A parti vakond (Scapanus orarius) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó faj.[1]

Parti vakond
Táplálkozás közben
Táplálkozás közben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Eulipotyphla
Család: Vakondfélék (Talpidae)
Alcsalád: Újvilági vakondformák (Scalopinae)
Nemzetség: Amerikai vakondok (Scalopini)
Nem: Scapanus
Pomel, 1848
Faj: S. orarius
Tudományos név
Scapanus orarius
(True, 1896)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parti vakond témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parti vakond témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Brit Columbia déli részétől Észak-Kaliforniáig megtalálható.

Alfajai szerkesztés

  • Scapanus orarius orarius True, 1896
  • Scapanus orarius schefferi Jackson, 1915 - szinonimája: Scapanus orarius yakimensis Dalquest & Scheffer, 1944

Megjelenése szerkesztés

Bundája fekete, farka csupasz. Fej-testhossza 16 centiméter, farokhossza 3 centiméter és testtömege 62 gramm. Koponyája hosszúkás és keskeny.[2][3]

Életmódja szerkesztés

Üreglakó állatként puha, azonban jó lefolyású talajokra van szüksége. Főleg a nyílt alföldeken és kultúrtájakon található meg, de a sűrű lombhullató erdő és a hegyvidéki fenyőerdők talajában is fellelhető. Földigilisztákkal és egyéb talajlakó gerinctelenekkel táplálkozik. Egész évben tevékeny és magányos, általában éjszaka mozog.[4]

Szaporodása szerkesztés

A szaporodási időszaka január végétől kora márciusig tart. A nőstény évente egy alomnak ad életet. A kis vakondok 9-10 hónaposan válnak ivaréretté.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Scapanus orarius, 2008
  2. Silcox, Mary (2002). „The Diet of Worms: An Analysis of Mole Dental Microwear”. Journal of Mammalogy 83 (3), 804–814. o. DOI:<0804:tdowaa>2.0.co;2 10.1644/1545-1542(2002)083<0804:tdowaa>2.0.co;2.  
  3. (1985) „Scapanus orarius”. Mammalian Species 253, 1–5. o.  
  4. (2012) „Origin and mechanism of thermal insensitivity in mole hemoglobins: a test of the ‘additional’chloride binding site hypothesis”. Journal of Experimental Biology 215 (3), 518–525. o. DOI:10.1242/jeb.063669.  

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Coast mole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.