Parkinson törvénye (Parkinson's Law) Cyril Northcote Parkinson brit történész ironikus, szellemes hangvételű esszéje, amely eredetileg 1955-ben jelent meg a londoni The Economistban. Ezt követően 1957-ben publikálta a Parkinson törvénye, vagy az érvényesülés iskolája című, számos országban népszerűvé vált művét, amely magyarul 1964-ben jelent meg először. Műve szellemes kommentárokat és aforizmákat tartalmaz korának bürokráciájáról és a korrupcióról. Tapasztalatait jórészt a második világháború idején, a brit hadsereg tisztjeként szerezte. A mű sikerét követően Parkinson még több, hasonló témájú könyvet publikált.

Parkinson törvénye
SzerzőC. Northcote Parkinson
Nyelvangol
Műfajesszé
SablonWikidataSegítség

Az 1950-es években Parkinson vezette be a modern ügyintézésbe a kontrollingot, üzemtudományi mérőszámokat, új vezetési módszereket.

Fő teóriája szerkesztés

Fő teóriája szerint „a munkavégzést mindig addig húzzák, hogy kitöltse az elvégzendő feladat rendelkezésére álló időt”. Cyril Northcote Parkinson először az 1955-ös vicces esszé bevezetőjeként írta le a törvényt, amely a brit közszolgálatban szerzett tapasztalatain alapul. Noha ő maga a cikkben nem ezt a megállapítást nevezte Parkinson törvényének, hanem a bürokratikus szervezetek növekedését leíró egyenletét (lásd hatástalansági együttható). Ezzel gyakran növekszik a dolgozói létszám, miközben a feladatok nem nőnek, sőt, akár csökkenhetnek. A köztudatban mégis másként terjedt el.

Példa szerkesztés

A példában egy öregasszonynak fél napjába telik, hogy képeslapot küldjön unokahúgának. Részműveletek: Képeslap kiválasztása, szemüveg és cím keresése, szöveg írása, döntés arról, hogy vigyen-e esernyőt a feladáshoz.

Ezzel szemben egy elfoglalt férfi három perc alatt elvégzi a teljes műveletsort.

Átfogalmazásai szerkesztés

A törvényt több más formában is megfogalmazták. A legismertebb Stock–Sanford törvénye:

Ha az utolsó percig vársz, akkor csak egy percbe telik.[1]

Horstman törvénye:

A munka kitölti a rendelkezésére álló időt.[2]

Asimov törvénye:

Tíz óra alatt van időd arra, hogy kétszer annyi munkával maradj el, mint öt óra alatt.[3]

Számítástudományi Parkinson-törvény:

Az adat kitölti azt a tárhelyet, ami rendelkezésére áll.[4]

Mrs. Parkinson törvénye:

A nyomás/stressz által indukált verseny/hőség addig terjed, amíg el nem ér egy hűvösebb/nyugodtabb elmét.

Parkinson második törvénye (1979):

A költségek addig nőnek, amíg fel nem emésztik a teljes bevételt.

Parkinson tehetetlenségi törvénye:

A késedelem a megtagadás leghalálosabb formája.

Általánosításai szerkesztés

Az adatokra és a munkaidőre vonatkozó Parkinson-törvény közös általánosítása:

Egy ingyenesen elérhető erőforrás iránti igény igazodik az erőforrásból elérhető mennyiséghez.

Gyakran kiegészítik a következő megállapítással:

De fordítva már nem igaz.

Az általánosítás erősen hasonlít a közgazdaságtan keresleti törvényéhez: minél olcsóbb egy termék vagy szolgáltatás, annál keresettebb. Erre indukált keresletként is hivatkoznak.

Egy másik alak:

A munkát a rendelkezésre álló idő alatt végzik el.

A vákuum törvénye:

A cselekvés kitölti azt az űrt, ami emberi hibából keletkezett.

Magyarul szerkesztés

  • Parkinson törvénye vagy Az érvényesülés iskolája. Szatíra; ford. Szász Imre; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1964

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Key Skills for Professionals: How to Succeed in Professional Services. Kogan Page, 65. o. (2013) 
  2. Barber, Cam: How to write a speech in 15 minutes. Vivid method. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
  3. Isaac Asimov, in Nightfall and Other Stories, introductory material to "The Machine That Won the War"
  4. Jansen, Peter. IT-Service-Management Volgens ITIL. Pearson Education, 179. o. (2008). ISBN 978-90-430-1323-9 

Források szerkesztés

  • Parkinson törvénye, C. Northcote Parkinson, a The Economist 1955. novemberi számából idézve
  • C. Northcote Parkinson: Parkinson's law, and other studies in administration. 1957. LCCN 57009981
  • C. Northcote Parkinson: Parkinsons Gesetz und andere Studien über die Verwaltung. Verlagsanstalt Handwerk, Düsseldorf 2005. ISBN 978-3-87864-761-4.
  • Leo Gough: C. Northcote Parkinson's Parkinson's law: a modern-day interpretation of a true classic. 2010. ISBN 978-1-906821-34-0
  • Dorothee Hemme/Markus Tauschek: Wissenschaftspolitische Entwicklungen im Lichte von Parkinsons Gesetz. in: Michaela Fenske (Hg.): Alltag als Politik - Politik im Alltag. Dimensionen des Politischen in Vergangenheit und Gegenwart. Lit Verlag Berlin 2010 ISBN 978-3-643-10836-4 S. 188–200.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Parkinson's law című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Parkinsonsche Gesetze című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.