A pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Pettyes busa
A hal feje közelről
A hal feje közelről
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Xenocyprinae
Nem: Busa (Hypophthalmichthys)
Bleeker, 1860
Faj: H. nobilis
Tudományos név
Hypophthalmichthys nobilis
(Richardson, 1845)
Szinonimák
  • Aristichthys nobilis (Richardson, 1845)
  • Hypophthalmichthys mantschuricus Kner, 1867
  • Leuciscus nobilis Richardson, 1845
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pettyes busa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes busa témájú médiaállományokat és Pettyes busa témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A pettyes busa Dél-Kína meleg vizű mély folyóiban és tavaiban őshonos. Közép- és Kelet-Európában betelepítették (a Duna vidéke, a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerek folyói). Magyarországra a fehér busa-ivadékokkal került, tógazdaságokban nevelik. Európai állományai növekednek.

Megjelenése szerkesztés

 
A hal egészben

A hal teste nyújtott, oldalról lapított, háta kissé magas, feje széles, csúcsos. Szája felső állású, bajuszszálak nélkül, szájrése rézsút felfelé irányul. Szemei kicsinyek, nagyon mélyen ülnek (sokkal mélyebben, mint a fehér busánál). Hasoldalán, a hasúszók és a farok alatti úszó között él húzódik. Pikkelyei kicsinyek, 114-120 az oldalvonal mentén. Hátúszója 10, farok alatti úszója 15-17 sugarú, az első 3 gyengén elcsontosodott. Garatfogai egysorosak, 4-4. Átlagos testhossza 55-70 centiméter, de akár 146 centiméteresre és 40 kilogrammosra is megnőhet.

Életmódja szerkesztés

A fehér busával szemben nemcsak kezdetben, hanem később is állati planktonnal él. A kifejlett példányok bélcsatornája csak a testhossz 4-5-szörösére nő. 19 Celsius-fok vízhőmérséklet alatt a kifejlett egyedek főként állati planktont és fenéklakó apró állatokat esznek, a növényi planktonra csak akkor térnek át, ha a hőmérséklet emelkedik. Az íváshoz tartósan meleg (25 Celsius-foktól) vizet igényelnek. Gyakran úszik 5-7 egyedet számláló csoportokban a vízfelszín közelében. Ha megriad, akár 3 méteres magasságba is képes kiugrani a vízből. Legfeljebb 20 évig él.

Szaporodása szerkesztés

A vadonban vándorutakat tesz meg ívási célokból. A mély, zavaros, de oxigéndús helyekre rakja le ikráit. Egyszerre akár 100 ezer ikrát is rakhat. Az ikra átlátszó, azonban sárgás árnyalatú. 25 Celsius-fokos vizekben, akár két nap alatt is kikelhet az ivadék, mely a folyómeder fenekén rejtőzködik.

Egyéb szerkesztés

Miután a volt Szovjetunióban eredményesen keresztezték a fehér busával (Hypophthalmichthys molitrix), és az ivadékot exportálták, a hazai vizekben is gyakoriak a hibridek.

A pettyes busának ipari mértékű halászata van. Több helyen tenyésztik is. Városi akváriumokban is látható. Sok helyen ahová betelepítették, károsnak bizonyult.

Források szerkesztés

  • Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  • Pintér Károly: Magyarország halai
  • Hypophthalmichthys nobilis (Richardson, 1845) FishBase
  • Kottelat, M., 2001. Freshwater fishes of northern Vietnam. A preliminary check-list of the fishes known or expected to occur in northern Vietnam with comments on systematics and nomenclature. Environment and Social Development Unit, East Asia and Pacific Region. The World Bank. 123 p.

További információk szerkesztés

  • Li, S. F., Xu, J. W., Yang, Q. L., Wang, C. H., Chen, Q., Chapman, D. C. & Lu, G.; 2009: A comparison of complete mitochondrial genomes of silver carp Hypophthalmichthys molitrix and bighead carp Hypophthalmichthys nobilis: implications for their taxonomic relationship and phylogeny. Journal of Fish Biology, 74: 1787–1803. doi:10.1111/j.1095-8649.2009.02258.x
  • Richardson, J.; 1845: Ichthyology. -- Part 3. In R. B. Hinds (ed.) The zoology of the voyage of H. M. S. Sulphur, under the command of Captain Sir Edward Belcher, R. N., C. B., F. R. G. S., etc., during the years 1836-42, No. 10. London: Smith, Elder & Co. 99-150, Pls. 55-64.