Pioneer–12

Pioneer–12 vagy Pioneer Venus Orbiter amerikai műhold, amelyet a Pioneer-program keretében indítottak a Vénusz körzetébe.

Pioneer Venus Orbiter
A Pioneer Venus Orbiter keringő egység (fantáziarajz)
Ország	Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Hughes Aircraft Company
Küldetés típusa	keringő egység
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1978. május 20.
Indítás helye	Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta	Atlas–Centaur
Pályára állás	1978. december 4.
Az űrszonda
Tömeg	517 kg
Energiaellátás	312 W
Excentricitás	0,842
Inklináció	105°
Periódus	24 óra
Hivatalos weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer Venus Orbiter témájú médiaállományokat.

Küldetés

Kutatási cél a Föld és a Vénusz közötti tér kozmikus sugárzás intenzitásának mérése, a bolygóközi tér és a napszél tanulmányozása, a rádióhullámok terjedésének vizsgálata, pozíció felvétel a Vénusz körzetébe.

• 1978. május 20. – Atlas–Centaur rakétával elindul a Pioneer Venus Orbiter.
• 1978. december 4. – A Pioneer Venus Orbiter pályára áll a Vénusz körül.
• 1992. október 8. – Az űrszonda elég a Vénusz légkörében, miután kifogy a hajtóanyaga.

Jellemzői

Az űreszközt a Hughes Aircraft Co., a Space and Communications Group és a CA. Üzemeltetője a NASA Ames Research Center (ARC), Moffett Field, CA.

1978. május 20-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról, a 11. sikeres starttal egy Atlas-Centaur hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Forgásstabilizált eszköz. Az orbitális egység pályája 18 perces, 32 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1760 kilométer, az apogeuma 38 000 kilométer volt. A rakétahajtómű beindításával – égés 137 másodpercig – sikerült elérni a második kozmikus sebességet, az űreszköz rátért a kijelölt pályára. Pályakorrekciót, orientációt hideggáz fúvókákkal biztosították. A Vénusz megkerüléséhez szükséges fékező-rakétahajtómű, a biztosított üzemanyaggal.

A hengeres test átmérője 2,5 méter, magassága 1,2 méter. A hengeres test tartalmazza a tudományos műszereket (hőmérséklet mérő, , az akkumulátorokat, a telekommunikációs rendszert, a műszereket. A henger falára rögzítették a rúdantennát, hossza 2,9 méter, a körsugárzó antennát, a dipól antennát

Hasznos induló tömege 517, Vénuszhoz érve 368 kilogramm. Tudományos műszeregysége 45 kilogramm. Az energiaellátást a köpenyre szerelt napelemek, valamint nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátorok biztosították. A mért adatokat 12 különböző sebességgel sugározta, illetve a szükséges ideig (vételi lehetőség) tárolta. A belső hőmérsékletet stabilizálták, szcintillációs spektrométer, foto-sugárzásmérő, tömegspektrométer, magnetométer, ultraibolya spektrométer, infravörös sugárzásmérő, napszél analizátor, doppler mérési módszerek. December 4-én megérkezett a célállomáshoz, 2300 kilométer magasságba vett fel keringési pályát. 1992. október 8-án a Vénusz légkörében elégett.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Pioneer–12. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 31.)
• Pioneer–12. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 31.)

Elődje: Pioneer–11

Pioneer-program 1965–1978

Utódja: Pioneer–13