Péc nemzetség
A Pécz nemzetség a 13. században felemelkedő nemesi nemzetség volt. Címere alapján nem honfoglaló, hanem később, talán II. András idején betelepülő nyugati lovagoktól származott, akik Győr vármegye déli részén kaptak birtokot. A nemzetség később hat ágra bomlott.[1]
Története szerkesztés
A nemzetséget először 1240-ben említi oklevél, amikor Pécz nembeli Márk, Mátyás és Domonkos ellenében Kajár földjeit IV. Béla király a bakonybéli apátságnak ítélte, Szent László okleveleire hivatkozva.[1]
A nemzetség fő ága a Pécz körül birtokos Péci család.
A nemzetségből eredt a Bikalon is birtokos nevnai Treutel család.[2]
A nemzetség nevezetes tagja Pécz nembeli Dénes nádor a Dráva menti ludbregi ágból.[3]
Birtokaik szerkesztés
A nemzetség ősi birtokai Győr vármegye déli részén, Kajárpéc és Felpéc határában feküdtek. A nemzetség ágai később ezekhez még Zala, Veszprém, Kőrös, Zágráb, Nyitra és Szabolcs vármegyék területén szereztek birtokokat.[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Vikár Tibor: Vikár Tibor (1995). „Beszélő múlt – a Péc nemzetség eredete”. Kispad V. (3.). [2013. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
További információk szerkesztés
- Németh Péter: A Péc nembeli Ibrányiak. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
- Nagy Imre: A Pécz nemzetség örökösödési pere. 1425–1433; Akadémia, Bp., 1892 (Értekezések a történeti tudományok köréből)
- A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrízett oklevelei, 1-2.; Franklin Ny., Bp. 1906–1930
- 1. 1241–1526
- 2. 1527–1564