Rarotonga a Cook-szigetek legnépesebb szigete, a 2011-es népszámlálási adatok szerint az ország 17 794 fős lakosságából 13 095 fő él Rarotongán.

Rarotonga
Rarotonga a NASA műholdas felvételén (az egyenes csík a repülőtér, tőle jobbra terül el Avarua)
Rarotonga a NASA műholdas felvételén
(az egyenes csík a repülőtér, tőle jobbra terül el Avarua)
Közigazgatás
OrszágCook-szigetek
SzékhelyAvarua
Népesség
Teljes népesség10 572 fő
Földrajzi adatok
FekvéseCsendes-óceán
Terület67 km²
Hosszúság11 km
Szélesség7 km
Tengerszint feletti magasság236 m
Legmagasabb pontTe Manga (658 m)
IdőzónaUTC - 10, „CKT” - Cook Islands Time
Elhelyezkedése
Rarotonga (Csendes-óceán)
Rarotonga
Rarotonga
Pozíció a Csendes-óceán térképén
d. sz. 21° 14′, ny. h. 159° 47′Koordináták: d. sz. 21° 14′, ny. h. 159° 47′
A Wikimédia Commons tartalmaz Rarotonga témájú médiaállományokat.

A Cook-szigetek parlamentje és nemzetközi repülőtere Rarotongán található. Rarotonga népszerű turistacélpont a tengerpartja és hotelei miatt. Legnagyobb városa Avarua, ami az északi part mentén hosszan elnyúlik, ez a Cook-szigetek fővárosa.

Földrajza és élővilága szerkesztés

 
Rarotonga topográfiai térképe

Rarotonga vulkáni eredetű sziget, aminek csúcsa a tengerfenékhez képest 4500 m-en van. A vulkáni aktivitás 2 millió éve véget ért, ennek nyomai a meredek völgyek a sziget belsejében, amit sűrű dzsungel borít. Legmagasabb pontja a sziget közepén található Te Manga (658 m). A szigetet lagúna veszi körül, ami északon közel fekszik a parthoz, ezért az északi part nem alkalmas fürdőzésre és vízisportokra, a déli part azonban igen. A lakosság manapság a part menti keskeny, sík, termékeny területet foglalja el, korábban a sziget belsőbb területein is éltek.

A sziget délkeleti részén alakították ki a Takitumu Conservation Area nevű védett területet (155 hektár), ahol veszélyeztetett állatok és növények élnek, köztük a rarotongai tengerilégykapó (Pomarea dimidiata) (más néven kakerori nevű madár, ami csak ezen a szigeten található meg). A védett terület csak vezetett túra keretében látogatható. Mérgező állat nincs a szigeten.

Az élővilág nagy része a lagúnában és a zátonyon túl, a mély tengerben él. Delfinek, cápák, ráják, sokféle trópusi hal. Július és szeptember között a sziget közelében haladnak el a hosszúszárnyú bálnák az Antarktisz felé tartó útjukon. Megfigyelésük szervezett túra során lehetséges, amit a Cook Islands Whale Education Centre szervez, és egyéb információkkal is szolgál.

Történelem szerkesztés

 
Az európaiak megsemmisítés céljából összegyűjtetik a bennszülöttek bálványait

A sziget nevének jelentése: raro: „nyugat”, tonga: „dél”. A rarotonga jelentése így „délnyugat” lehet. Ennek legvalószínűbb eredete az, hogy a felfedezők felől nézve a sziget délnyugati irányban fekszik.

Rarotonga létezését több polinéziai monda említi. Rendszeres kapcsolat állt fenn a sziget és a Csendes-óceán déli részén fekvő szigetek között (különösen a mai Francia Polinézia szigeteivel). A szóbeli hagyomány szerint a szigetet Io Tangaroa fedezte fel, aki a Nuku Hiva nevű szigetről jött (Marquesas-szigetek). Kenuval érkezett, nagyjából 1400 évvel ezelőtt, nem maradt sokáig, majd visszatért Nuku Hivára. Beszélt a népének az új szigetről, így fiai és később unokái megérkeztek Rarotongára. Io Tangaroa fia, Tongaiti adta a szigetnek az első ismert nevet: Tumu Te Varovaro (=a visszhang forrása).

A Marquesas-szigetekről érkező telepesek (a táv 2500 km) és a „közelebbi” Társaság-szigetekről (a távolság mintegy 1000 km) érkezők létesítettek elsőként állandó települést a szigeten. Ebből az időszakból az egyetlen biztos pont az Ara Metua nevű út megépítése a 11. században.

A sziget hagyományos történelme két hadvezér érkezésével kezdődött: egyikük Tangi'ia, aki Tahitiról érkezett, a másikuk Karika, aki Szamoáról jött. Ők alapították a sziget hat törzsét. A konfliktusok és háborúk gyakoriak voltak a törzsek között. Akkoriban a törzsek a hegyekben éltek, mert az könnyebben védhető volt és ahol növényeket termesztettek és állatokat tartottak.

Valamikor 1000 és 1400 között egy polinéziai navigátor, Kupe elindult Rarotongától déli irányban, hogy megkeresse Új-Zélandot, amit valamikor 800 körül fedeztek fel. Az ezeken a tengerjáró kenukon utazók lettek a későbbi új-zélandi maori törzsek ősei. Egyes törzsek még ma is az akkor odaérkező kenuk nevét viselik (például a Tainui és a Te Arawa törzs).[1]

Az első európai származásúak valószínűleg a Bounty lázadói lehetettek, akik 1789-ben a szigetre vetődtek. Az első, név szerint ismert európai Philip Goodenough, a Cumberland hajó kapitánya, aki 1814-ben kötött ki és három hónapot töltött a szigeten. Emberei többször összecsaptak a szigetlakókkal. Az első keresztény hittérítő 1821-ben érkezett, az első állandó misszió 1827-ben létesült. A Bibliát maori nyelvre fordították, és igyekeztek a bennszülöttek hitét megtörni. Rarotonga lett a London Missionary Society központja, egyúttal adminisztratív szerepe is megnőtt. Ahogy a Csendes-óceán más szigetein is történt az európaiak megjelenése után, addig ismeretlen betegségek tizedelték a lakosságot. A következő húsz évben a bennszülöttek mintegy fele meghalt. A szigetet rendszeresen felkeresték különféle kereskedőhajók és bálnavadászok is, akik letelepedését a hittérítők sikertelenül próbálták megakadályozni. A hittérítők sürgetésére a rarotongai nagyfőnök védelmet kért a britektől, akik 1865 körül protektorátus alá helyezték a szigetet (lásd: függetlenség (jog)). Ezzel Roratonga a Cook-szigetek nem hivatalos „fővárosa” lett. 1901-ben Új-Zélandhoz csatolták. A második világháború alatt az amerikai hadsereg leszállópályát épített Penrhyn és Aitutaki szigeteken, de a Cook-szigeteket elkerülte a háborús pusztítás.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

A sziget három kerületre van felosztva. Te Au O Tonga az északi részen van (itt található Avarua is), Takitumu a keleti és déli részen terül el, míg Puaikura a nyugati oldalon található.

Népesség szerkesztés

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás szerkesztés

Cook-szigeti maori nyelv, kisebb részben angol. A lakosság túlnyomó része polinéziai származású. A hivatalos vallás a kereszténység, de tovább élnek az ősi hitek és hagyományok.

Gazdaság szerkesztés

A gazdaság motorja a turizmus. A lakosság nagy része ehhez kapcsolódó tevékenységet végez: szállítás, szállás, ellátás biztosítása. Egyéb ágazatok: népművészeti tárgyak előállítása és eladása, halászat, mezőgazdaság, gyöngyhalászat és termesztés (elsősorban fekete gyöngy).

Látnivalók Avaruában szerkesztés

 
Fából faragott istenszobrok

Avarua a Cook-szigetek fővárosa, egyúttal Rarotonga egyetlen városa. A part mentén hosszan elnyúló településen boltok, kávézók mellett művészeti galériák, a Nemzeti Kulturális Centrum és múzeum is itt található. Itt tartják a hétvégi nagyvásárt. A város keleti és nyugati végén egy-egy kikötő található. Itt van a Para O Tane palota (a mindenkori főnök hagyományos székhelye), az 1853-ban épült Cook Islands keresztény templom, az 1845-ben épült Beachcomber galéria, a Punanga Nui piac (minden nap nyitva, de a legforgalmasabb szombaton).

Látnivalók a szigeten szerkesztés

(a látnivalókat nagyjából az óramutató járásával ellentétes irányban ismertetjük)

A nemzetközi repülőtér 1974-ben készült el. Tőle délre található a Tereora Nemzeti Stadion, ahol sok sportesemény zajlik. A repülőtér kifutópályájától kissé északi irányban van a parlament épülete, ami eredetileg a repülőteret építő munkások szállása volt, így külseje kevéssé tekintélyes. A parlament általában augusztustól januárig ülésezik, ekkor az ülések (megfelelő öltözékben) látogathatók.

A „Fekete szikla” (Black Rock) a golfpálya után következik; a hagyomány szerint itt ért úszva partot a Papeiha nevű hittérítő, a Bibliát a feje fölé tartva (a valóságban csónakban szállt partra). A hely manapság kiválóan alkalmas búvárkodásra, mert a vízfelület viszonylag nyugodt a többi partszakaszhoz képest. A hagyomány szerint Turou az a hely, ahol a holtak szellemei megkezdik útjukat a túlvilág, 'Avaiki felé. Innen lehet elindulni a helyi kórház, a Rarotonga Hospital felé; a meredek utat megtéve ragyogó kilátás nyílik a sziget nyugati partja irányába.

'Arorangi egy kis falu a nyugati parton, ez volt a hittérítők által alapított első település. A helyi templomtól nem messze található a Tinomana Palace, amit a britek építettek Tinomana Ariki számára. Érdekes, hogy Tinomana, az első főnök, aki áttért a keresztény hitre, nem itt van eltemetve, hanem feljebb, a falu fölötti hegyekben, a marae közelében. 'Arorangiban néhány érdekes művészeti galéria található.

'Arorangi után a Raemaru hegy szokatlanul lapos csúcsa következik. A Highland Paradise nevű település 'Arorangi fölött, a hegyekben található. A kereszténység előtt az őslakosok több száz éve hasonló falukban laktak. A falut a 19. század közepén elhagyták (a hittérítők egyik törekvése volt, hogy az őslakosokat elmozdítsák eredeti lakóhelyükről, hogy kevésbé kötődjenek az ősi hitükhöz). 1983-ban Raymond Pirangi, Tinomana Ariki egyik leszármazottja elhatározta, hogy visszahódítja a falut a dzsungeltől; manapság rendszeres túrák indulnak a látnivalók felkeresésére: ezek között van a szent hely (a marae), „a főnök trónja”, a kilátópont, az „iránytű szikla” és a „gyilkos szikla”.

'Arorangi közelében található a Cook Islands Cultural Village, ami egy szabadtéri néprajzi múzeum, amit 1988-ban nyitottak meg. Azóta 120 000 látogató járt itt. A program 10 órakor kezdődik és minden a régi hagyományok bemutatása körül forog: a látogatóknak megmutatják a házak építési módját, szerkezetét; a szövést, a fafaragást, a kókusz hántolását, a tűz csiholását, a halászatot, a ruházat készítését, a táncokat és a maori gyógyítást. A túra csúcspontja az Are Kariori (=„a szórakozás háza”), ahol hagyományos zenekíséret mellett táncokat mutatnak be, énekeket és legendákat adnak elő. Mindezt fényűző lakoma követi a helyi ételspecialitásokból. A túra 13:30-kor ér véget. A Cultural Village szervezésében egy délutáni túra keretében a sziget történelmét, mezőgazdaságát, kultúráját és szokásait ismertetik, miközben a fontosabb helyszíneken haladnak át.

A déli part búvárkodásra és fürdőzésre alkalmas hosszú partszakasza következik. A lagúna vize sekély, kristálytiszta és meleg. Vaima'anga közelében vannak a Sheraton üdülőhely félbehagyott maradványai (ez egy részben államilag finanszírozott beruházás volt az 1990-es években, ami gyanús körülmények között félbemaradt - Rarotonga számára a hitel visszafizetése majdnem az államadósság felét jelenti). Nem sokkal arrébb látható a Wigmore-vízesés, ami szárazabb időszakban el tud apadni. A part mentén ezután a festői Titikaveka következik, ahol a temetőben érdekes kövek láthatók. Az itteni templomot 1841-ben korallokból építették, amiket Tikiokinál szedtek fel és kézről-kézre adva szállították ide.

Muri a sziget délkeleti partszakaszán található, ez az egyik legismertebb strandolóhely a szigeten. A közelében négy kisebb sziget található (délről észak felé haladva): Taakoka, Koromiri, Oneroa és Motutapu (nagyjából ez a méret szerinti sorrendjük is). Ezeket csónakkal vagy akár úszva is meg lehet közelíteni és a homokos partokon napozni lehet. A négy szigetecske közül csak Taakoka vulkáni eredetű, a többi három homokpad, ami korallzátonyra rakódva jött létre. Észak felé haladva, de még Avarua előtt jelzés mutatja a Arai-Te-Tonga nevű marae felé az utat, ami a szigeten ma is az egyik legszentebb hely, ezért tilos a felületére lépni, de a helyet érdemes megnézni.

Ha az utazó nem csak a turistáknak szánt látnivalókat akarja látni, érdemes elindulnia a belső út, az Ara Metua mentén, ami mellett elszórtan házak és családi gazdaságok találhatók. Kutyák, csirkék, disznók, kecskék kóborolnak szabadon. A strandok nincsenek magántulajdonban, így bárhol le lehet menni a partra, de a magánházak környékét illik tiszteletben tartani. A sziget részletes térképe ingyenes, amit a helyi turistairodában lehet kérni.

A sziget belső, hegyvidékes része is bejárható, akár helyi túravezetővel, akár magánalapon. Ehhez nem kell hegymászó-felszerelés, csak a szokásos túra-kellékek, például erős bakancs, kellő mennyiségű ivóvíz és szúnyogriasztó. Az egyik ajánlott célpont a Te Rua Manga (=tűhegy), amit északról délre haladva ajánlott bejárni, mert így kisebb az eltévedés lehetősége. Eső után a talaj csúszós lehet; az utat egyébként akár 45 perc alatt meg lehet tenni.

A sziget egyik különlegessége a fekete gyöngy, ami kizárólag a környező vizekben és Francia Polinézia egyes helyein képződik, természetes körülmények között, amik begyűjtését kagylófarmokkal segítik elő. A fekete gyöngy sokkal ritkábban fordul elő, mint a hagyományos gyöngy, és nevével ellentétben nem csak teljesen fekete, hanem fekete-zöld, aranyló, kék, ezüst, vagy akár rózsaszín is lehet. Sok formában és méretben keletkezik, nagyjából 18-24 hónap alatt. A nagyobbak és simábbak értékesebbnek számítanak. Már a 18. században felfedezték ezeket a fekete gyöngyöket Európa számára, amikor igen magas ára miatt csak az arisztokrácia tudta megfizetni. Manapság a fekete gyöngy nem megfizethetetlen, és mindenesetre Rarotongán olcsóbban lehet megvásárolni, mint bárhol külföldön. Az igazi fekete gyöngy mellé tanúsító okirat jár, ami származási helyét és termesztésének módját igazolja.

Megközelítése szerkesztés

Minden nemzetközi repülőjárat a Rarotonga nemzetközi repülőtérre érkezik.

Infrastruktúra szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

A szigeten három kikötő található, Avatiu, Avarua és Avana, ezek közül csak Avatiu jelentős. Itt kötnek ki a kereskedelmi hajók, amik a szigetek közötti forgalmat bonyolítják le, a halászhajók, és az Új-Zélandról rendszeresen érkező teherhajók. A nagyobb hajóknak a nyílt vízen kell lehorgonyozniuk.

A szárazföldön Rarotongát körbeveszi az Ara Tapu-nak nevezett út, ami a part mentén fut és 32 km hosszú. Rarotonga háromnegyedét öleli fel egy ősi belső út, az Ara Metua. Ennek hossza 29 km és a 11. században épült. Ezt szinte teljes hosszában kőtömbök szegélyezik.[2]

Az Ara Metua út mentén számos szent hely, marae található. Ezek egyike az Arai Te Tonga, Rarotonga legszentebb helye.

A belső hegyes vidék miatt nincsenek a hegyeken átmenő, a szigetet keresztező utak. A helyi buszok kétféle irányban járnak a főúton: az óramutató járásának megfelelő és azzal ellentétes irányban.[3] A buszmegállókon kívül a buszok bárhol megállnak, ha van fel- vagy leszálló utas.

Autó, motorkerékpár vagy bicikli bérelhető, de a motoros járművekhez a helyi rendőrség által kiállított jogosítvány szükséges. Bal oldali közlekedés van. Településen belül 30 km/h, lakott területen kívül 40 km/h a sebességhatár. Pénteken és szombaton sok az ittas vezető.

A Rarotonga nemzetközi repülőtér a Cook-szigetek egyetlen nemzetközi repülőtere; a sziget északnyugati csücskében található. A legtöbb járat éjszaka érkezik. Ezekhez időzítve speciális buszjáratok indulnak az egyes hotelek szervezésében, de más busszal vagy taxival a sziget bármely szálláshelyére el lehet jutni.

A helyi Air Rarotonga légitársaság a szigetek között napi járatokat indít Aitutaki irányába (Rarotongától 250 km-re északra fekszik, az út 1 óra), rendszeres járatokat Atiu, Mangaia, Mauke és Mitiaro irányába, és alkalmankénti repülőutakat a távoli északi atollok, Manihiki (a fekete gyöngy termesztéséről ismert, az út 4 óra), Tongareva (Penrhyn) és Pukapuka irányába. Roratonga környéki sétarepüléseket is szerveznek. Emellett a felsorolt szigetek hajóval is elérhetők.

Kultúra szerkesztés

A maori kultúrában fontosak a családi kapcsolatok, a whanaungatanga. A családok nagycsaládot alkotnak (whanau), amik altörzset (hapu), törzset (iwi), végül, bizonyos értelemben az emberi világon túl a természet és a lélek világa következik.[4]

Helyi média szerkesztés

  • Cook Islands Herald - hetilap: helyi hírek, érdekességek
  • Cook Islands News - napilap: helyi- és nemzetközi hírek, vásárlás, időjárás
  • Cook Islands Sun - turistáknak szánt ingyenes kiadvány: hasznos információk, hirdetések
  • Escape - az Air Rarotonga kiadványa: helyi érdekességek a többi szigetről is
  • Jason's - ingyenes, kihajthatós térkép és kézikönyv

Ünnepek, fesztiválok szerkesztés

  • Te Maeve Nui, az alkotmány ünnepe, az Új-Zélandtól való függetlenség ünnepe. Július végén, augusztus elején tartják. Az ünnepség legalább 1 hétig tart, és sok külföldön élő rarotongai is hazatér erre az alkalomra.
  • „Az év táncosa” - április utolsó hetében rendezett verseny, külön a női és a férfi résztvevők számára; hagyományos zene, tánc és öltözet.
  • Gospel Day Celebration - július 26., a kereszténység megérkezésének ünnepe. Keresztény dalok, történetek, táncok szabadtéri előadásaiból áll.
  • Tiare hét - novemberben tartják, a boltokat, éttermeket feldíszítik virágokkal és megválasztják a Miss Tiare cím viselőjét.
  • Sporttal kapcsolatban számtalan versenyt rendeznek, ezek közül ki lehet emelni a népszerű Vaka Eiva kenuversenyt, amit novemberben tartanak.

Megjelenése a tömegkultúrában szerkesztés

  • „Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence!”,[5] Merry Christmas, Mr. Lawrence / Prisoner of War (1983), fsz. David Bowie. Az 1942-ben játszódó történetben egy brit katona egy japán hadifogolytáborba érkezik, ami Jáva szigetén van.
  • „Meztelen mennyország”[6] (2001) The Other Side of Heaven, fsz. Christopher Gorham, Anne Hathaway. A történet Tonga szigetén játszódik.
  • Nim szigete (2008). Alexandra Rover írónő (Jodie Foster), aki San Franciscóból indul el a Csendes-óceán névtelen pontjára egy bajbajutott kislány megmentésére, utazása során Rarotonga szigetet is érinti, mint egy közbeeső utazási pontot.

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Lonely Planet: Cook Islands, Rarotonga

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rarotonga című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.