A pamparókák (Lycalopex vagy Pseudalopex) a kutyafélék családjának egy neme, amelynek minden faja Dél-Amerikában él. Elnevezésük ellenére közelebbi rokonaik a sakáloknak és prérifarkasoknak mint a valódi rókáknak. A genushoz tartozó legkorábbi fosszíliát Chilében találták, mintegy 2-2,5 millió éves.

Pamparóka
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Pamparóka (Lycalopex)
Burmeister, 1854
Fajok

Lycalopex culpaeus
Lycalopex fulvipes
Lycalopex griseus
Lycalopex gymnocercus
Lycalopex sechurae
Lycalopex vetulus

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pamparóka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pamparóka témájú kategóriát.

Lycalopex sechurae

Megjelenésük szerkesztés

A pamparókák fej-test hossza 53-120 cm. Farkuk hossza 25–50 cm. A nemből a culpeo a legnagyobb, a dél-amerikai róka pedig a legkisebb. Szőrzetük általában vastag, sűrű aljszőrzettel és hosszú fedőszőrzettel. Hátuk általában "aguti" szürke, sárgásbarna, hasoldaluk általában halványabb. Fejük, füleik és nyakuk gyakran vöröses színű; farkuk hosszú és bozontos, a vége fekete. A pamparókák kis prérifarkasra hasonlítanak, de fogaik inkább a rókákéra, mint a kutyákéra hasonlítanak: őrlőfogaik jól fejlettek, szemfogaik viszonylag rövidek.[1]

Elterjedés szerkesztés

A pamparókák Argentínában, Bolíviában, Brazíliában, Chilében, Ecuadorban, Paraguayban és Peruban fordulnak elő. Az IUCN által súlyosan veszélyeztetettként besorolt Darwin-pamparóka kizárólag Chilében él.[2]

Életmód szerkesztés

Többnyire éjszakaiak, de néhány példányuk alkalmanként napközben is aktív. A pamparókák mindenevők, rágcsálók, madarak, gyíkok, békák és rovarok mellett gyümölcsök és cukornád alkotják az étrendjüket. A culpeo ragadozóbbnak tűnik a többi fajnál, zsákmányai közé az Európából importált juhok és nyulak is beletartoznak.

Elnevezése szerkesztés

Helyi nevük a zorro (spanyolul) vagy raposa (portugálul) egyszerűen rókát jelent. A genus latin neve Lycalopex (farkasróka) vagy Pseudalopex (hamis róka); mindkét változat elfogadott.

Fajai szerkesztés

A nemhez hat ma is élő faj tartozik:

Rokonsági viszonyai szerkesztés

Molekuláris biológiai adatok alapján a rákászrókát (Cerdocyon thous) a Lycalopex nem testvérfajaként azonosították. Szintén testvérfajként határozták meg a kisfülű kutyát (Atelocynus microtis); a dél-amerikai kutyafélék csoportjának további élő tagjai a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus) és az erdei kutya (Speothos venaticus). 2005-ben elvégzett genetikai vizsgálatok alapján a dél-amerikai kutyafélék a következő rokonsági kapcsolatban vannak egymással:

 Dél-amerikai kutyafélék


 Kisfülű kutya (Atelocynus microtis)




 Rákászróka (Cerdocyon thous)




 Deres róka (Lycalopex vetulus)




 Darwin-pamparóka (Lycalopex fulvipes)





 Argentin pamparóka (Lycalopex griseus)



 Igazi pamparóka (Lycalopex gymnocercus)





 Dél-amerikai róka (Lycalopex sechurae)



 Culpeo pamparóka (Lycalopex culpaeus)










 Sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus)



 Erdei kutya (Speothos venaticus)




1914-ben Oldfield Thomas a Lycalopex fajokat egybesorolta a falklandi pamparókával Dusicyon név alatt, de Langguth 1975-ben újra elkülönítette őket.

Képek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494.
  • Lucherini, M. & Luengos Vidal, E. M. (2008). "Lycalopex gymnocercus (Carnivora: Canidae)". Mammalian Species: Number 820, pp. 1–9. doi:10.1644/820.1.
  • Jiménez, J. E. (2008). "Pseudalopex culpaeus". IUCN. Hozzáférés ideje: May 08, 2012.
  • Nowak, Ronald M. (2005). Walker's Carnivores of the World. Baltimore: Johns Hopkins Press. ISBN 0-8018-8032-7
  • Kerstin Lindblad-Toh et al.: Genome sequence, comparative analysis and haplotype structure of the domestic dog. Nature 438, December 2005; pp 803–819.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Walker's Carnivores of the World. Johns Hopkins University Press, 2005, ISBN 978-0801880322, S. 84–68.
  2. Lycalopex fulvipes

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a South American fox című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.