Pejácsevich Tivadar

(1855-1928) horvát politikus

Dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar Mária (Nekcse, Verőce vármegye, 1855. szeptember 24.Bécs, 1928. július 22.), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja, máltai lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír rend lovagja, jogász.

Pejácsevich Tivadar
Horvátország bánja
Hivatali idő
1903. július 1. – 1907. június 26.
ElődKhuen-Héderváry Károly
UtódAleksandar Rakodczaj
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
Hivatali idő
1913. július 21. – 1916. január 16.
ElődTisza István (ideiglenesen)
UtódTisza István (ideiglenesen)

Született1855. szeptember 24.[1]
Nekcse
Elhunyt1928. július 22. (72 évesen)
Bécs[2]
PártHorvát–Magyar Párt

SzüleiPejácsevich László
GyermekeiPejácsevich Dóra
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Pejácsevich Tivadar témájú médiaállományokat.
Gróf Tisza István miniszterelnök, báró Skerlecz Iván, horvát bán, és gróf Pejácsevich Tivadar volt horvát bán 1914-ben.

Élete szerkesztés

Az ősrégi magyar főnemesi gróf verőczei Pejácsevich család sarja. Apja, gróf verőczei Pejácsevich László (18241901), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja,[3] anyja, báró jobaházi Dőry Gabriella (18301913) volt. Apai nagyszülei gróf verőczei Pejácsevich Ferdinánd (18001878),[4] birtokos, és jobaházi Dőry Mária (18001880) voltak. Az anyai nagyszülei, báró jobaházi Dőry Gábor (18031871), császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, főispán és jobaházi Dőry Erzsébet (18061833) voltak.

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Jogot Bonnban, majd Budapesten hallgatta, majd az utóbbi egyetemen avatták tudorrá. Tanulmányai befejezése után közpályára lépett előbb Eszék vármegyében segédfogalmazó, majd a zágrábi kormánynál ugyanazt a hivatalt töltötte be. Az 1880-as években két országgyűlésen keresztül a horvát országgyűlés képviselője és jegyzője volt. 1886-ban, a báni széknek Khuen-Héderváry gróf által történt elfoglalásakor, Verőce vármegye és Zimony város főispánjává nevezték ki. Ezt a méltóságot másfél évtizedig viselte. 1898-ban a király a Szent István lovagrend kis-keresztjét adományozta neki. Miután 1901-ben atyja, Pejácsevics László gróf elhunyt, Tivadar, mint egyetlen fiúörököse, átvette a nekcsei hitbizomány és a tolnamegyei zombai birtok kezelését. 1901-ben ismét választották a horvát országgyűlés képviselőjévé, és a magyar képviselőházban tevékenykedett 1903-ig. Ekkor Horvát-Szlavon-Dalmátország bánjává nevezték ki, méltóság, amelyet 1903 és 1907 között viselt.[5] 1903-ban valódi belső titkos tanácsosi méltóságot nyert.

Bécsben, 1928. július 22.-én hunyt el.

Házassága és gyermekei szerkesztés

Budapesten, 1881. január 22-én feleségül vette a kálvinista felekezetű báró vajai Vay Erzsébet Jozefa (*Alsózsolca, Borsod vármegye, 1860. október 13.–†Nekcse, Verőce vármegye, 1941. január 14.) kisasszonyt, császári és királyi palotahölgyet, akinek a szülei báró vajai Vay Béla (1829-1910), országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, földbirtokos és gróf széki Teleki Zsófia (18361898) úrnő voltak. A menyasszony apai nagyszülei vajai báró Vay Lajos (1803–1888), Borsod vármegye többszörös főispánja, anyja gróf széki Teleki Erzsébet (18121881) voltak. Az anyai nagyszülei gróf széki Teleki Domokos (18101876), a magyar országgyűlés szabadelvű követe és a Magyar Tudományos Akadémia levelező, igazgató tagja és báró losonczi Bánffy Jozefa (18101841) voltak. Pejacsevich Tivadar gróf és Vay Erzsébet bárónő házasságából született:

Jegyzetek szerkesztés


előző főispán
Khuen-Héderváry Károly

 
Horvát bán

1903. július 1. – 1907. június 26.

következő főispán
Rakodzay Sándor