A Pécz nemzetség a 13. században felemelkedő nemesi nemzetség volt. Címere alapján nem honfoglaló, hanem később, talán II. András idején betelepülő nyugati lovagoktól származott, akik Győr vármegye déli részén kaptak birtokot. A nemzetség később hat ágra bomlott.[1]

Története szerkesztés

A nemzetséget először 1240-ben említi oklevél, amikor Pécz nembeli Márk, Mátyás és Domonkos ellenében Kajár földjeit IV. Béla király a bakonybéli apátságnak ítélte, Szent László okleveleire hivatkozva.[1]

A nemzetség fő ága a Pécz körül birtokos Péci család.

A nemzetségből eredt a Bikalon is birtokos nevnai Treutel család.[2]

A nemzetség nevezetes tagja Pécz nembeli Dénes nádor a Dráva menti ludbregi ágból.[3]

Birtokaik szerkesztés

A nemzetség ősi birtokai Győr vármegye déli részén, Kajárpéc és Felpéc határában feküdtek. A nemzetség ágai később ezekhez még Zala, Veszprém, Kőrös, Zágráb, Nyitra és Szabolcs vármegyék területén szereztek birtokokat.[1]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Németh Péter: A Péc nembeli Ibrányiak. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  • Nagy Imre: A Pécz nemzetség örökösödési pere. 1425–1433; Akadémia, Bp., 1892 (Értekezések a történeti tudományok köréből)
  • A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrízett oklevelei, 1-2.; Franklin Ny., Bp. 1906–1930
    • 1. 1241–1526
    • 2. 1527–1564