Wikipédia

Phil Hartman

kanadai-amerikai színész, grafikus, forgatókönyvíró (1948-1998)

Philip Edward Hartman (szülː Hartmann; Brantford, Ontario, 1948. szeptember 24. – Los Angeles, 1998. május 28.) Emmy-díjas kanadai-amerikai színész, humorista és tervező volt, aki a nyolcvanas években lett híres a Saturday Night Live műsor egyik tagjaként. Humorista és színész karrierje mellett olyan együttesek lemezborítóit tervezte meg, mint a Poco és az America.

Phil Hartman
Született1948. szeptember 24.[1][2][3]
Brantford[4]
Elhunyt1998. május 28. (49 évesen)[1][2][3]
Encino (Los Angeles)
Állampolgársága
HázastársaBrynn Hartman
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
Iskolái
  • The Groundlings
  • Santa Monica College
  • Westchester High School
  • Kaliforniai Egyetem, Northridge (–1972, nem ismert, tervezőgrafika)
Kitüntetései
  • Primetime Emmy Award for Outstanding Writing for a Variety Series (1989)
  • Canada’s Walk of Fame (2012)
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (2014)
Halál okalőtt seb
SírhelyeForest Lawn Memorial Park
Színészi pályafutása
Aktív évek1969–1998
Díjai
Emmy-díjak
Legjobb forgatókönyv (varieté vagy zenés műsor)
Saturday Night Live (1989)
A Wikimédia Commons tartalmaz Phil Hartman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Phillip Edward Hartmann néven született (később az egyik "n" betűt elhagyta a nevéből). [5] 1948. szeptember 24.-én az ontariói Brantfordban.[6][7] Doris Marguerite (1919. július 17. - 2001. április 15.) és Rupert Loebig Hartmann (1914. november 8. - 1998. április 30.) gyermekeként született.[8] Apja építőanyagokat árult.[9] Szülei római katolikusok voltak, és ebben a hitben nevelték gyermekeiket.[10][11]

Tíz éves volt, amikor a családja az Egyesült Államokba költözött.[12] A család először a Maine állambeli Lewistonban élt, majd a connecticuti Meridenben, majd a nyugati partra költöztek. A Westchester High Schoolba járt, ahol ő volt az osztály bohóca.[5][6][7][13][14] Érettségi után a Santa Monica City College tanulója volt, de 1969-ben kilépett, hogy egy rockegyüttes roadie-ja legyen.[5] 1972-ben visszatért az iskolába, ekkor a Kaliforniai Állami Egyetemen tanult. Ezután több, mint 40 lemezborítót tervezett többek között a Poco és az America együtteseknek, illetve a Crosby, Stills & Nash logóját is ő tervezte.[15][5][13][16] Az 1970-es években tűnt fel először a televízióban, a The Dating Game című műsorban, ahol nyert is, de a nő nem jött el a randevúra.[16]

Mivel tervezőként egyedül dolgozott, gyakran szórakoztatta magát azzal, hogy hangokat imitál.[16] 27 évesen rájött, hogy többet szeretne kihozni magából, így 1975-ben elkezdett járni a The Groundlings nevű improvizációs társulat által tartott esti órákra, melyek során a komédiát tanították.[7][11][13] Miközben nézte a társulat egyik számát, felmászott a színpadra és csatlakozott hozzájuk.[6][16][17] Első filmszerepe az ausztrál Stunt Rock című filmben volt.[18]

1986-ban csatlakozott a Saturday Night Live-hoz.[15] Jon Lovitz,[19] Laraine Newman és Penny Marshall ajánlották a műsorba.[20] Itt ragadt rá a "Glue" ("Ragasztó") becenév is, amelyet Jay Mohr Gasping for Airtime című könyve szerint Adam Sandler talált ki.[13] A You Might Remember Me: The Life and Times of Phil Hartman című könyv szerint viszont társa, Jan Hooks találta ki ezt a nevet.[21]

Halála szerkesztés

1998. május 27-én felesége, Brynn Omdahl ellátogatott a Buca di Beppo nevű olasz étterembe (Encino, Kalifornia) Christine Zander producerrel. Miután hazatért, összeveszett Hartmannel, ezután ő lefeküdt.[10] Ezután Brynn belépett a hálószobájába, és egyszer szemen lőtte, majd a torkát és a mellét is meglőtte. Phil belehalt a sérüléseibe, 49 éves volt.[10] Brynn alkoholt fogyasztott és kokainozni is kezdett.[22]

Ezután elment barátjához, Ron Douglas-hez, és bevallotta a gyilkosságot, de ő nem hitt neki. Ezután visszamentek a házhoz külön autókkal, ahol Brynn felhívta egy másik barátját és neki is bevallotta tettét.[10][23] Douglas kihívta a rendőrséget, miután meglátta Hartman testét. A rendőrség kivitte Douglast és Hartmanék két gyerekét, Brynn pedig bezárkózott a szobájába, majd öngyilkos lett.[10][24]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. ↑ a b c d „Profile: Phil Hartman”, CBS News, 1998. május 28.. [2009. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 19.) 
  6. ↑ a b c Parish, James Robert. The Hollywood Book of Scandals: The Shocking, Often Disgraceful Deeds and Affairs of More Than 100 American Movie and TV Idols. McGraw-Hill Professional, 212–213. o. (2004). ISBN 0-07-142189-0 
  7. ↑ a b c V. Harris, Lyle. „Phil Hartman: An appreciation – he became anybody he wanted”, The Atlanta Journal-Constitution, 1998. május 29., F01. oldal 
  8. ↑ U.S., Social Security Death Index, 1935–2014
  9. ↑ World Archipelago: Book excerpt. macmillan.com. [2018. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  10. ↑ a b c d e Tresniowski, Alex. „Beneath the Surface”, People, 1998. június 15.. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 6.) 
  11. ↑ a b Knutzen, Eirik. „TV book”, Boston Herald, 1997. június 29., TV 11. oldal 
  12. ↑ Mashberg, Tom. „As Clinton goes, so goes Phil Hartman”, The Boston Globe, 1992. november 29. 
  13. ↑ a b c d Rice, Darcy. „100 Flavors of Vanilla”, Orange Coast Magazine, 1996. augusztus 1., 34–40. oldal 
  14. ↑ Mohr, Jay. Gasping for Airtime. Hyperion, 164. o. (2004). ISBN 1-4013-0006-5 
  15. ↑ a b Snierson, Dan. „Man Of A Thousand Voices”, Entertainment Weekly, 1998. június 12.. [2014. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 12.) 
  16. ↑ a b c d Phil: The Jerky Guy. Canoe, 1996. december 1. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  17. ↑ Rosenthal, Phil. „'SNL's' Grand Old Man—With Friends Gone, Hartman Prepares To Make His Exit”, Los Angeles Daily News, 1993. november 23., L1. oldal 
  18. ↑ https://www.dvdtalk.com/reviews/40331/stunt-rock-2-disc-special-edition/ Archiválva 2018. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. A young Phil Hartman cameos, part of a larger group of Groundlings cadets that filled in as extras.
  19. ↑ Carter, Bill: A Hard Job to Accept: A Slain Buddy's Show. The New York Times, 1998. október 7. [2015. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  20. ↑ Cagle, Jess: Merry Hartman, Merry Hartman. Entertainment Weekly, 1994. március 11. [2015. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  21. ↑ Thomas 2014, 1. o.
  22. ↑ „Coroner: Hartman's wife on drugs, drunk”, CNN, 1998. június 8.. [2019. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 25.) 
  23. ↑ „Police say Hartman's wife told friends about shooting”, CNN, 1998. június 2.. [2001. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. június 22.) 
  24. ↑ „Phil Hartman, wife die in apparent murder–suicide”, CNN, 1998. május 28.. [2007. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. május 25.) 

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Phil_Hartman&oldid=26860129”