Rómulo Díaz de la Vega
Rómulo Díaz de la Vega (Mexikóváros, 1800. május 23. – Puebla, 1877. október 3.) egy mexikói katona és konzervatív politikus volt, aki 1855-ben néhány hétig az ország ideiglenes elnöke is volt, korábban és később pedig több szövetségi államot is kormányzott.
| Rómulo Díaz de la Vega | |
 | |
 Mexikó elnöke | |
| Hivatali idő 1855. szeptember 12. – 1855. október 3. | |
| Előd | Martín Carrera |
| Utód | Juan Álvarez |
| Született | 1800. május 23. Mexikóváros |
| Elhunyt | 1877. október 3. (77 évesen) Puebla |
| Párt | Conservative Party |
| Foglalkozás |
|
Élete szerkesztés
Mexikóvárosban született 1800-ban,[1] majd 1822-ben katonai pályára lépett. 1825 után a föderalistákkal szemben álló konzervatívokhoz csatlakozott, majd Mexikó több háborújában is részt vett: 1836-ban El Álamónál harcolt a texasi felkelők ellen, valamint 1847-ben, a mexikói–amerikai háború során Angosturánál és Cerro Gordónál: ez utóbbi alkalommal fogságba esett, és New Orleansba vitték. Hazatérve, a Guadalupe Hidalgó-i béke után többféle katonai tisztséget is betöltött, érdemei miatt pedig kitüntették a Cruz de Honorral, Puebla állam pedig az „állam érdemes személye” (Benemérito del Estado) címet adományozta neki. Szolgált Pueblában, majd kormányozta Yucatán államot (1853 és 1854 között[1]) és Tamaulipast is (1855 elején[1]), majd Mexikóváros katonai parancsnokává vált.[2]
Amikor 1855-ben Martín Carrera elnök lemondott, és a szabadelvűek cuernavacai gyűlésükön próbáltak meg elnököt választani, az (egyesek szerint opportunista módon) az Ayutla-tervhez csatlakozó Rómulo Díaz nyilvánította magát elnöknek mindenféle megválasztás vagy kinevezés nélkül. A tisztséget 22 napig töltötte be, szeptember 12-től október 3-ig, ezalatt pedig a zűrzavaros idők ellenére képes volt fenntartani a teljes sajtószabadságot, valamint eltörölte az ajtókra, ablakokra, háziállatokra és hasonlókra kivetett adókat. Amikor a győztes Ayutla-terv vezére, Juan Álvarez tábornok október elején távozásra szólította fel, átadta neki az elnökséget. Díaz rövid időre visszavonult a magánéletbe, de 1856-ban ismét a konzervatívokhoz csatlakozott, és fellázadt a kormány ellen, ezért az Amerikai Egyesült Államokba száműzték. Hazatérése és a belföldi politikai helyzet megváltozása után Miguel Miramón Mexikóváros kormányzásával bízta meg, 1860-ban pedig a konzervatív sereg második hadtestének parancsnoka lett. 1863-ban részt vett a Habsburg–Lotaringiai Miksát császárrá választó juntában, majd amikor Miksa Mexikóba érkezett, az ő szolgálatába állt. 1864-ben Jaliscóban birodalmi prefektussá nevezték ki, de Benito Juárez győzelme után két év börtönre ítélték. Ezt az ítéletet Puebla városában kellett letöltenie, ahol szabadulása után haláláig, 1877-ig élt visszavonultan.[2]
Források szerkesztés
- ↑ a b c Rómulo Díaz de la Vega (spanyol nyelven). presidentes.mx. [2017. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
- ↑ a b Doralicia Carmona: El general Rómulo Díaz de la Vega asume de facto la presidencia de la República (spanyol nyelven). Memoria Política de México. [2012. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
