Pinták
Pinták (románul Slătinița, 1925-ig Pintic, németül Pintak, szászul Päntek) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
| Pinták (Slătinița) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Rang | falu |
| Községközpont | Beszterce megyei jogú város |
| Irányítószám | 420004 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 32447 |
| Népesség | |
| Népesség | 587 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 453 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 12′ 15″, k. h. 24° 31′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 12′ 15″, k. h. 24° 31′ 37″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Besztercétől 9 km-re északkeletre fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
Első említése: Pintuk (1332). A szláv eredetű péntek szóból származik, esetleg személynévi áttétellel. Mai román nevének jelentése: 'sós forrás'.
Története szerkesztés
Beszterce vidéki szász szabadparaszti falu volt. 1542. november végén – december elején itt táborozott Petru Rareș moldvai vajda. 1550 körül lakói Ambrosius Koch plébános vezetésével evangélikus vallásra tértek. 1698-ban, a 17. század dúlásai után csupán hét szász és két román, 1750-ben már 23 szász és 10 román adófizető család lakta. 1763-ban, a naszódi határőrezred létesítésekor román lakóit Naszód vidékére telepítették. Erősen sós forrásának vizét régóta használták főzésre, fűszerezésre, pácolásra. Az 1850-es években két helyi vállalkozó gyógyfürdőt is épített a forrás fölé, 8×20 méteres medencével, kádfürdőkkel, öltözőkunyhókkal, vendéglővel, táncteremmel, kuglipályával, a besztercei polgárok igényeinek kiszolgálására. 1876-tól Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott. 1910-ben szász lakói fogyasztási szövetkezetet hoztak létre. Az 1919-es első romániai agrárreform a község földjeinek 54%-át kiosztotta a falu északi részén élő román családok között és a forrást is államosították. Gazdaságában az állattenyésztés mellett fontos szerepet játszott a gyümölcstermesztés (alma, szilva, körte). 1944. szeptember 17-én a német csapatok a szászok többségét evakuálták. 1956-ban már csak 18 szász lakos kaphatta vissza házát. 1950-ben Beszterce városhoz csatolták.
Lakossága szerkesztés
1850-ben 660-an lakták, közülük 591 német, 45 cigány és 24 román nemzetiségű volt.
1900-ban 699 lakosából 475 volt német és 215 román anyanyelvű, 550 evangélikus és 128 görögkatolikus vallású. A falu északi peremén élő, cigányul, szászul és románul egyaránt beszélő muzsikus és kovács cigányok is az evangélikus felekezethez tartoztak. A népesség 48%-a tudott írni–olvasni, 3%-a beszélt magyarul.
2002-ben 731 lakosából 608 román és 117 cigány nemzetiségű, 628 ortodox és 62 pünkösdista vallású.
Látnivalók szerkesztés
- Ortodox (korábban evangélikus) templom (15–19. század).
- Az általános (volt szász evangélikus) iskola 1871-es, emeletes épülete.[3]
Források szerkesztés
- Andreas Sitz: Heimatbuch der Gemeinde Pintak bei Bistritz in Siebenbürgen, 1988
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Corneliu Gaiu – Vasile Duda: Topografia monumentelor din municipiul Bistrița, vol. 2. Bistrița: Nosa Nostra, 2015
.svg){kind=small}