Pikler Gyula (Temesvár, 1864. május 21.Ecséd, 1937. november 28.[3]) magyar jogbölcsész, egyetemi tanár, a Társadalomtudományi Társaság tagja. A pozitivista állam- és jogbölcselet egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású, külföldön is ismert hazai képviselője. Hatására és az ő személye körül jött létre 1908-ban a Galilei Kör Budapesten, amelyhez elsősorban a haladó szellemű értelmiségi fiatalok csatlakoztak.[4]

Pikler Gyula
Született1864. május 21.[1][2]
Temesvár
Elhunyt1937. november 28. (73 évesen)[1][2]
Ecséd
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pikler Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Kispolgári bánsági zsidó családba született[5], Pikler Lipót és Singer Jozefin gyermekeként. A gimnáziumot Ungváron, az egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi karán végezte el. Közben 1884 és 1891 között a képviselőház segédkönyvtárnoka volt. 1886-ban a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert. 1891-től a budapesti egyetemen címzetes rendkívüli tanár, 1896-ban rendkívüli tanár, 1903-tól 1920-ig rendes tanár volt a jog- és állambölcselet tanszéken.

Kiváló pályatársakkal működött együtt a századelőn, 1900-ban Jászi Oszkárral, Pulszky Ágosttal, Vámbéry Rusztemmel, Somló Bódoggal megindította a Huszadik Század című polgári radikális társadalomtudományi folyóiratot, s egy évvel később már meg is alapították a Társadalomtudományi Társaságot. 1901-től alelnöke, 1906-1920 között elnöke volt ennek a társaságnak. Pozitivista felfogása miatt évekig harcban állt a konzervatív és klerikális irányzatok képviselőivel, számos támadás is érte nézetei miatt, még a képviselőházban is. Fő művének a Jog keletkezéséről és fejlődéséről című kötete tekinthető, amelyben az állam és jog lényegét meghatározó elméletét fejti ki saját nézetei alapján. 1910 után csendesen visszavonult a közéleti szerepléstől, és tudományos munkásságának java részét a lélektan és a pszichofiziológia terén fejtette ki. Élete során számos folyóiratban publikált jogbölcseleti, szociológiai témában, többek között a Huszadik század, a Századunk és a Jogtudományi Közlöny hasábjain.

1919 tavaszán egészségi állapota miatt szabadságot kért és Bécsbe távozott. A Tanácsköztársaság bukása után, 1925-ben, végérvényesen nyugdíjazták.[6] Felesége Spitzer Anna volt. Élete hátralévő éveiben visszavonultan, családja ecsédi birtokán élt., ahol látásfiziológiai megfigyelésekkel és kísérletekkel foglalkozott, amelyeket német nyelven publikált is. 1937. november 28-án, délelőtt 9 órakor hunyt el Budapesten, szívkoszorúér-meszesedés következtében. Otthona ma az ecsédi óvodának ad helyet.[7]

Társasági tagság szerkesztés

Főbb művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Loss Sándor: A jogbölcselet és a lélektan vonzáskörében. Pikler Gyula társadalom- és jogbölcselete. In: Portrévázlatok. A magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Miskolc, Prudentia Iuris, 1995. 45-62. p.
  • Pikler Endre: Pikler Gyula életműve. = Századunk, 1938. XIII. évf. 2-3. sz. 53-71. p.
  • Szabadfalvy József: Pikler Gyula (1864-1937) In: Magyar jogtudósok, V. kötet. Hamza Gábor, Siklósi Iván (szerk.) ELTE Eötvös kiadó. Budapest, 2015. 81-93. p.
  • Szabó Imre: Pikler Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973. (A múlt magyar tudósai) 183 p.