A pratjékabuddha (szanszkrit: प्रत्येकबुद्ध) vagy paccsekabuddha (páli: पच्चेकबुद्ध) szó szerinti jelentése „egy magányos buddha”, „egy buddha magában” vagy „egy magán-buddha”. Ez három megvilágosodott lény egyik fajtája a buddhizmus néhány iskolája szerint. A másik két fajta az arhat és a szammászambuddha (szanszkrit: szamjakszambuddha).

Jellemzői szerkesztés

Általános áttekintés szerkesztés

A jána vagy "szekér", amellyel a pratjékabuddhák elérik a megvilágosodást pratjékabuddhajánának nevezik az indiai buddhista hagyományban.

A pratjékabuddhákról úgy tartják, hogy saját erőből érik el a megvilágosodást, külső segítség, mondjuk egy tanító, vagy dharma tanítás nélkül, azáltal, a függő keletkezésen meditálnak. Csak olyan világkorban keletkeznek, amikor nem létezik sem buddha, sem buddhista tanítás (szanszkrit: dharma; páli: dhamma).[1]

A srávakák tizenhat életből képesek összegyűjteni az érdemeiket, a pratjékabuddhák ezzel szemben akár száz kalpa (eon) idejéből is. A srávakák csupán egyfajta éntelenség bölcsességére képesek (a személy éntelenségére), a pratjékabuddhák kettőre (a jelenségek éntelenségére is). Emiatt a pratjékabuddhák szintjét magasabbnak tekintik, mint a bódhiszattva ösvény által megvilágosodott lényekét. A bodhiszattvák három eonon át gyűjtik az érdemeiket és a végén mindkét típusú éntelenség bölcsességét elsajátítják.[2]

A théraváda iskola szerint a paccsekabuddhák[3] ("aki elérte a tökéletes belátás szintjét, de anélkül halnak meg, hogy a világ számára kinyilvánították volna a tanításaikat") nem képesek a dhamma tanítására, amelyhez szükséges[4] a szammászambuddha mindentudása. Ez utóbbi még így is hezitál, hogy tanítson-e vagy sem.[5] A paccsekabuddha ad ugyan morális tanításokat, viszont más lényt nem juttat el a megvilágosodáshoz. Nem hagynak hátra közösséget (szangha), hogy a dharma tanításokat továbbadhassák.

az Abhidharma-szamuccsaja szövegeiben szerkesztés

A 4. századi mahájána abhidharma szövegben, az Abhidharma-szamuccsajában, Aszanga a pratyekabuddha szekér követőiről azt írja, hogy magányos hódítók (szanszkrit: pratjékadzsina), akik kis csoportban élnek.[6] Eszerint ezek a gyakorlók ugyanazokat a kanonikus szövegeket (Srávaka-pitaka) használják, mint a srávakák (tanítványok), de különböznek tanításaik, amelyet úgy neveznek, hogy Pratjékabuddha Dharma.[7]

A Dzsátaka mesékben szerkesztés

A pratjékabuddhák (pl. Darímukha J.378, Szonaka J.529) a buddhista tanok tanítóiként jelennek meg a buddhizmus előtti korokban több Dzsátaka születéstörténetben.

A Rinocérosz-szútra szerkesztés

A tapasztalások és megvilágosodás verseiben (Rinocérosz-szútra - Szutta-nipáta) pratjekabuddhák mesélnek. A hagyományos szövegmagyarázó irodalmak ezt a szútrát pratjékabuddháknak tulajdonítják.[8][9]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

  • Musi-dokugo (egyedüli megvilágosodás a zen buddhizmusban)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Charles Eliot, Hinduism and Buddhism, 3 Volumes, London, 1922, I 344–5
  2. Rigpa, Pratjékabuddha
  3. http://www.palikanon.com/english/pali_names/pa/pacceka_buddha.htm
  4. The Paccekabuddha: A Buddhist Ascetic Archiválva 2015. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben - Ria Kloppenborg
  5. Ayacana Sutta: The Request (SN 6.1) fordította: Thanissaro Bhikkhu - Access to Insight
  6. Boin-Webb, Sara (ford.). Rahula, Walpola (ford.). Aszanga. Abhidharma Samuccaya: The Compendium of Higher Teaching. 2001. 199-200. o.
  7. Boin-Webb, Sara (ford). Rahula, Walpola (ford). Asanga. Abhidharma Samuccaya: The Compendium of Higher Teaching. 2001. 199-200. o.
  8. Thanissaro Bhikkhu (ford.) (1997). Sutta Nipata I.3, Khaggavisana Sutta: A Rhinoceros Horn
  9. Salomon, Richard. A Gāndhārī Version of the Rhinoceros Sutra: British Library Kharoṣṭhi Fragment 5B Univ. of Washington Press: Seattle and London, 2000, 10, 13. o.

További olvasmányok szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés