Pereszlavl-Zalesszkij
Pereszlavl-Zalesszkij (cirill betűkkel Пересла́вль-Зале́сский) területi jogú város Oroszország Jaroszlavli területén, a Pereszlavli járás központja. 2013-ban 40 930 lakosa volt. Tagja a Moszkva környéki gazdag történelmi múltú városokat összefogó Arany Gyűrűnek.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Pereszlavl-Zalesszkij (Переславль-Залесский) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Jaroszlavli terület | ||
| Járás | Pereszlavli | ||
| Alapítás éve | 1152 | ||
| Polgármester | Gyenyisz Kosurnyikov | ||
| Irányítószám | 152020-152040 | ||
| Körzethívószám | (+7) 48535 | ||
| Autórendszám kódja | 76 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 38 649 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 1863 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 142 m | ||
| Terület | 22,5 km² | ||
| Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Pereszlavl-Zalesszkij
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 44′ 17″, k. h. 38° 51′ 22″Koordináták: é. sz. 56° 44′ 17″, k. h. 38° 51′ 22″ | |||
Pereszlavl-Zalesszkij
Pozíció a Jaroszlavli terület térképén
| |||
| Pereszlavl-Zalesszkij weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pereszlavl-Zalesszkij témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.png)
Fekvése szerkesztés
A Jaroszlavli terület déli részén, Moszkvától 140 km-re északkeletre helyezkedik el, ott, ahol a Trubezs folyó a Plescsejevo-tóba torkollik.
Története szerkesztés
A várost 1152-ben alapította Jurij Dolgorukij mint Perejaszlavl-Zalesszkijt. Nevét az akkor jelentős fejedelemség központjáról, a ma Ukrajnához tartozó Perejaszlavlról kapta; valamint arról, hogy a Zaleszjén ("az erdőn túl", az Oka és Moszkva folyók közén) helyezkedett el. A 15. századtól neve Pereszlavl-Zalesszkijre rövidült.
1220-ban itt született Alekszandr Nyevszkij.
1238-ban a mongol hódítás idején a várost ötnapos ostrom után vették be a tatárok, majd ezután 1252 és 1419 között még hatszor fosztották ki. 1294-ben Fjodor jaroszlavli fejedelem gyújtotta fel.
1276—1294 között Alekszandr Nyevszkij fia, Dmitrij Alekszandrovics perejaszlavi herceg volt a vlagyimiri nagyfejedelem, ám nem költözött el régi városából, így gyakorlatilag ez idő alatt Perejaszlavl-Zalesszkij volt a Rusz fővárosa. 1302-ben Dmitrij fia és utóda Iván gyermektelenül halt még, és végrendeletének megfelelően a város a moszkvai fejedelem tulajdonába került. Perejaszlavl-Zalesszkijt ezután moszkvai helytartók kormányozták vagy kiadták valamelyik hercegnek élethosszig tartó részfejedelemségként. A 15. és 16 században a moszkvai nagyfejedelem közvetlen örökbirtoka volt és az udvar hallal való ellátásért felelt. A város címerében is megjelenő hal a törpemarénának csak a Plescsejevo-tóban előforduló alfaja különlegesen ízletes és a későbbiekben is a cárok koronázási ebédjén szolgálták fel. 1975 óta védett.
1374 őszén Dmitrij Donszkoj ide hívta össze az orosz fejedelmeket és bojárokat, hogy első alkalommal kössenek szövetséget a tatárok ellen.
A város megszenvedte a zavaros időket; 1608-ban a lengyelek lerombolták az erődjét.
1688-ban I. Péter cár a Plescsejevói-tavon parádéflottila építését rendelte el; a munkálatok fontos tapasztalatokat jelentettek később, az orosz hadiflotta megteremtésekor.
Az 1708-as közigazgatási reform során a Moszkvai kormányzósághoz került. 1719-től a kormányzóság Pereszlavli provinciájának volt a központja. 1778-ban a Vlagyimiri kormányzósághoz került. 1929-ben az Ivanovói ipari terület Pereszlavli járásának lett a központja, 1936-tól pedig a Jaroszlavli területhez tartozik.
A vízvezetéket 1884-ben építették ki a városban.
Címere szerkesztés
A város első hivatalos címerét 1781-ben kapta. Ennek felső részén vörös alapon Vlagyimir városának keresztet tartó koronás oroszlánja látható, alsó részén pedig fekete alapon két aranyszínű maréna. A címer mai változatát 2002-ben fogadták el, az oroszlán lekerült róla mert a város már nem tartozik a vlagyimiri régióhoz. A város zászlaja hasonlít a címerhez, csak színösszeállítása fordított: arany alapon két fekete hal.
Gazdaság szerkesztés
A városban három vegyipari üzem, egy textilgyár és egy péküzem működik. A vegyipari cégek műanyagot dolgoznak fel, vagy fotótechnikai alapanyagokat állítanak elő, az egyik gyár az Eastman Kodak tulajdonában van. A kisebb üzemek gépgyártással/szervizeléssel, élelmiszeriparral, dohányiparral és építőanyag-gyártással foglalkoznak.
Műemlékei miatt a város tagja az Arany Gyűrűnek, a Moszkva környéki történelmi városokat összefogó szervezetnek. 2009-ben 292 ezer turista látogatta meg a 40 ezres települést, de ezeknek csak 2%-a volt külföldi.
A városban működik a Pereszlavli Városi Egyetem mely elsősorban matematikát és informatikát oktat.
Látnivalók szerkesztés
A pereszlavli kreml gerendafalait 1754-ben lerombolták, területén ma már csak két templom és a 12. századból származó földsáncok láthatók. A településen összesen 9 templom és 5 kolostor található.
- Gorickij-kolostor, 1744-ben bezárták, ma múzeum
- Nyikitszkij-kolostor, 1186 előtt alapították, a szovjethatalom évei után 1993-ban újra az egyház kezébe került és restaurálták
- Nyikolszkij-kolostor, 1350 körül alapított női kolostor, régi templomai közül csak kettőt restauráltak
- Feodorovszkij-kolostor, 1305-ben alapított női kolostor, 1999 óta újra működik
- Szpaszo-Preobrazsenszkij templom, 1152-ben épült, az Északkeleti Rusz legrégibb építménye
- A püspöki palota 1744-ben épült
Pereszlavl-Zalesszkijben helytörténeti, gőzmozdony-, vasaló- és teáskanna-múzeum, valamint botanikus kert is található.
A várostól 2 kilométerre északnyugatra találhatók Klescsin ősi városának maradványai, ahol egy pogány áldozókövet, az ún. Kék követ is meg lehet tekinteni. Néhány kilométerre Pereszlavl-Zelesszkijtől, Talici állomáson vasútmúzeum látogatható.
Képek szerkesztés
-
Vörös tér -
A Nyikolszkij-székesegyház -
A Nyikitszkij-kolostoregyüttes -
A Szpaszo-Preobrazsenszkij templom -
A Gorickij-kolostor temploma -
A városi könyvtár egyik fiókja -
Légifotó -
Lakóházak a Szövetkezet és a Majakovszkij utcában -
A Plescsejevo-tó
Testvérvárosai szerkesztés
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Переславль-Залесский című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
Források szerkesztés
- Смирнов М. И. Переславль-Залесский: Исторический очерк 1934 г. / М. И. Смирнов. — Переславль-Залесский: Плещеево озеро, 1996. — 368 с. ISBN 5-7270-0110-2.
- Мельник А. Иван Грозный и святой Никита Переславский // Родина. — 2011. — № 12. — С. 67-69.
- Переславль-Залесский. Материалы для истории города XVII и XVIII столетий на сайте «Руниверс»
- Смирнов М. И. Переславль-Залесский. Его прошлое и настоящее / М. И. Смирнов. — М.: Типо-литография Товарищества И. М. Машистова, 1911.
