéig is elélhetnek. Petéiket leginkább korhadó fatörzsekbe, pusztuló rönkökbe rakják, de újabban inkább komposztba, fűrésztelepek korhadékába is.

A petékből kelnek ki a nagy, sárgásfehér, görbült testű lárvák, a pajorok. Az óriás-tőrösdarázs (Megascolia flavifrons) elsősorban az orrszarvúbogarak pajorjaiba rakja petéit, és lárvái gazdáikat fogyasztva nőnek fel.

A lárvák az őket körülvevő korhadékkal táplálkoznak, ám mivel ebben a közegben kevés a tápanyag, fejlődésük lassú: 2-4 éven keresztül rágják erős szájszervükkel a faanyagot, mire ősszel, úgy 10-12 centiméteres hosszt elérve a talajban üreget ásnak maguknak, és bebábozódnak. Még a tél folyamán átalakulnak kifejlett egyedekké. Ezek kültakarója ekkor még fehér és lágy, majd amikor megkeményedik és kiszíneződik, nyár elején az imágó kiássa magát a felszínre.

Alfajai szerkesztés

Az orrszarvúbogár több, földrajzilag elkülönült alfajra oszlik. Törzsalakja (Oryctes nasicornis nasicornis) Nyugat-Európában fordul elő, a Kárpát-medencében, így Magyarországon is alfajai helyettesítik.

Oryctes nasicornis nasicornis (Linnaeus, 1758): törzsalak. Előfordulása: Belgium, Franciaország, Németország, Skandinávia.
Kárpát-medencei alfajok:
Oryctes nasicornis holdhausi (Minck, 1914): Előfordulása: Magyarország, Csehország, Szlovákia.
Oryctes nasicornis kuntzeni (Minck, 1914): Előfordulása: Bulgária, Románia.
Oryctes nasicornis polonicus (Minck, 1916): Előfordulása: Lengyelország, Ukrajna, Oroszország.
Egyéb európai alfajok:
Oryctes nasicornis grypus (Illiger, 1803): Előfordulása: Svájc, Olaszország, Szicília, Dél-Franciaország, Spanyolország, Portugália, Észak-Afrika.
Oryctes nasicornis latipennis (Motschulsky, 1845): Előfordulása: Kaukázus, Törökország.

Védettség szerkesztés

Bár a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokat összegyűjtő Vörös listáján nem szerepel, élőhelye folyamatos pusztítása miatt visszaszorulóban van élőhelye nagy részén. Magyarországon védett, természetvédelmi értékét 50 000 forintban szabták meg.

Képek szerkesztés

További információk szerkesztés