Radnai Miklós
Radnai Miklós (Budapest, Ferencváros, 1892. január 1.[5] – Budapest, 1935. november 4.)[6] magyar zeneszerző, színházigazgató.
| Radnai Miklós | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1892. január 1.[1][2] Budapest[3] |
| Elhunyt | 1935. november 4. (43 évesen)[1][2] Budapest[4] |
| Házastársa | Pártos Viktória Alojzia (h. 1922–1935) |
| Szülei | Radnai Jenő Vámossy Ilona |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Radnai Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Budapesten született dr. Radnai (Rubinger) Jenő fővárosi tanácsjegyző és Vámossy Ilona gyermekeként. A Zeneakadémián Koessler János és Herzfeld Viktor, majd Münchenben Felix Mottl tanítványa volt. 1912-ben a Fodor Zeneiskolában kezdett el tanítani, 1919-ben a Zeneakadémia zeneelmélet-tanára lett.
Az Operaház 1918-ban mutatta be Az infánsnő születésnapja című táncjátékát. 1925-ben az intézmény igazgatójává is kinevezték. Igazgatói szerepének betöltése idején egyik fénykorát élte a dalszínház. Gazdasági szempontból is megerősödött az intézmény. Az ő kezdeményezésére indították el 1932–1933-ban az úgynevezett „olcsó ciklusokat”, melyek többek közt a következők voltak: Wagner-ciklus nyolc előadással a szerző halálának 50. évfordulója alkalmából, Verdi-ciklus, Mozart-ciklus, valamint ifjúsági előadások, balettsorozatok és délutáni előadások.
1933-ban ő alapította meg az Operabarátok Egyesületét. Ugyancsak az ő kezdeményezésére indult el az Operaház Emlékgyűjteménye, melynek első tíz tárlata 1930-ban nyílt meg. 1934-ben, amikor az Operaház fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte, nagyszabású ünnepségsorozatot szervezett. Működésének tíz éve idején műsorra tűzték Debussy Pelléas és Mélisande, valamint Verdi Falstaff című művét, azonban magyar zeneszerzők kompozícióit is szerepeltették – úgymint Kodály Zoltán, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Poldini Ede vagy Dohnányi Ernő.
1922. július 3-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Pártos Gyula építész és Bartolucci Viktória operaénekesnő lányával, Viktória Alojziával.
Fontosabb művei szerkesztés
- A moduláció elméleti és gyakorlati kézikönyve; Rozsnyai, Bp., 1918
- Orkán vitéz (szimfonikus költemény, 1919) [7]
- Magyarok szimfóniája (1921)
- Összhangzattani jegyzetek a hangzatépítésről, a diktált hangzatfűzésről, a hangzati hallás fejlesztéséről és a dallamok összhangosításáról; Rozsnyai, Bp., 1924
- Az egyszeri szerelmesek (vígopera, 1926)
- Rapszódia (1932)
Irodalom szerkesztés
- Karczag Márton – Szabó Ferenc János: Megfelelő ember a megfelelő helyen – Radnai Miklós zeneszerző és igazgató (Opera, 2017) ISBN 978-615-80225-5-2
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 12.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 22.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest-Ferencvárosi római katolikus keresztelési akv. 236/1892. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári halotti akv. 242/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
- ↑ Az öttételes darabot a Magyar Színházművészeti Lexikon (Akadémiai, 1994) és a Magyar Életrajzi Lexikon (Arcanum, 2001) Radnai Miklós szócikke is – tévesen – "Orbán vitéz" címmel említi. A korabeli sajtóban túlnyomórészt "Orkán vitéz" címmel írnak róla, csak elvétve szerepel az "Orbán vitéz" változat. Karczag Márton és Szabó Ferenc János Radnait bemutató könyvéből (Opera, 2017) azonban egyértelműen kiderül, hogy a kézirat első oldalán az "Orkán vitéz" felirat olvasható. (40. old. 87. sz. jegyzet) Ugyanitt szerepel az is, hogy a mű keletkezése során a "Vihar vitéz" címváltozat is felmerült.
A mű kottája mindmáig kiadatlan, kézirata az OSZK gyűjteményében található. Katalóguscédula: [1]
Források szerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
