Wikipédia

Oscillococcinum

Az Oscillococcinum egy francia gyártmányú, kizárólag a Boiron cég által gyártott és több mint 50 országban terjesztett homeopátiás készítmény, mely a leghosszabb ideje, változatlan receptúra szerint gyártásban lévő hasonló szerek közé tartozik. Elnevezése egy tévesen azonosított, nemlétező baktériumnem, az Oscillococcus nevét őrzi, ehhez képest azok, akik hisznek a homeopátiás szerek hatásában, azok a vírusos eredetű influenza és hasonló megbetegedések tüneteinek enyhítésére ajánlják. Hatóanyaga állati szervek, konkrétan pézsmaréce máj- és szív-kivonatának – más homeopátiás szerekhez hasonlóan – közel végtelenszeresére felhígított, inaktív komponensként szacharózt és laktózt is tartalmazó oldata. Ezidáig nem ismert bizonyíték arra nézve, hogy a készítmény a placebohatáson felül bármilyen hatékonysággal rendelkezne.[1][2][3]

Oscillococcinum tabletták

Története szerkesztés

Joseph Roy francia katonaorvos 1917-1918 során, az egész Európán végigsöprő influenzajárványban (spanyolnáthában) megbetegedett személyektől vett vérmintákat vizsgálva oszcilláló baktériumok jelenlétét vélte felfedezni.[4] Állítása szerint ugyanezeket az általa Oscillococcusnak elnevezett baktériumokat rákbetegek mintáiban is felfedezte, észlelni vélte e baktériumokat más vírusos betegségekben, köztük bárányhimlőben szenvedő és herpeszes betegek mintáiban is.[5] Megfigyelései nyomán azt feltételezte, hogy ezek a baktériumok lehetnek az előidézői egy sor más betegségnek is, a kanyarótól az ekcémákon át a reumáig. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy ha sikerül izolálnia a mikroorganizmust, akkor az abból előállított homeopátiás készítmény alkalmas lehet a spanyolnátha gyógyítására.

A Roy által felfedezni vélt mikrobákat egyébiránt tőle függetlenül soha senkinek nem sikerült megfigyelnie, így máig nem világos, hogy mit is látott valójában.[6] Az orvostudomány időközben nem igazolta az említett betegségeket előidéző "általános kórokozóra" vonatkozó teóriáját: a reumáról azóta kiderült, hogy nem mikrobiális eredetű, míg a kanyarót például vírusok okozzák, amelyek lényegesen kisebbek annál, hogysem Roy megfigyelhette volna őket optikai mikroszkóppal.[4]

Roy első kísérletei rákbetegek vakcinázás-szerű terápiás kezelésével sikertelenek maradtak,[5] ezt követően kutatni kezdett az általa felfedezni vélt baktérium után állati szövetekben, végül a házikacsa egy amerikai fajtájának májában vélte felfedezni ugyanazt a baktériumot.[5] Az általa 1925-ben szabadalmaztatott Oscillococcinum modern receptúrájában a pézsmaréce májának és szívének kivonatát használják fel, extrém mértékű, közel végtelenszeres hígításban. 2000-ben az Oscillococcinum a tíz legkeresettebb gyógyászati készítmény volt Franciaországban, ahol széles körben reklámozták a mediában, influenzára és megfázásra egyaránt ajánlva azt.[5] 2008-ban csak az Amerikai Egyesült Államokban 15 millió dolláros forgalmat realizált a gyártó az Oscillococcinum forgalmazásából, de széles körben forgalmazták a készítményt Európa más országaiban is.[7]

Előállítása szerkesztés

Az egy grammos kiszerelésű Oscillococcinum összetevői az alábbiak:

  • Aktív összetevők: Anas Barbariae Hepatis et Cordis Extractum (pézsmaréce májának és szívének kivonata) 200CK HPUS 1×10−400 g,[7] (ez lényegesen kevesebb, mint egy proton tömege, ami 1,67×10−24 g)[7]
  • Inaktív összetevők: 0,85 g szacharóz, 0,15 g laktóz (100% cukor)[8]

A 200CK megjelölés arra utal, hogy a készítmény előállításakor egymást követően 200 oldatot készítenek, az alap összetevők felhígításával, minden egyes új oldat elkészítésekor az előző oldatot 1:100 arányban tovább hígítva és összerázva.[7][9] A 200C töménységű oldat olyan extrém mértékben híg, hogy a kész termék gyakorlatilag semennyit nem tartalmaz az alap összetevők közül.[7][10]

Az Oscillococcinumot általában ártalmatlannak tartják. Amikor egy ízben a készítményt gyártó Boiron szóvivőjének, Gina Casey-nek feltették a kérdést, hogy biztonságos-e egy olyan termék, amely egy kacsa szívéből és májából készül, ő annyit válaszolt: "Persze, hogy biztonságos. Nincs benne semmi."[8]

Hatékonysága szerkesztés

Nincs tudományos bizonyítéka annak, hogy az Oscillococcinum hatékony lenne, a placebohatáson túlmenően.[11] A készítmény normál adagjában az aktív összetevőkből semmi nincs jelen, de amúgy sem ismert hihető bizonyítéka annak, hogy a kacsamáj hatékony lenne az influenzás tünetek enyhítése (vagy éppen előidézése) terén. A homeopaták azt állítják, hogy a vízmolekulák "emlékeznek" a hatóanyag gyógyhatására, de nem ismert annak mechanizmusa, hogy ez hogyan történhet meg.[7][12] Ez is az egyik oka annak, hogy a homeopátiát általánosságban is áltudománynak tekintik.[13]

Robert L. Park, az alternatív orvoslás egyik kritikusa szerint az influenza lefolyásának egyes jellegzetességei kelthetik azt a látszatot, hogy az Oscillococcinum működik. Mivel az influenza normál körülmények között néhány napon belül elmúlik, a betegség természetes lefolyása önmagában hibaforrás lehet bármilyen beavatkozás hatásosságának megítélésekor. Hiszen ha a beteg bevesz bármilyen készítményt az influenza ellen, és az elmúlik, az illető nyilván hajlamos az adott készítménynek tulajdonítani a gyógyulást, annak ellenére, hogy az talán egyébként is bekövetkezett volna.[7] Így ha valaki egy enyhébb lefolyású influenzán esik át, könnyen tulajdonítja az enyhe lefolyást a gyógyászati céllal bevett homeopátiás készítménynek, nem pedig annak, hogy egy enyhébb megbetegedést okozó vírustörzs betegítette meg.[7] Mindezek mellett igen kézenfekvő és valószínű magyarázat a látszólagos hatékonyságra az is, hogy a betegek hajlamosak influenza-szerű tüneteknek félrediagnosztizálni különféle rhinovírusok által okozott betegségeket vagy akár a legkülönfélébb eredetű allergiákat is, és tévesen influenzás eredetűnek tulajdonítják azokat.[7]

Egy 2005-ben Franciaországban lefolytatott, az influenza ellen használatos szerekre és eljárásokra kiterjedő átfogó vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy az Oscillococcinum népszerűségét semmiféle, a hatékonysággal kapcsolatos bizonyíték nem támasztja alá.[14]

Források szerkesztés

  1. ↑ E. Ernst (2002. december). „A systematic review of systematic reviews of homeopathy”. Br J Clin Pharmacol 54 (6), 577–582. o. DOI:10.1046/j.1365-2125.2002.01699.x. PMID 12492603.  
  2. ↑ Ruoling Guo, Max H. Pittler, E Ernst (2007. november). „Complementary Medicine for Treating or Preventing Influenza or Influenza-like Illness”. The American Journal of Medicine 120 (11), 923–929. o. DOI:10.1016/j.amjmed.2007.06.031. PMID 17976414.  
  3. ↑ Questions and answers about homeopathy. 8. What has scientific research found out about whether homeopathy works?. US National Institute of Health (NCCAM research report), 2003. április. (Hozzáférés: 2009. március 4.) NCCAM Publication No. D183
  4. ↑ a b Nienhuys, Jan Willem: The True Story of Oscillococcinum, 2003. augusztus 23. (Hozzáférés: 2007. február 23.)
  5. ↑ a b c d Abgrall, Jean-Marie. Healing Or Stealing?: Medical Charlatans in the New Age. Algora, 40–41. o. (2000). ISBN 1-892941-51-1 
  6. ↑ The Curious "Science" of Oscillococcinum. Office for Science and Society, McGill University, 2012. december 20. [2013. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  7. ↑ a b c d e f g h i Park, Robert L.. Superstition: Belief in the Age of Science. Princeton University Press, 143–147. o. (2008). ISBN 0-691-13355-7 
  8. ↑ a b Dan McGraw: Flu Symptoms? Try Duck pp. 2. U.S. News & World Report, 1997. február 9. [2009. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
  9. ↑ (2006) „Homeopathic pharmacy: theory and practice”, 97. o, Kiadó: Elsevier Health Sciences.  
  10. ↑ Park, Robert L.. Voodoo Science: The Road from Foolishness to Fraud, reprint, Oxford University Press, 53. o. (2002). ISBN 0-19-860443-2 
  11. ↑ R.T. Mathie, J. Frye, P. Fisher (2012. december). „Homeopathic Oscillococcinum(®) for preventing and treating influenza and influenza-like illness”. Cochrane Database of Systematic Reviews 12 (12), CD001957. o. DOI:10.1002/14651858.CD001957.pub5. PMID 23235586.  
  12. ↑ Toufexis Anastasia. „Is homeopathy good medicine?”, Time, 1995. szeptember 25., 2. oldal. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. április 20.)  (oldalszámozás az online verzió alapján)
  13. ↑ National Science Board: Chapter 7 - Science and Technology: Public Attitudes and Public Understanding. National Science Foundation Directorate for Social, Behavioral and Economic Sciences, 2002. április. [2016. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
  14. ↑ J.C. van der Wouden, H.J. Bueving, P. Poole (2005. november). „Preventing influenza: an overview of systematic reviews.”. Respir Med. 99 (11), 1341–9. o. DOI:10.1016/j.rmed.2005.07.001. PMID 16112852.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oscillococcinum című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oscillococcinum&oldid=25362260”