Prosztaglandin
A prosztaglandinok hormonhatással rendelkező lipidmolekulák, amelyek az állati (és emberi) szövetekben zsírsavakból keletkeznek. Közös jellemzőjük, hogy 20 szénatomból állnak és egy öt szénatomos gyűrűt is tartalmaznak. A jeltovábbító molekulák eikozanoid (20 szénatomos zsírsavak oxidációjából származó vegyület) csoportjába tartoznak.
Hatásaik igen változatosak a különböző szövetekben, sőt egyik szervben akár ellentéte is lehet egy másikban kifejtett hatásának. Helyi funkciója az őt megkötő receptortól és az ezáltal elindított sejten belüli szignáltól függ. A prosztglandinok jellemzően az őt termelő sejtre (autokrin hatás) vagy a közvetlen környezetre (parakrin hatás) gyakorolnak szabályozó befolyást. A többi hormontól abban is különböznek, hogy nem egy adott szerv termeli őket, hanem az egész szervezetben szétszórva, a legtöbb szövetben helyben szintetizálódnak.
A prosztaglandinoknak két származékuk van: a prosztaciklinek és tromboxánok. Az előbbiek a véredények falaiban képződnek, hatékony helyi értágítók és a vérlemezkék összecsapzódásának akadályozásával gátolják a véralvadást és vérrögképződést. A gyulladási folyamatban is részt vesznek.[1] Ezzel szemben a vérlemezkékben szintetizált tromboxánok összehúzzák az érfalak simaizmait és elősegítik a vérlemezke-aggregációt.
Felfedezésük szerkesztés
A prosztaglandinokat először a svéd Ulf von Euler izolálta 1935-ben ondófolyadékból. Úgy vélte, hogy a prosztata választja el, ezért adott a vegyületnek erre utaló nevet.[2] Valójában az ondóhólyag termeli. A későbbiekben kimutatták, hogy a prosztaglandinok többféle szövetben is képződnek és funkciójuk igen változatos. Kémiai szintézisüket a későbbi Nobel-díjas Elias James Corey végezte el 1969-ben.[3] 1982-ben Sune Bergström, Bengt Samuelsson és John Robert Vane orvosi Nobel-díjat kaptak annak a felfedezéséért, hogy az aszpirin gátolja a prosztaglandinok szintézisét.
Bioszintézisük szerkesztés
A prosztaglandinok szinte minden szövetben és szervben megtalálhatóak. A legtöbb sejt szintetizálja őket és velük szabályozza a saját vagy a környező sejtek működését.
A kiindulópontja az arachidonsav, ahol a szintézis útja kettéágazik. Az egyik úton a ciklooxigenáz enzim készít belőle tromboxánt, prosztaciklint vagy prosztaglandin D-t, E-t vagy F-et. A másik lehetőség, hogy a fehérvérsejtekben, makrofágokban a lipoxigenáz enzim leukotriéneket termel. A kész prosztaglandinok aktív transzporttal kerülnek ki a sejt környezetébe.
A ciklooxigenáznak két formája van, a COX-1 a sejt alapműködése során is aktív, míg a COX-2-t különböző citokinek és növekedési faktorok aktiválhatják.
Azonosították a kisebb csoportok szintézisét végző enzimeket is. Például a prosztglandin D-szintáz állítja elő a prosztglandin H2-ből (PGH2) a PGD2-t; a prosztaciklin-szintáz pedig a PGH2-ből készít PGI2-t.
Funkcióik szerkesztés
A különböző sejttípusokon legalább tíz különböző prosztaglandinreceptort fedeztek fel. A többi receptorhoz hasonlóan ezek is hét transzmembrán régióval rendelkeznek és G-proteinekhez kapcsolódnak. A receptorok különbözősége és különböző szervekben való előfordulása azzal jár, hogy a prosztaglandinok igen változatos hatásokat tudnak kifejteni:
- összehúzódásra vagy elernyedésre bírják a simaizomsejteket
- elősegítik vagy gátolják a vérlemezkék aggregációját
- érzékenyítik a gerincvelő neuronjait a fájdalomingerre
- megindítják a szülést
- csökkentik a szemnyomást
- szabályozzák a gyulladási folyamatot
- szabályozzák a kalciumtranszportot
- szabályozzák más hormonok szintézisét
- befolyásolják a sejtek növekedését
- a hipotalamuszon keresztül lázat okozhatnak
- a vese mezengiális sejtjei révén növelhetik a vese filtrációs rátáját
- a gyomor parietális sejtjeiben csökkenthetik a gyomorsavtermelést
- patkányban hatnak az agy hímekre jellemző viselkedésének kialakításában[4]
Mivel igen gyorsan lebomlanak, hatásuk legtöbbször csak helyi, vagy magára a kibocsátó sejtre (autokrin hatás) vagy a környező sejtekre (parakrin) hat.
Típusai szerkesztés
Az alábbi táblázatban a prosztaglandin I2 (prosztaciklin) az E2 és az F2α hatásai kerülnek összehasonlításra:
| Típus | Receptor | Funkció |
|---|---|---|
| PGI2 | IP |
|
| PGE2 | EP1 |
|
| EP2 |
| |
| EP3 |
| |
| ismeretlen |
| |
| PGF2α | FP |
|
Klinikai alkalmazások szerkesztés
A szintetikus prosztaglandinokat a következő célokra alkalmazhatják:
- a szülés megindítására vagy abortusz esetén (PGE2 vagy PGF2, szükség esetén a progeszteronantagonista mifeprisztonnal együtt)
- cianotikus szívfejlődési rendellenességgel született csecsemők esetén a ductus arteriosus záródásának megakadályozására(PGE1)
- gyomorfekély megelőzésére vagy kezelésére (PGE)
- értágítóként iszkémiás betegekben vagy Raynaud-jelenségben
- légzőszervi magas vérnyomás esetén
- zöldhályog kezelésében (PGF2α)
- impotencia kezelésére vagy péniszműtét utáni rehabilitációnál (PGE1).[8]
- madarak tojásrakó képességének zavara esetén[9]
- kozmetikai termékekben szempilla- és szemöldöknövesztő szerként
Gátlószerek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Nelson, Randy F.. An introduction to behavioral endocrinology, 3rd, Sunderland, Mass: Sinauer Associates, 100. o. (2005). ISBN 0-87893-617-3
- ↑ Von Euler US (1935). „Über die spezifische blutdrucksenkende Substanz des menschlichen Prostata- und Samenblasensekrets” (PDF). Wien Klin Wochenschr 14 (33), 1182–3. o. DOI:10.1007/BF01778029. [halott link]
- ↑ Nicolaou, K. C.. Classics in Total Synthesis. Weinheim, Germany: VCH, 65. o. (1996). ISBN 3-527-29284-5
- ↑ (2013) „Microglia are essential to masculinization of brain and behavior”. Journal of Neuroscience 33 (7), 2761–72. o. DOI:10.1523/JNEUROSCI.1268-12.2013. PMID 23407936.
- ↑ Rang, H. P.. Pharmacology, 5th, Edinburgh: Churchill Livingstone, 234. o. (2003). ISBN 0-443-07145-4
- ↑ (2001) „Activation of the murine EP3 receptor for PGE2 inhibits cAMP production and promotes platelet aggregation”. Journal of Clinical investigation 107 (5), 603–10. o. DOI:10.1172/JCI10881. PMID 11238561.
- ↑ (2007) „Vascular wall-produced prostaglandin E2 exacerbates arterial thrombosis and atherothrombosis through platelet EP3 receptors”. Journal of Experimental Medicine 204 (2), 311–20. o. DOI:10.1084/jem.20061617. PMID 17242161.
- ↑ Medscape Early Penile Rehabilitation Helps Reduce Later Intractable ED
- ↑ LaBonde, MS, DVM, Jerry: Avian Reproductive and Pediatric Disorders (PDF). Michigan Veterinary Medical Association. [2008. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 26.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prostaglandin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
