Pavlovszk (Szentpétervár)
Pavlovszk (oroszul: Павловск; 1918 és 1944 között neve Szluck) város Oroszország európai részén, Szentpétervártól 26 km-re délre. Közigazgatásilag Szentpétervár Puskini kerületéhez tartozik, a nagyváros idegenforgalmának egyik kedvelt célpontja.
| Szentpétervár és környéke - Pavlovszk | |
| Világörökség | |
 | |
| A pavlovszki palota | |
| Adatok | |
| Ország | Oroszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 1990 |
| Elhelyezkedése | |
 Pavlovszk
Pozíció Szentpétervár térképén
| |
 é. sz. 59° 41′, k. h. 30° 26′Koordináták: é. sz. 59° 41′, k. h. 30° 26′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pavlovszk témájú médiaállományokat. | |
Lakossága 19 600 fő (2002).
Legfőbb nevezetessége a pavlovszki palota, egykor a cári család egyik legszebb rezidenciája, melynek a város létrejöttét köszönheti. A palota épületegyüttesét és parkját Szentpétervár és környéke más műemlékeivel együtt 1990-ben felvették az UNESCO világörökség listájára.
I. Pál cár palotája szerkesztés
Története szerkesztés
A palota története 1777-ben kezdődött, amikor II. Katalin cárnő fiának, Pavelnek első gyermeke születése alkalmából az itteni Szlavjanka-folyó partján földterületet ajándékozott. A palota és a város Pavelről, a későbbi I. Pál cárról kapta nevét.
A palota első, viszonylag szerényebb formájában 1782-ben, a skóciai Charles Cameron tervei szerint épült, majd köré parkot telepítettek. I. Pál cárrá koronázása, 1796 után a palotát átépítették, megnagyobbították, ettől kezdve a cár nyári rezidenciája lett, a körülötte kialakult település pedig városi rangot kapott. Miután 1801-ben I. Pál gyilkosság áldozata lett, a palotát özvegye, Marija Fjodorovna birtokolta. 1803 januárjában tűzvész pusztította, újjáépítése két évig tartott. A következő bő két évtized a rezidencia fénykora volt, ekkor épült hozzá a könyvtárnak helyet adó épületrész is (1822–1824). Marija Fjodorovna halála (1828) után a pavlovszki palota és parkja előbb I. Miklós cár testvére, majd Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg birtoka lett, akik ritkán fordultak meg itt és elhanyagolták.
Az 1917-es bolsevik forradalom utáni években a terület állami kézbe került. Kezdetben múzeummá akarták alakítani, végül azonban helyiségeit raktárnak használták, berendezéseinek, műtárgyainak nyoma veszett. A második világháború idején a terület német megszállás alá került, 1944-ben szabadult fel. A helyreállítás a következő évtizedekben vontatottan folyt, az 1970-es évek végére fejeződött be. Napjainkban az épületegyüttes a körülötte fekvő parkkal együtt múzeum.
A palota és parkja szerkesztés
Az épületegyüttes a Szlavjanka-folyó partján épült, a körülötte elterülő 600 hektáros park a folyó túlsó partjára is átnyúlik. A palota központi épületét alacsony kupola fedi. A két oldalszárnyát a főépülettel félkörívet alkotó, emeletes galériák kötik össze. A déli épületszárnyban rendezték be a tróntermet, mögötte a Mária-Magdolna-templom emelkedik. Az épületegyüttes előtt kialakított díszudvaron állították fel I. Pál cár szobrát.
A pavlovszki park a természetes vonalakat és megoldásokat előnyben részesítő angol típusú parkok közé tartozik. Ligeteit, tisztásait, kanyargós sétányait szobrok, lugasok, romantikus neveket viselő oszlopcsarnokok, pavilonok teszi változatossá.
Az első vasútvonal szerkesztés
Oroszország első vasútvonalát Szentpétervár és Pavlovszk között nyitották meg 1837-ben. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a város a 19. század második felére Szentpétervár tehetősebb családjainak egyik kedvelt kiránduló- és nyaralóhelye lett. Az állomás épülete egy időben valóságos koncertteremmé változott, olyan híres zeneszerzők is felléptek itt, mint ifj. Johann Strauss, Liszt Ferenc vagy Robert Schumann. A régi épület a II. világháború idején elpusztult, a mai épület az 1950-es években épült.
-
Pavlovszki palota -
Park Pavlovszkban -
Pavlovszki park. A Szlavjanka-folyó és a Barátság-templom -
Pavlovszk
Források szerkesztés
