Pasquale Fiore

Pasquale Fiore (Terlizzi (Bari tartomány), 1837. április 8. – Nápoly, 1914. december 17.) olasz jogtudós.

Élete

Tanulmányait Urbinóban, Pisában és Torinóban végezte, majd egy ideig Cremonában tanított filozófiát. 1863-ban Urbinóban a nemzetközi jog tanára lett, 1865-ben Pisába, 1876-ban Torinóba, 1881-ben Nápolyba helyezték át. Nagy érdemei voltak a nemzetközi magán- és büntetőjog, valamint a népjog művelése körül. Első nagy művét, Nuovo diritto internazionale pubblico (Milano, 1865) 1869-ben Pradier-Fodéré franciára is lefordította; a mű második kiadása Trattato di diritta internazionale pubblico (3 kötet, Torino, 1879-84) címen jelent meg. Munkáit több nyelvre is lefordították.

Művei

Delle disposizioni generali sulla pubblicazione, applicazione ed interpretazione delle leggi, 1908

• Nuovo diritto internazionale pubblico (Milano, 1865)
• Del fallimento secondo il diritto internazionale privato (Pisa, 1873)
• Effetti internazionale delle sentenze e degli atti (1. rész 1875; 2. rész 1877);
• Trattato di diritta internazionale pubblico (3 kötet, Torino, 1879-84);
• Diritto internazionale privato (Firenze, 1869; 3. kiad. 9 kötet. Torino 1888);
• Delle disposizioni generali sulla pubblicazione interpretazione ed applicazione delle leggi (Torino, 1886);
• Ordinamento giuridico della societa degli stati. Il diritto internazionale codificato e la sua sanzione giuridica (uo. 1890).

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Encyclopaedia Britannica
• Treccani.it