Pelléas és Mélisande (opera)

A Pelléas és Mélisande Claude Debussy francia zeneszerző 1902. április 30-án, Párizsban bemutatott operája. A szerző művével újfajta utakat járt be a műfajban, ami annyira újszerű és egyedi volt, hogy nem is talált folytatásra. A mű Debussy egyetlenegy maga által végigkomponált operája.

Pelléas és Mélisande (Pelléas et Mélisande)
opera
Edmund Blair Leighton: Pelléas és Mélisande a kútnál
Eredeti nyelv	francia
Alapmű	Pelléas és Mélisande
Zene	Claude Debussy
Librettó	Maurice Maeterlinck
Felvonások száma	5 cselekvés 15 szín
Főbb bemutatók	1902. április 30. (Opéra-Comique, André Messager)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pelléas és Mélisande témájú médiaállományokat.

Az opera története

Az opera szövegkönyvének az alapja Maurice Maeterlinck azonos című szimbolista színdarabja volt. Debussy néhány apróbb rövidítéstől eltekintve gyakorlatilag szó szerint zenésítette meg a későbbi Nobel-díjas drámaíró munkáját. Az opera komponálásával kapcsolatban megismétlődött a sokszor látott ellentét író és zeneszerző között. Ahogy Victor Hugo nem rajongott a Rigolettóért, vagy Ifj. Alexandre Dumas nem szerette a Traviatát, úgy Maeterlinck is mindent elkövetett, hogy ne kerüljön bemutatásra Debussy operája: pisztollyal fenyegetőzött, az ősbemutatón pedig ellendrukkereket fogadott. Így a darab 1902-es világpremierje botrányba fulladt.

A cselekmény sok rokonságot mutat Trisztán és Izolda történetével. Itt is egy idősebb férfi áll a két fiatal szerelemes között, akik életükkel fizetnek szerelmükért. Cselekményről alig beszélhetünk. Pelléas el akarja hagyni szerelmét, de nem teszi, Mélisande rossz előérzeteit tárja fel, Golaud gyanakszik a két fiatalra. A történet az álom és a valóság mezsgyéjén játszódik, a szereplők szinte félálomban mozognak a színpadon. Első látásra nem is operaszövegkönyvnek való a darab, Debussy érdeklődését azonban pont ez keltette fel.

A zeneszerző gondosan készítette el művét. A komponálást már 1893-ban elkezdte, és kisebb változtatásokra a bemutatóig, még a próbák alatt is sor került, sőt az egyes részek tökéletes megformálásán szinte haláláig dolgozott. A közönség és a kritika eleinte nem tudott mit kezdeni a maga korában hihetetlenül újszerűnek számító darabbal. Az ellenérzést azonban fokozatosan felváltotta egyfajta érdeklődés. Közben a zeneszerző hírneve is növekedett, minek következtében az opera eljutott Európa több színpadára is: 1906-ban volt a brüsszeli, a következő évben a frankfurti, 1908-ban a müncheni és New York-i, majd 1909-ben a londoni bemutató. A magyarországi premier több mint két évtizedet váratott magára, végül 1925. november 26-án tűzte először műsorra a darabot a Magyar Állami Operaház. Ezután 1963-ban felújították az operát. A produkció ebben a formában 1970-ig 41 előadást ért meg. A darab következő felújítása 2022-ben volt a az Operaház Eiffel Műhelyházában.

Az opera szereplői és helyszínei

Szereplő	Hangfekvés
Arkel, Allemonde királya	basszus
Geneviève, Pelléas és Golaud anyja	drámai alt
Pelléas, Arkel unokája	tenor vagy bariton
Golaud, Pelléas testvére	bariton
Mélisande, Golaud felesége	mezzoszoprán
A kis Yniold, Golaud fia az első házasságból	szoprán vagy gyermekhang
Egy orvos	basszus
Egy pásztor hangja	basszus

• Kórus: csak a színfalak mögött, kis létszámban
• Történik: Allemonde várában és környékén, a középkorban
• Színhelyek: I. felvonás. 1. kép: erdő mélye, 2. kép: terem a várban, 3. kép: a vár előtt; II. felvonás: 1. kép: szökőkútnál a parkban, 2. kép: terem a várban, 3. kép: sziklabarlang; III. felvonás: 1. kép: vártorony, az ablak alatt körfolyosóval, 2. kép: földalatti helyiség a várban, 3. kép: terasz a föld alatti terem bejáratának boltozat alatt, 4. kép: a vártorony előtt; IV. felvonás: 1. kép: terem a várban, 2. kép. szökőkútnál a parkban; V. felvonás: terem a várban
• Játékidő: 3 óra

Az opera cselekménye

I. felvonás

Az ősbemutató Mélisande-je, Mary Garden

1. kép: Golaud egy megsebzett vad nyomában járva nemcsak az állatot, hanem az utat is elvesztette. Körülnéz, próbál tájékozódni, ekkor veszi észre a forrásnál sírdogáló Mélisande-ot. Golaud több kérdést intéz a lányhoz, de csak homályos válaszokat kap: Mélisande elszökött valahonnan, mert mindenki bántotta, és most a vízbe ejtette koronáját. Golaud meg akarja keresni, de a lány tiltakozik. Beszélgetésbe kezd a két eltévedt ember, eközben szép lassan leszáll az éj. A két vándor egymásra utalva indul útnak.

2. kép: Geneviève és a vak Arkel fejedelem lép színre. Az asszony elmondja: Golaud levelet küldött neki, amelyben elmeséli Mélisande-dal való találkozását és hogy oltalmába vette az árvát, aztán összeházasodtak. De Geneviève-től és Arkeltől teszi függővé, hogy hazaviszi-e újdonsült feleségét. Ha elfogadják új feleségét, akkor a levél érkezésétől számított harmadik napon gyújtsanak jelzőtüzet a vár tornyában. A két öreg beleegyezését adja: legyen meg Golaud akarata. Közben Pelléas lép színre és sír, mert levelet kapott haldokló barátjától, de Arkel nem engedi, hogy elutazzon hozzá.

3. kép: Mélisande lelkére súlyosan nehezedik a komor táj és a kastély látképe. Geneviève nyugtatni próbálja, hogy majd megszokja, ahogy ő is megszokta annak idején. Pelléas csatlakozik a két nőhöz. Mélisande-nak a karját kínálja, de a lány virágaira hivatkozik, amiket szorosan fognia kell. A fiú átkarolja, hogy így támogassa, majd hozzáteszi, hogy talán már holnap elmegy. Mélisande ijedten kérdezi: miért?

II. felvonás

1. kép: Pelléas és Mélisande egy kút mellett üldögélnek. A fiú elmondja, hogy ez a kút régen visszaadta a vakok látását, aztán mikor Arkel király is megvakult, a víz varázsereje elapadt. Mélisande a kút fölé hajol, és Pelléas átkarolja. Aztán a nő leveszi jegygyűrűjét, játszani kezd vele, majd beleejti a vízbe. A két fiatal hasztalan keresi a kút mélyén a gyűrűt, azt nem találják sehol. Félelemmel telve indulnak hazafelé.

2. kép: Golaud sérülten fekszik ágyában. Megtudjuk, hogy lova a déli harangszó hallatán bokrosodott meg és dobta le a gazdáját a hátáról, majd rázuhant tehetetlen lovasára. Ez különös, mert a ló korábban mindig nagyon engedelmes volt. Mélisande ápolni akarja férjét, aki a kezét kéri, és észreveszi, hogy eltűnt felesége jegygyűrűje. Vadul ráförmed, hogy keresse meg az ékszert. Vigye magával Pelléast is, aki majd vigyáz rá. Megkérdezi, hogy tudja-e, hol hagyta el? Mélisande azt hazudja, hogy Pélleas megmutatta neki a nagy barlangot, és ott esett le kezéről a gyűrű.

3. kép: Pélleas és Mélisande az egyre sűrűsödő sötétségben keresi a barlang bejáratát. Meg kell várniuk, amíg felkel a Hold, mert nincs náluk semmilyen világítóeszköz. A fiatalasszonyt balsejtelmek fogják el. A fiú csendességre inti: a föld alatt nincstelen koldusok húzták meg magukat. Végül enged a lány unszolásának: majd holnap visszajönnek.

III. felvonás

Mary Garden mint Mélisande

1. kép: Mélisande a vártoronyban a haját fésüli, Pélleas a teraszról csodálja a hajkoronát. A lány lebocsátja haját, a fiú az ajkához szorítja: a csók Mélisande-nak szólt. A haj köti őket össze, de közelebb vannak egymáshoz, mintha ölelkeznének. Pélleas Mélisande haját rácsomózza egy ágra, hogy ez a szépséges aranymadár ne tudjon tőle elszállni többé. Golaud zavarja meg az idillt: hazakergeti mindkét gyermeket. Csak játéknak mondja, amit felfedezett, de a zene már elárulja gyanakvását.

2. kép: Golaud a vár egy földalatti szobájába vezeti testvérét. Pélleas belepillant a sötét mélységbe, egy keskeny ösvényen járva. Golaud rá akar ijeszteni: mindkettejük lelkét nyomasztó érzések töltik el, és boldogan térnek vissza a napvilágra.

3. kép: Kiérve a föld alól, az idősebb testvér figyelmezteti a fiatalabbat: tudja, mi történt akkor éjjel a vártoronyban, és tudja, hogy mindez csak játék, de Mélisande gyereket vár. Ezért jobb lesz, ha öccse kerülni fogja ezután sógornőjét.

4. kép: Golaud egyre gyanakvóbb lesz. Ynioldot faggatja, hogy mi történik Pélleas és Mélasinde között, amikor ő távol van. Aztán felemeli a gyermeket, hogy lessen be felesége kivilágított szobájába, és mondja el mit lát. A kisfiú azonban nagyon megrémül, ezért apja kénytelen a földre tenni. Golaud lelkét gond és bizonytalanság gyötri.

IV. felvonás

1. kép: Pelléas közli szerelmével, hogy Arkel király valószínűleg meg fog gyógyulni. Őt rossz előérzetek kínozzák, ezért mindenféleképpen el akar utazni, de még egyszer találkozniuk kell. Megbeszélik, hogy este a kertben látják egymást még egyszer és utoljára. Pelléas távozása után Arkel király érkezik. Beszélgetnek, majd apai csókkal illeti a lányt. Ekkor ront be a féltékeny Golaud, és fenyegető hangon elkezdi a kardját keresni. Ezután a férfi belemarkol felesége hajába, és a hajánál fogva rángatja az asszonyt, miközben testvérét gyalázza. Rövid közjáték: Yniold a mezőn a legelésző bárányokat figyeli, szeretné megsimogatni őket, de azok elszaladnak. A kisfiú egyedül marad a színen.

2. kép: Pelléas Mélisande-ot várja a kertben. Zihálva és késve ront be a meggyötört Mélisande. A két szerelmes a fák árnyékának sötétjét keresi, boldogok, de félnek is. Bezáródik előttük a vár kapuja. Szerelmet vallanak egymásnak, aztán egy sötét árny válik ki a bokrok közül: Golaud. Mélisande menekülőre fogja, szerelme testével védelmezi. Golaud megöli testvérét, majd felesége után veti magát.

V. felvonás

Mélisande félálomban fekszik ágyában. Az orvos nyugtatja a királyt: a sérülés nem veszélyes. Golaud is megjelenik, de nem mer az ágy közelébe kerülni, lelkiismeretével harcol. Mélisande felkel ágyából, az ablakhoz lép. Szeretné még utoljára látni a tengert és a világát. Nincs tudatában, hogy nagy fájdalmak közepette világra hozta gyermekét, akit hiába próbálnak a kezébe adni. Mélisande már nem is emlékezik: nem tudja mi történt tegnap este, férje miért húzódik el tőle. De Golaud-ban felszínre törnek az emlékek, és nem feledi féltékenységét. Kiküld mindenkit a szobából, egyedül akar maradni feleségével. Faggatni kezdi az asszonyt: szerették-e egymást Pelléasszal? De Mélisande már nem tud válaszolni.

Szolgák sompolyognak kéretlenül a szobába, aztán szépen letérdelnek, ahogy egy ravatalozóban illik. Ők veszik észre, hogy Mélisande halott. Golaud megtörve, kétségektől gyötörve áll, Arkel király azonban a jövőre gondol, és a kicsiről igyekszik gondoskodni. Ha az anya meghalt is, a gyermeknek élnie kell. A király halkan zsongó gyászzene kíséretében elhagyja a termet. Nincs igazi finálé: a zene gyengéden elmosódik.

Az opera zenéje

A Pelléas és Mélisande szembefordulás a grand opéra látványosságával és az opéra lyrique érzelgősségével. Debussy több hagyományt is megtagad: nincs balett az operában, nélkülözi a látványos felvonulásokat, a nagy kórusjeleneteket. Az opera forradalmian új volt, de nem fordított radikálisan hátat minden korábbi hagyománynak: elvetette a túlságosan elcsépelt megoldásokat és stíluselemeket, de újrakeltette Lully és Rameau recitativóját, tökéletesen megalkotta a francia szöveghez alkalmazkodó muzsikát, ezzel megvalósította a tökéletes francia énekbeszédet.

Golaud ritmusa és Mélisande dallamfoszlányai visszatérő légkört teremtő hangulatelemek, de nem vezérmotívumok. Nyilvánvalóan Debussy a wagneri zenedrámától is el akart különülni, nem volt jó véleménnyel a vezérmotívumos szerkesztésről. A szerző nem mond ki mindent, nagyon sok lényeges dolgot hallgat el. A zenekar Debussynél is nagy szerepet kapott, de tartózkodott a túlzott hangerőtől, az egyes hangszereket pedig szólisztilkusan szólaltatta meg.

Összességében elmondható, hogy minden, ami addig az operazenét jellemezte, teljesen hiányzik Debussy operájából: tulajdonképpeni cselekvés nélküli történet, határozott indulatok nélküli személyek drámája, ki nem mondott gondolatok, formát nem öltött érzelmek, monotonan áramló dallamok, álomszerű atmoszférában játszódó cselekmény.

További információk

• Az opera szövegkönyve magyarul

Források

• Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Budapest, 1996, 640.
• Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Budapest, 1973, 119–122. o.
• Gál György Sándor: Új operakalauz II., Zeneműkiadó, Budapest, 1978, 714–723. o.
• Eősze László: Az opera útja, Zeneműkiadó, Budapest, 1972, 184–187. o.

Irodalom

• Schonberg, Harold C.: A nagy zeneszerzők élete. Ford. Szilágyi Mihály stb. Budapest, 2006. Európa K. pp. 473–477 ISBN 963-07-8099-2
• Tallián Tibor: Claude Debussy: Pelléas és Mélisande in Miért szép századunk operája. Szerk. Várnai Péter. Budapest, 1979. Gondololat, 13–42. o. ISBN 963-280-782-0