Palcso kolostor
A Palcso kolostor, Pelkor Csode kolostor vagy Sekar Gyance Gyance település legfőbb kolostora a Nyangcsu-folyó völgyében, Tibet, Sigace prefektus, Gyance megye területén. A kolostor területén több létesítmény található, köztük a Cuklakhang kolostor, egy kumbum (emeletes kápolna a tibeti buddhizmusban, úgy tartják, hogy ez a legnagyobb ilyen építmény Tibetben),[1] és a régi erődítmény épülete.[2][3][4]
| Palcso kolostor | |
 | |
| A Pelkor Csode kolostor és egy kumbum | |
| Település | Sigace prefektus, Tibet |
| Ország |  Kína |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Szakjapa, Kadampa, Gelugpa |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Építés kezdete | 1418 |
| Építés befejezése | 1428 |
| Építtető | Rabten Kunzang Phak |
| Mai rendeltetése | ma 30 szerzetes |
| Elhelyezkedése | |
 Palcso kolostor
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 28° 57′ 00″, k. h. 89° 38′ 00″Koordináták: é. sz. 28° 57′ 00″, k. h. 89° 38′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palcso kolostor témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
A Pencsor Csöde kolostor története egészen a 9. századig nyúlik vissza. A kolostor a nevét Langdarma (buddhista ellenes tibeti király) fiáról, Pelkhor-cen-ről kapta, aki a kolostorban élt, és igyekezett megszilárdítani a Jarlung-dinasztiát, miután édesapját meggyilkolták.[5]
Gyance várost a 14-15. században alapították vazallusként, amelynek a tibeti buddhizmus szakja szektája fontos hűbérura volt. Ebben a korban építettek a komplexumhoz az erődöt (dzong), a kumbumot és a Pekor kolostort. Mindhárom építmény építésének pontosan ismert a dátuma. A Cuklakhang kolostort Rabton Kunzang Phak herceg építtette 1418 és 1425 között. A herceg Congkapa egyik fő tanítványa volt, akiben később felismerték az első pancsen láma személyét. A szakja szekta fontos központjává vált a kolostor. A kumbum (vagy Tasigomang) építése 1427-ben kezdődött és tíz év alatt készült el. Ezt követően a szakján kívül a csalu és a gelug szekta is épített buddhista épületeket (remetelakok és főiskolákat) a komplexum területén. Azonban Gyance település történelmi fontossága legyengült a század végére.[6] A 17. századra összesen 16 különböző főiskolát jegyeztek fel, amely a 19. századra 18-ra nőtt. A többségük csak rövid ideig működött, amelyek kénytelenek voltak bezárni kapuikat. Ma már csak a gelug szekta két iskolája működik a helyszínen.[5]
Rabten Kunzang Phak herceg korszakából maradt fenn továbbá két hatalmas festmény (thangka), amelyeken Sakjamuni Buddha főbb tanítványai körében, illetve Maitréja, Mandzsusrí és egyéb neves buddhista alakok szerepelnek. Ezek a tibeti naptár 4. holdhónapjában tartott Gyance fesztivál alkalmával kerülnek ki a falra. A hagyományt 1418 és 1419 környékén kezdték a kolostor északkeleti részében.[5]
1904-ben a várost és a kolostort megtámadta egy a brit hadsereg, egy bizonyos Francis Younghusband vezetésével. A csata okozta rombolásokat később sikerült helyreállítani, azonban a kolostor falaiban a mai napig találhatók innen származó golyónyomok. A Gyance erőd elfoglalása után egyezmény született a tibeti régens és a britek között, amely alapján létrehoztak egy brit kereskedelmi missziót Gyance városában és a Kajlás-hegynél. 1906-ban a britek egyezményt írtak alá a kínai kormánnyal, amely megerősítette a kínaiak helyzetét a Tibet irányításáért folytatott nemzetközi versengésben. Tibetről gyakorlatilag ezzel végleg lemondtak a britek és az oroszok.[7]
A kolostor 1959-ben jelentős károkat szenvedett el a kínai uralom ellen kirobbant lázadások során, a kulturális forradalom idején pedig a megmaradt épületeket kifosztották, amelyet később nagy mértékben sikerült helyreállítani.[8][9] A felkelés előtt 1520 szerzetes élt a kolsotorban,[10] a számuk jelenleg 80 körül van.[11]
Építészete szerkesztés
A Pelkhor kolostor építészete ötvözi a han, a tibeti és a nepáli építészetet.[3][4] A komplexum építészetileg legkiemelkedőbb alkotása, amely Gyance egyik szimbóluma is egyben, a Bodhi Dagoba (tibeti név: Pelkhor Csöde), amelynek népszerű elnevezése az, hogy „Kumbum”. A 32 méteres, kilenc emeletes építménynek 108 kapuja (a 108 rétegű szerkezetben a 9 rétegű tér elemet szorozták össze a 12 csillagjegy idő elemével), 76 kápolnája és szentélye van. A kilenc emelet első öt emelete négyzet, a többi kör alapú, úgy, hogy az épület közben piramis alakot ölt. Úgy is nevezik, hogy a „Tízezer buddha pagodák”, ugyanis mintegy tízezer buddha alakú szobrot temettek az épületbe. A száz darab, egymásra épült kupola szerkezetet úgy nevezik, hogy „torony a tornyon”. A kápolnákon a tibeti művészet remekei láthatók színes és naturalista stílusban, amelyek a tibeti buddhizmus három iskoláját ábrázolják: szakjapa, kadampa és gelugpa. A Tibetben található három kumbum közül ez a leghatalmasabb. A másik két kumbum a Dzsonang kumbum és a Csing rivocse.[2][3][4][12]
A kumbum szerkesztés
A kumbum kilenc emeletes, vagy soros. Minden sornak egyedi kápolnái vannak, összesen 76. A rajtuk szereplő ábrázolások háromdimenziós mandalák hierarchiáját követik a szakja iskola hagyományai szerint (tibeti nevén: Drubtob gyaca), amely biztosítja, hogy az építmény magában hordozza a spirituális út fokait és a tantrák rangsorait.[13]
A kumbum első szintjébe épített lépcsősorok visznek a második szintre, amelyek közül a legfőbb a déli oldalon található. A második sorban 20 kápolna kapott helyet, amelyben „krijatantrák” (külső tantrák) képei szerepelnek az óramutató járásával megegyező irányban. A harmadik sor 16 kápolnájában is ezek a tantrák szerepelnek kiegészítve csarja tantrákkal. A negyedik sor húsz kápolnái jógatantra képeket ábrázolnak, míg az ötödik sor kápolnáiban a buddhista hagyományvonal főbb alakjai szerepelnek. A hatodik sorban jógatantra istenségek, a hetedik sor egyetlen kápolnájában tíz, a nyolcadik sorban tizenegy mandala szerepel. A legfelső sor kápolnájában Vadzsradhára buddha ábrázolása van, akit a kálacsakra neves alakjai vesznek körbe.[14]
A Culaklakang kolostor szerkesztés
A Culaklakang a komplexum fő temploma, amelynek jó állapotban megőrzött gyülekezőtermét tibetiül úgy nevezik, hogy „Csomcsen”. A háromszintes építményt belülről jó állapotban fennmaradt 15. századi freskók és szobrok díszítik.[15]
A földszint bejáratánál a buddhizmus négy nagy védelmező királyának szobrai állnak. A gyülekezőterem bejáratánál van egy Gonkhang-nek nevezett védelmező szentély. A 48 oszlopos termet számos selyem thangka díszíti, amelyek szakja védelmező lényeket (Pandzsurantha (Gompa Gur), a hatkarú Mahákála, Srí dévi és Ekadzsatí) ábrázolnak. A falakon eredeti 15. századi freskók láthatók. A fő kápolna belső szentélyében a három idő buddhái láthatók, amelyek közül Sakjamuni Buddha a legfőbb alak, ezt a 8 méteres szobrot mintegy 14 000 bronzból öntötték.[4] A másik két alak Mandzsugosa és Maitréja. A belső kápolna falain található festmények a Bhadrakalpika-szútra jeleneteit ábrázolják. A nyugatra található Vadzsradátu kápolnában (Dordzse Jing Lhakhang) Szarvavid Vairócsana agyagszobrát négy meditációs buddha veszi körül. A Kandzsúr 1431-ből való aranyozott kéziratát is kiállították. A királyi kápolna (Csögyel Lakhang) agyag szobra ősi királyokat ábrázolnak, továbbá Atísa, Kamalasíla, Padmaszambhava, Sántaraksita, Mandzsusrí, a tizenegy arcú Avalókitésvara, Vadzsrapáni alakjait is szobrokon örökítették meg. A kápolna közepén található Maitréja hatalmas szobra állítólag később készült. A kápolna déli falába besüllyesztett kamrában található freskó Rabten Kunzang Phak-ot ábrázolja, amely mellett kanonikus szövegek is szerepelnek.[4][15]
A felső szinten öt kápolna van, amelyben a szakja hagyományvonal szobrai állnak. Ezek közül a legjelentősebbek: Csakraszamvara istenség mandala palotájának három dimenziós modellje, 84 mahásziddha az ősi Indiából, Maitréja kápolna és egy apróbb Tara-szobor. A Congkapa kápolnában találhatók képek Congkapáról, a 7. dalai lámáról, Sakjamuni Buddháról, Butön Rincsendrupról, Szakja Panditáról, Padmaszambhaváról és a Lamdre vonal szakja lámáiról. A Neten Lakhang kápolnában tizenhat bölcset ábrázoltak kínai stílusban, illetve szerepel még itt Mandzsusrí öt megtestesülése és a négy védelmező király.[16]
A felső emeleten van a Csaljekhang kápolna, amelyben 15 darab 8 méter átmérőjű, festett mandala van a falakon. Ezek különböző meditációs istenségeket ábrázolnak: Dzsovo Sakjamuni, Maitréja, Mandzsusrí, Congkapa a tanítványaival, Tara, Amitajusz, Szitátapatrá és Padmaszambhava.[17] Ezen az emeleten találni még festményeket Amitabha Buddháról és különböző dákiníkről is.[4]
Csacang (lakrész) szerkesztés
A Csacang a szerzeteseknek fenntartott lakórész, ahol minden szektának saját terme van.[4]
Gyance erőd szerkesztés
|
|
| Balra: a Gyance erőd a Gyance faluval a háttérben. Jobbra: a Gyance erődítmény | |
Az 1268-ban épült Gyance erőd (azaz Gyance dzong) a Gyance várost környező hegyek rögös oldalába épült. Az épületet Phakpa Pelzangpo herceg (1318–1370) építtette, aki különböző szakja hűbérurak alá tartozott. A herceg meghívására Butan Rinchen Drub buddhista guru költözött be az épületbe és végül ez lett a székhelye is. Később, a 14. században a palotát elköltöztették az erődből Gyance településre, ahol Kunga Phakpa egy épületekből és kolostorokból álló nagyobb komplexumot hozott létre. Ebben az időszakban a hegy tetejére is épült egy új templom, amely a Szampel Rincsenling nevet kapta. Ez azonban ma már romokban áll, és csak egy-két freskó látható, amelyek eredeti nevari és helyi stílusban készültek.[12][16]
Fesztivál szerkesztés
A kolostor legnépszerűbb fesztiválját április 15-én tartják. A „szaka dava” fesztivál a buddhizmus alapítójára, Sakjamuni Buddhára emlékezik. Ekkor ünneplik a tathágata születésnapját és egyben halálának napját (parinirvána). Ötszáz láma szokott ilyenkor buddhista szútrákat kántálni, amelyet a helyi világi buddhisták is látogathatnak. A negyedik holdhónap közepén lóversenyt és íjászversenyt is szoktak tartani.[2][4]
Galéria szerkesztés
-
Jakvaj lámpások -
buddhista műalkotások a kolostorban -
buddhista műalkotások a kolostorban -
buddhista szövegek a Pelkhorban
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Neville-Hadley p.771
- ↑ a b c Mayhew, Bradley. Tibet. Lonely Planet, Tibet, 165–168. o. (2005). ISBN 1-74059-523-8. Hozzáférés ideje: 2010. január 22.
- ↑ a b c Dorje, Gyurme. Tibet handbook: with Bhutan. Footprint Travel Guides, 256–260. o. (1999). ISBN 1-900949-33-4. Hozzáférés ideje: 2010. január 22.
- ↑ a b c d e f g h Pelkhor Choede. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
- ↑ a b c Dorje p.156
- ↑ Mayhew p.165
- ↑ Mayhew p.169-171
- ↑ Dowman (1988), p. 269.
- ↑ Buckley and Strauss (1986), pp. 157-162.
- ↑ Sun (2008), p. 184.
- ↑ "A Year in Tibet" (2008) BBC Worldwide Ltd. DVD video.
- ↑ a b Neville-Hadley, Peter. Frommer's China. John Wiley and Sons, 771–772. o. (2003). ISBN 0-7645-6755-1. Hozzáférés ideje: 2010. január 22.
- ↑ Dorje p.260
- ↑ Dorje p.258
- ↑ a b Dorje p.256-257
- ↑ a b Dorje p.257
- ↑ Dorje p.258-260
Források szerkesztés
- Buckley, Michael and Strauss, Robert. (1986). Tibet: a travel survival kit. Lonely Planet Publications, South Yarra, Australia. ISBN 0-908086-88-1.
- Dorje, Gyurme (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. 2nd Edition. Footprint Handbooks, Bath, England. ISBN 0-8442-2190-2.
- Dowman, Keith (1988). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, London and New York. ISBN 0-7102-1370-0.
- Sun, Shuyun (2008). A Year in Tibet: A Voyage of Discovery. HarperPress, London. ISBN 978-0-00-728879-3.
További információk szerkesztés
