Prizren (albánul: Prizreni vagy Prizrend, szerbül: Призрен/Prizren, törökül: Prizren, Pürzeyn vagy Perzerrin) történelmi város Koszovó délnyugati részén. Az ország második legnépesebb városa, az azonos nevű község és körzet székhelye.

Prizren
Prizren címere
Prizren címere
Prizren zászlaja
Prizren zászlaja
Közigazgatás
Ország Koszovó
KörzetPrizren körzet
KözségPrizren község
Jogálláskörzet székhelye
Irányítószám20000
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség186 986 fő (1996)[1]
Tszf. magasság450 m
Terület854 km²
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 13′ 48″, k. h. 20° 44′ 24″Koordináták: é. sz. 42° 13′ 48″, k. h. 20° 44′ 24″
Prizren weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Prizren témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A város minaretjeivel, templomaival és oszmán-kori építészeti örökségével Koszovó legszebb városának számít. Leghíresebb temploma világörökségnek számít, Koszovó középkori műemlékei részeként, 2006 óta veszélyeztetett státusszal.[2][3]

Története szerkesztés

A várost már Ptolemaiosz is említette a 2. században Theranda néven.[4] A mai neve feltehetően a szlávból származik.

A középkor során a várost számos balkáni államalakulat birtokolta. A bizánci uralom után a bolgár, majd a szerb birodalom része lett. IV. István Uroš szerb cár Prizrent országa fővárosává tette.[5] Prizrent az Oszmán Birodalom 1455-ben foglalta el. A török uralom alatt a városban számos vallás (iszlám, ortodox, katolikus) és nép (szerb, albán, török) élt egymás mellett.

Prizren a 19. században az albán nemzeti mozgalom központjává vált. Itt kötötték meg 1878-ban a Prizreni vagy Albán Ligát, melynek célja egy autonóm Albánia megteremtése volt az Oszmán Birodalmon belül.[6] A várost ennek ellenére az első Balkán-háborúban Szerbia foglalta el és nem vált az 1912-ben megalakuló Albánia részévé. A külföldi haditudósítók szerint a szerb hadsereg több ezer albánt mészárolt le a városban.[7] Prizren 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetve Jugoszlávia része lett.

A második világháború alatt a város az olasz függésben lévő Nagy-Albánia része volt. A szocialista Jugoszlávia 1946-ban autonómiát adott Koszovónak, amit az évtizedek során fokozatosan bővített. Prizren továbbra is albán többségű város maradt, népessége gyorsan növekedett.

A városban a koszovói háború alatt nem folytak komolyabb harcok, az albán lakosság jelentős része azonban elmenekült. Koszovó NATO-megszállását követően viszont a szerb és roma kisebbség kényszerült a város elhagyására. A 2004-es koszovói zavargások során az albánok több szerb műemléket is megrongáltak Prizrenben, köztük az UNESCO világörökség részét képező Ljeviš-katedrálist.[8] Az utóbbi években Prizren egyre jelentősebb turistacélponttá vált. A 2013-ban átadott R7 (Ibrahim Rugova) autópálya gyorsabb összeköttetést biztosít a város számára Albániával és Phristinával.

Népesség szerkesztés

Prizren lakossága a 2011-es népszámlálás szerint 177.781 fő volt.[9] A városban az albán többség mellett élnek még bosnyákok, törökök, romák, goránik és kis számban szerbek is.

A lakosság nemzetiségi megoszlása a 2011-es népszámlálás szerint:

Albán 145 718
Bosnyák 16 896
Török 9 091
Roma 2 899
Szerb 237

Gazdaság szerkesztés

A városban nagyrészt kis és középvállalkozások, illetve az állami szektor biztosítja a munkahelyeket. A mezőgazdaság és kereskedelem mellett a szolgáltatások a meghatározóak. A város infrastruktúrája kedvezőbb a koszovói átlagnál.[10]

Látnivalók szerkesztés

  • Szinán pasa mecsetje
  • Prizreni erőd
  • Ljeviš-katedrális
  • Prizreni kőhíd a Bisztrica folyón

Jegyzetek szerkesztés

  1. English Wikipedia community: Wikipedia (angol nyelven)
  2. Besiana Xharra: Illegal Builds Threaten Kosovo’s Most Historic City (angol nyelven). BalkanInsight, 2011. március 9. (Hozzáférés: 2011. március 11.)
  3. Medieval Monuments in Kosovo (angol nyelven). UNESCO Világörökség Központ, 2011. (Hozzáférés: 2011. március 11.)
  4. "LacusCurtius • The Buildings of Procopius — Book 4, Part 2". penelope.uchicago.edu.
  5. Vickers, Miranda (1995). The Albanians: A Modern History. p. 97.
  6. Barbara Jelavich: A Balkán története I–II. Ford. Balabán Péter. Budapest: Osiris; 2000. 1996. I/318–321. o. = Europica Varietas, ISBN 9633791200  
  7. Freundlich, Leo (1913). "Albania's Golgotha". Archived from the original on 31 May 2012. Retrieved 29 June 2014.
  8. http://alitraveling.blog.hu/2017/04/23/a_videki_koszovo
  9. Archivált másolat. [2017. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
  10. http://www.osce.org/kosovo/13128?download=true

Külső hivatkozások szerkesztés