Wikipédia

Parazitológia

A parazitológia a természettudomány, és ezen belül a biológia azon területe, ahol a vizsgálat célja az élősködő életmódot folytató lények, a paraziták megismerése. Bár a földi élővilág jelentős hányada élősködő életmódot él, a hagyományos felfogás szerint azonban csak az állatokban és emberben élősködő eukarióta egysejtűek (pl. Plasmodium fajok, Toxoplasma gondii stb.) és állatok (pl. galandférgek, orsóférgek, tetvek, kullancsok) vizsgálata tartozik a parazitológia területére. Ebben az értelemben véve tehát az élősködő baktériumok és vírusok, vagy például a növények élősködőinek vizsgálata nem parazitológia.

A Plasmodium fajok életciklusa
A fejtetvesség egy világszerte elterjedt gyermekkori fertőzés
Egy "fonalócz", vagyis mai nevén trichina (Trichinella spiralis)
Galandféreg ábrája Francesco Redi Az élő állatokban élő állatok megfigyelése című művében (1684)

Céljai és részterületei szerkesztés

A korai parazitológia egyik fontos feladata a parazitás fertőzések elleni gyógyszer-hatóanyagok fejlesztése volt. A másik fontos cél a bonyolult fejlődési ciklusok feltárása volt, hiszen ezáltal azonosíthatók a fertőzési utak, és sokszor megelőzhető a fertőzés.

Az alkalmazott parazitológia hagyományosan hangsúlyos területei az orvosi parazitológia és az állatorvosi parazitológia, melyek az emberben, illetve a haszonállatokban élő parazitákkal foglalkoznak. Ma már jelentős terület a vadon élő állatok (vadászható vadfajok, természetvédelmi jelentőségű fajok) fertőzéseinek elemzése és kezelése is.

A parazita fajok molekuláris biológiája (genetika, biokémia), élettana, viselkedése, evolúciója és ökológiája a gyakorlati hasznosítás közvetlen érdeke nélkül is a biológia jelentős területei.

Története szerkesztés

 
Francesco Redi szobra az Uffizi Galériában, Firenzében

Emberben élő férgeket említő egyiptomi papirusztekercsek ismertek kb. i.e. 3000 óta. Az ókori görög és római orvosok ismerték a leggyakoribb emberi élősködőket.[1] A középkorban a perzsa Avicenna számos különböző emberi féregfertőzést ismert.[1]

Francesco Redi Az élő állatokban élő állatok megfigyelése[2] című könyvének első kiadása 1684-ben jelent meg, így ez lett a világ első kifejezetten parazitológiai tárgyú műve. Ebben közel 100 parazita fajt írt le és illusztrált.[3] Megfigyelte, hogy a paraziták petékből fejlődnek, ami ellentmondott az akkoriban elterjedt spontán képződés elméletének.[4] A mikrobiológia (egyik) alapítójaként tisztelt Antonie van Leeuwenhoek 1681-ben fedezte fel a Giardia lamblia nevű fajt, így ez lett az első ismert egysejtű élősködő.[1]

James Annersley 1828 írta le az amőbiázist, mint a belek és a máj fertőző betegségét, habár a kórokozót, az Entamoeba histolytica nevű amőbát csak 1873-ban azonosította Friedrich Lösch. James Paget 1835-ben fedezte fel a Trichinella spiralist, mint emberi kórokozót. Patrick Manson felismerte, hogy a malária kórokozóját, a Plasmodiumot, valószínűleg szúnyogok terjesztik, és meggyőzte Ronald Rosst, hogy e kérdést kutassa. Ross bizonyította Manson elgondolásának helyességét 1897–98 során. Vele egyidőben Giovanni Battista Grassi és társai azonosították a Plasmodium sp. fejlődési alakjait Anopheles spp. szúnyogokban. Ezért sokan ellentmodásosnak tartották, hogy 1902-ben a Nobel Bizottság Ross munkáját díjazta, de Grassiét nem.

A történelem második orvostudományi Nobel-díját tehát Ronald Ross kapta az emberi maláriát okozó Plasmodium-fajok életciklusának felfedezéséért. 2015-ben szintén parazitológusok kapták a díjat, William C. Campbell és Ómura Szatosi egy fonálférgek elleni, illetve Tu Ju-ju egy malária elleni gyógyszer-hatóanyag felfedezéséért.

 
Genersich Antal
 
Pachinger Alajos
 
Rátz István
 
Kotlán Sándor

A magyar parazitológia kezdetei szerkesztés

A magyar parazitológia első jelentős alakja Genersich Antal (1842–1918),[5] aki a pontenciálisan halálos emberi féreg-fertőzést, a "fonalóczkórt", mai nevén a trichinellózist tanulmányozta. Pályakezdő orvosként 1868-ban fedezte fel a kórokozó és a betegség hazai előfordulását, valamint fertőzési kísérleteket végzett laborállatokkal.[6] Később sok más orvosi területen is jelentős eredményeket ért el, pl. a brit Lancet-ben publikálta a kolera gyógyításával kapcsolatos vizsgálatait.[7] Akadémikussá választották, majd ellátta a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem rektori teendőit.

A paraziták természettudományos vizsgálatának első hazai képviselője Pachinger Alajos (1846-1913) piarista szerzetes volt.[8] Ő 1883-ban nyert doktori címet Kolozsváron, egy mételyfaj (a békákban élő Gorgodera cygnoides) anatómiájának feltárásáért.[9] Majd egyetemi magántanár és főgymnasiumi rendes tanár kinevezést kapott (1885-86), és számos tanulmányt publikált magyar és német szaklapokban az élősködő egysejtűek[10] és férgek[11] természetrajzáról és testfelépítéséről. Élete során számos piarista gimnáziumban tanított. Gyorsírás oktatóként és jeles alpinistaként is ismert.

A magyar állatorvosi parazitológia alapítója Rátz István (1860-1917) orvos, állatorvosi főiskolai tanár, az MTA levelező tagja volt.[12] Számos tanulmányt publikált pl. mételyekről, galandférgekről és féregatkákról. Az 1880-as évek közepén hazánkban elsőként kezdett "parazitológia" címen egyetemi tantárgyat oktatni az állatorvos-képzésben és az orvos-képzésben egyaránt,[13][14] 1915-től már az állati parazitológia egyetemi magántanára. Az Állatorvosi Főiskolán halála után pár évvel, 1921-től Kotlán Sándor (1887-1967) vette át a tantárgy oktatását. Ő később egyetemi tanári kinevezést kapott és parazitológiai tanszéket alapított "Általános Állattani és Parazitológiai Tanszék" néven, Kossuth-díjat nyert és akadémikussá választották.[15] Tanszéke ma is működik az Állatorvostudományi Egyetemen.

Magyar Parazitológusok Társasága szerkesztés

A tudományterület művelésének és oktatásának elősegítésére, valamint a nemzetközi kapcsolatok ápolására 1963-ban Kotlán Sándor elnökletével alakult meg a Magyar Parazitológusok Társasága. A társaság az MTA Agrártudományok Osztályának szakmai felügyelete alatt működik, és jelenleg mintegy 130 tagot számlál.

Helyzete a magyar felsőoktatásban szerkesztés

A magyar nyelvű felsőoktatásban önálló tantárgyként oktatják a Állatorvostudományi Egyetemen és a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Az ELTE TTK Mikrobiológia Tanszékén zajló mikrobiológus szakirányú továbbképzésben szintén önálló tantárgyként szerepel, BSc és MSc szinten egyaránt. A "Parazita evolúció és ökológia" az ELTE Biológia Doktori Iskola hallgatói számára felvehető tantárgy. Sok más egyetemen nem külön tantárgyként, hanem pl. a biológus képzés állatrendszertan, vagy az orvosi képzés mikrobiológia tantárgyainak keretén belül oktatnak parazitológiai ismereteket is.

Hazai intézmények szerkesztés

Az egyetemi tanszékeken kívül jelentősebb hazai kutatóhelyek az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának Állatorvos-tudományi Intézete (ezen belül: Halkórtan és parazitológia témacsoport Archiválva 2018. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Halparazitológia témacsoport Archiválva 2018. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben), valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának Parazitológiai Gyűjteménye. A humán orvosi belső és külső élősködők felelős intézménye az Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai Osztálya és Dezinszekciós és Deratizációs Osztálya. Az állatorvosi szempontból jelentős parazitás fertőzések és járványok felelős szerve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratóriuma. Parazitológiai részleg működik a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjának Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetében.

Neves magyar parazitológusok szerkesztés

A lista forrása: Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.

Fontosabb nemzetközi szakfolyóiratok szerkesztés

1908-ban alapították a világ első parazitológiai szakfolyóiratát, a brit Parasitology-t, majd 1914-ben az amerikai Journal of Parasitology-t. Ezek azóta is folyamatosan működnek, és mellettük további sok más szakfolyóirat is megjelent.

Ezek mellett jelentős hazai szakfolyóirat volt a

melyet szerkesztőként legfőképp Murai Éva (1972-98 között), továbbá Kassai Tibor (1968-69, 1973-77), Holló Ferenc (1970-72), és Gubányi András (1994-98) gondozott.

Angol nyelvű tankönyvek szerkesztés

  • Goater TM, Goater CP, Esch GW 2013. Parasitism: the diversity and ecology of animal parasites. (2nd ed.) Cambridge University Press, UK.
  • Kassai T 1999. Veterinary helminthology (3rd edition). Butterworth-Heinemann, UK.
  • Leventhal R, Cheadle RF 2018. Medical parasitology: A self-instructional text (6th ed.). F. A. Davis Company, USA.
  • Poulin R 2011. Evolutionary ecology of parasites. Princeton University Press, USA.
  • Rohre K 2005. Marine parasitology. CSIRO Publishing, Australia.
  • Wall R, Shearer D 1997. Veterinary entomology: arthropod ectoparasites of veterinary importance. Champan and Hall, UK.

Hazai tankönyvek szerkesztés

  • Béládi I, Kétyi I, Nász I, Váczi L 1983. Orvosi mikrobiológia, immunitástan, parazitológia. Medicina, Budapest
  • Kassai T 2003, 2011. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest
  • Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
  • Nemeséri L, Holló F 1957, 1961, 1972. Állatorvosi parazitológiai diagnosztika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Cox, Francis E. G. (2004. június 1.). „History of human parasitic diseases”. Infectious Disease Clinics of North America 18 (2), 173–174. o. [2018. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.idc.2004.01.001. PMID 15145374. (Hozzáférés: 2018. március 8.)  
  2. ↑ Redi F. Osservazioni intorno agli animali viventi che si trovano negli animali viventi (1684) 
  3. ↑ Ioli, A; Petithory, J.C.; Theodorides, J. (1997). „Francesco Redi and the birth of experimental parasitology”. History of the Science of Medicine 31 (1), 61–66. o. PMID 11625103.  
  4. ↑ Bush, A. O.; Fernández, J. C.; Esch, G. W.; Seed, J. R.. Parasitism: The Diversity and Ecology of Animal Parasites. Cambridge University Press, 4. o. (2001). ISBN 0521664470 
  5. ↑ Kiss, L (2009). „Az orvosi parazitológia megjelenése a közegészségügy hazai történetében. A parazitológia méltatlanul elfeledett magyar úttörője: Genersich Antal (1842–1918)”. Orvosi Hetilap 150 (4), 175–177. o.  
  6. ↑ Genersich, A (1868). „Fonalóczkór esete embernél, — étetési kísérletekkel állatoknál”. Orvosi Hetilap (Honi s külföldi gyógyászat és kórbúvárlat közlönye) 12 (23, 24), 385–389, 401–406. o.  
  7. ↑ Genersich, A (1893). „The complete washing-out of the intestinal tract as a treatment for cholera and allied conditions”. Lancet 142 (3659), 926–927. o.  
  8. ↑ Lukács, D (1971). „PACHINGER Alajosról, születésének 125 éves évfordulója alkalmából”. Parasitologia Hungarica 4, 239-244. o.  
  9. ↑ Pachinger, A. Distoma Cygnoides boncztana: Önálló búvárlatok alapján (Doktori értekezés). Kolozsvár: Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, 47. o. (1863) 
  10. ↑ Pachinger, A (1886). „Néhány adat a Sporozoák természetrajzához”. Orvos-Természettudományi Értesítő 8 (3), 169-186. o.  
  11. ↑ Pachinger, A (1886). „Negyedik közlemény békáink parazitáiról s újabb adatok a trematodák bonc- és élettanához”. Orvos-Természettudományi Értesítő 10 (1), 1-12. o.  
  12. ↑ Zimmermann, Á (1926). „Dr. Rátz István emlékezete”. Állatorvosi Lapok 49 (5, 6), 63-65, 77-79. o.  
  13. ↑ Karasszon, D (1985). „Rátz István (1860-1917) és a parazitológia jelentősége a közegészségtan hazai történetében”. Orvosi Hetilap 126, 2727-2729. o.  
  14. ↑ Kardeván, A (1985). „125 éve született Rátz István a magyar állatorvosi parazitológia megalapítója”. Parasitologia Hungarica 18, 109–118. o.  
  15. ↑ Kassai, T. Kotlán Sándor élete és munkássága. Budapest: Sík Kiadó, 194. o. (2007) 

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Parazitológia&oldid=25624101”