Pusztasalgó
Pusztasalgó (1899-ig Usz-Salgó, szlovákul: Uzovský Šalgov) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.
| Pusztasalgó (Uzovský Šalgov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Kisszebeni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1323 |
| Polgármester | Jozef Merva |
| Irányítószám | 082 61 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | SB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 638 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 95 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 366 m |
| Terület | 6,43 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 05′ 25″, k. h. 21° 03′ 39″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 25″, k. h. 21° 03′ 39″ | |
| Pusztasalgó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztasalgó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Kisszebentől 4 km-re délnyugatra fekszik.
Története szerkesztés
A község területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A leletek többsége a falutól délre emelkedő 513 m magas Várhegyről került elő, ahol már a kőkorszakban emberi település volt. A legrégebbi leletek a vonaldíszes kerámiák népétől származnak az i. e. 6. évezredből. Az i. e. 5. évezredben a bükki kultúra népe lakta a vidéket. Ekkor a hegy tetején már földvár állt, a település pedig alatta, a teraszokon helyezkedett el. A hegy a későbbiekben is lakott maradt, az i. e. 3300 és 1900 közötti időben a bádeni kultúra népe élt itt. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra, majd a lausitzi és a gávai kultúra erődített települései álltak a Várhegyen. A vaskort az i. e. 700 és 400 közötti időből a hallstatti kultúra és a 400 utáni laténi kultúra képviseli a leletek között.
A falu feletti hegyen még a 14. században is állt még egy földvár. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a várat 1241-ben a tatárok elfoglalták és felgyújtották, ezzel védelmi szerepe megszűnt. A mai települést 1323-ban Károly Róbert oklevelében említik először, melyben a király egy 1315-ben tett adományt erősít meg. A király ebben a mai Salgó-patak felső völgyében fekvő birtokot Thököly Pálnak és Andrásnak adja. A birtok központja – az egykori Tótfalu – a 13. század végéig létezett. Neve az itteni szlovák lakosságról tanúskodik. A pápai tizedjegyzék 1332-ben János nevű plébánosát is megemlíti. A település 1337-ben „Totfalua”, 1348-ban „Salgov” alakban szerepel. A faluban a 14. században fatemplom állt, mely 1372-ben még létezett; ebben az évben Salgónak 27 jobbágytelke volt. 1427-ben a bíróén kívül még 19 háztartás adózott a településen. A 15. században a falu birtokosai tamásfalvi és roskoványi nemesek voltak.
A 16. században az Úszok, a Thökölyek egyik ága a birtokos a községben. Róluk kapta a falu régi Usz-Salgó nevét. 1543-ban 2, 1567-ben szintén 2 portáig adózott a település – ugyanebben az évben 6 volt a háztartások száma. 1588-ban másfél portáig adózott a falu. A reformáció itt is hamar elterjedt, 1591-ben már evangélikus hitszónoka volt a községnek. 1600-ban 14 háztartás, valamint templom, plébánia és iskola állt a településen, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. 1610 körül kőtemplom épült, melyet később Szent Imre herceg tiszteletére szenteltek. Az egyhajós reneszánsz építmény ekkor még torony nélküli volt. A templomot 1743-ban barokk stílusban építették át. 1787-ben 34 háza és 200 lakosa volt a községnek.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SALGO. Usz Salgo. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Szebenhez 3/4 mértföldnyire; határja sovány, fája van, réttyei meglehetősek.”[2]
A 19. században a Semsey, később a Péchy család volt a birtokosa, akik egészen 1945-ig birtokolták a falu nagyobb részét. 1828-ban 49 házában 390 lakos élt, főként földművesek. A templom mellett, egy régebbi udvarház alapjain a 19. század közepén felépült a Péchy család késő klasszicista kastélya.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Úsz-Salgó, tót falu, Sáros vgyében, Nyárs-Ardóhoz 1/2 órányira, 392 kath. lak. Sok gyümölcs. Jó határ. F. u. Úsz nemzetség. Ut. p. Berthót.”[3]
Jelentős év volt még a falu életében 1896, amikor a Péchyek nagy kiterjedésű gyümölcsöst telepítettek a községbe. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 261, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 577 lakosából 573 szlovák volt.
2011-ben 609 lakosából 586 szlovák.
Nevezetességei szerkesztés
- A Péchy-kastély 1840 és 1850 között, egy korábbi udvarház alapjain épült késő klasszicista stílusban. Körülötte nagy parkot létesítettek számos faritkasággal.
- Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1610 körül épült reneszánsz stílusban. 1743-ban barokk stílusban építették át. Főoltára 1700 körül készült.
- A Várhegy számos ősi kultúra településének lelőhelye.
- 130 éves kaliforniai mamutfenyő az iskola udvarán.
- Salgói halastó.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
