Primo Nebiolo
Primo Nebiolo (Torino, 1923. július 14. – Róma, 1999. november 7.) olasz sporthivatalnok volt, nevét a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökeként ismerhette meg a világ.
| Primo Nebiolo | |
 | |
| Primo Nebiolo a 70-es években | |
| A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 4. elnöke | |
| Hivatali idő 1981 – 1999 | |
| Előd | Adriaan Paulen |
| Utód | Lamine Diack |
| Született | 1923. július 14. Torino, Olaszország |
| Elhunyt | 1999. november 7. (76 évesen) Róma, Olaszország |
| Sírhely | Monumental Cemetery of Turin |
| Foglalkozás | sportvezető |
| Iskolái | Torinói Egyetem |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Primo Nebiolo témájú médiaállományokat. | |
Fiatal évei szerkesztés
Fiatalkorában atlétikában, 100 méteres síkfutásban, illetve távolugróként versenyzett, utóbbi versenyszámban sokáig indult is különböző versenyeken.
Jogot és politikatudományt tanult a torinói egyetemen. A második világháború idején az olasz hadsereg behívta, de német fogságba esett, ahonnan sikerült kiszabadulnia, és csatlakozott a partizánokhoz Monferrato-nál.
Sportvezetőként szerkesztés
A kezdetek szerkesztés
Sportvezetői pályája 26 évesen kezdődött, amikor elnöke lett a torinói egyetem sportklubjának (CUS Torino), ennek haláláig elnöke maradt (1946-1999).
Az egyetem elvégzése után sokáig az építőiparban jeleskedett, több társaság elnöke és társtulajdonosa volt, majd beindult a sportmenedzseri karrierje.
1961-ben a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) elnöke lett, amely többek között az Universiade-t is rendezi. Nebiolo részt vett az 1959-es és 1970-es torinói, az 1975-ös római nyári, illetve az 1966-os Sestriere-i és 1975-ös Livigno-i téli Universiade rendezésében.
1969 és 1989 között az Olasz Atlétikai Szövetség (FIDAL) elnöke volt, közben 1972-ben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tagja lett, és 1981-ben a szervezet negyedik elnökévé választották.
Az IAAF elnökeként szerkesztés
Elnöksége alatt, vitathatatlan szerepe volt abban, hogy hatalmas összegek kezdtek befolyni az atlétikába, többnyire televíziós közvetítési jogokból, illetve szponzori támogatásokból. Elnöksége idején, 18 év alatt, a szervezet éves költségvetése közel 1000-szeresére nőtt. Fő újításai közé tartozott, hogy szabadtéri és fedett pályás világbajnokságok megrendezése került sorra, beindultak a nemzetközi pénzdíjas versenysorozatok, illetve bevezette azt, hogy a szavazások során minden tagállam rendelkezzen szavazati joggal. Munkásságának köszönhetően a sportok királynője, az atlétika újra régi pompájában kezdett ragyogni.
Jelentős szerepet játszott abban, hogy szülővárosa, Torino megnyerte a 2006-os téli olimpia rendezési jogát. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke mondta Nebiolo-ról, hogy: "egyike a század legnagyobb sportvezetőinek".
1999-ben néhány hónappal azután, hogy újabb négy évre megválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökévé, a római kórházban szívroham következtében, 76 éves korában elhunyt. Halálát követően a szenegáli Lamine Diack vette át helyét.
Primo Nebiolo nevét Torinóban atlétikai stadion őrzi.
Magyar elismerések szerkesztés
- 1989-ben Nebiolo megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét
- 1992-ben a Magyar Testnevelési Egyetem (ma Testnevelési Egyetem) „Doctor Honoris Causa” címmel tüntette ki
- 1997-ben Magyarország tiszteletbeli torinói főkonzulja lett
Források szerkesztés
- Primo Nebiolo hivatalos emlékoldala (angol és olasz nyelven). (Hozzáférés: 2011. július 22.)
- Nebiolo's Biography and Administrative Career Highlights. International Athletic Foundation. (Hozzáférés: 2011. július 22.)[halott link]
- Richard Goldstein (1999. november 8.). „Primo Nebiolo Is Dead at 76; Led World Track Federation”. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
- Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma. Külpolitikai évkönyv 1998. [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2011. július 22. [archiválás ideje: 2010. február 15.]
