Ratko Rudić

Ratko Rudić (Belgrád, 1948. június 7. –) olimpiai ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes, emellett Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes horvát vízilabdázó, jelenleg a Pro Recco edzője. Szövetségi kapitányként Jugoszlávia, Olaszország és Horvátország nemzeti csapatát vezette az olimpiai aranyéremig.

Ratko Rudić
Személyes adatok
Teljes név	Ratko Rudić
Születési dátum	1948. június 7. (75 éves)
Születési hely	Belgrád, Jugoszlávia
Magasság	188 cm
Becenév	Tiranin
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1963–1971 Jadran Split 1971–1981 Partizan Beograd
Válogatottság
1968–1980 Jugoszlávia 297
Edzőség
Év Liga Csapat 1981–1984 utánpótlás Jugoszlávia 1984-1989 Jugoszlávia 1991–2000 Olaszország 2001–2005 USA 2005–2013 Horvátország 2013–2018 Brazília 2018– Pro Recco
A Wikimédia Commons tartalmaz Ratko Rudić témájú médiaállományokat.

Magánélete

Ratko Rudić 1948. június 7-én született Belgrádban Jakov és Zorica Rudić gyermekeként. Édesapja katonatisztként dolgozott. Kétéves korában a család elköltözött Belgrádból. A család négy év alatt háromszor költözött: Fiumébe, Zárába, majd Splitbe. Ezután a Rudić család hat évre Zágrábba költözött. Ratko Zárában, 1958-ban (10 éves korában) kezdett vízilabdázni a Jedinstvo Zadar korosztályos csapatában. Első felnőtt bajnoki idényét 15 éves korában (1963-ban) a Jadran Split együttesében játszotta. A zágrábi Képzőművészeti Akadémián szeretett volna tanulni (hobbija a festészet volt), mégis inkább építészetet tanult. 1971-ben visszaköltözött Zágrábból szülővárosába, hogy a Partizan Beograd játékosa legyen. A Testnevelési Egyetemen fejezte be tanulmányait. 1990-ben a jugoszláv fővárosból munkája miatt Rómába költözött, ahol tíz évet töltött, ezután 2004-ig Los Angelesben élt. Egy lánya van, Martina, aki csellistaként dolgozik Milánóban.

Sportpályafutása

Játékos pályafutása

1963 és 1971 között a Jadran Split játékosa volt, majd a Partizan Beogradhoz igazolt. Pályafutása során nyolcszor nyert Jugoszláv-bajnokságot, hatszor Jugoszláv-kupát, valamint kétszer LEN-bajnokok-ligáját (1974, 1975). A nemzeti válogatottban 1968-ban mutatkozott be, melyben 1980-ig 297 alkalommal szerepelt. Két alkalommal nyerte meg jugoszláv színekben a Mediterrán játékokat (1971, 1979), valamint ugyanezen tornán 1975-ben ezüstérmes lett. 1970-ben és 1974-ben bronzérmes, 1977-ben pedig ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon. 1973-ban világbajnoki bronzérmet nyert. Az 1980. évi olimpiai tornán ezüstérmet ért el. Az 1968-as olimpián (ahol Jugoszlávia olimpiai bajnoki címet nyert) sérülés miatt nem vehetett részt. Az 1975-ös világbajnokságon doppingvétséggel vádolták hamisan, ennek ellenére a jugoszláv válogatottat kizárták a világbajnoki tornáról. A hamisság csak a torna utáni vizsgálatok révén derült ki, így a felmentették őt és a válogatottat a vétség alól.

Edzői- és szövetségi kapitányi pályafutása

Eddigi pályafutása során öt ország nemzeti csapatát irányította: Jugoszlávia (1984-1988), Olaszország (1990-2000), Amerikai Egyesült Államok (2001-2005), Horvátország (2005-2013), illetve Brazília (2013-) válogatottját.

Jugoszlávia

Edzői pályafutását a Partizan Beograd együttesénél kezdte, ahol az utánpótlás csapatot irányította 1980 és 1983 között. 1983 és 1984 között a jugoszláv utánpótlás-válogatott kapitánya volt, s csapatát a világbajnoki ezüstéremig (1983) és az Európa-bajnoki címig (1984) vezette. Számos játékos, mint például Dubravko Šimenc, Perica Bukić, vagy éppen Igor Milanović, akik a jugoszláv arany generáció tagjai voltak, tagja volt ezen utánpótlás válogatottnak. Rudić ekkor kapta a Tiranin (Zsarnok) becenevet, mert játékosaitól jelentős mennyiségű munkát, valamint fegyelmet követelt. A jugoszláv felnőtt válogatott szövetségi kapitányaként (1984-1988) két olimpiai aranyérmet (1984, 1988), egy világbajnoki címet (1986), két Európa-bajnoki ezüstérmet (1985, 1987), valamint egy világkupa győzelmet (1987) ért el.

Olaszország

1990 és 2000 között az olasz férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Ebben az időben ez a válogatott számított a legerősebbnek. 1992-ben az olimpiai arany-, 1996-ban pedig az olimpiai bronzéremig vezette Olaszországot. 1994-ben világbajnoki, két Európa-bajnoki címet (1993, 1995) és egy Európa-bajnoki bronzérmet (1999), valamint egy világ-kupa aranyérmet (1993) és két világ-kupa ezüstérmet (1995, 1999) szerzett szövetségi kapitányként.

Amerikai Egyesült Államok

Rudić 2001 januárjában lett az amerikai válogatott szövetségi kapitánya, melyet egészen 2005-ig vezetett. Vezetése alatt az amerikai válogatott 2003-ban aranyérmes lett a Pánamerikai játékokon, valamint ugyanezen évben bronzérmet nyert a világligán.

Horvátország

2005 és 2013 között hazája, Horvátország nemzeti csapatának szövetségi kapitányi pozícióját töltötte be. 2007-ben és 2012-ben a Horvát Olimpiai Bizottság a legsikeresebb horvát edzőnek nyilvánította. Vezetése alatt a horvát válogatott 2007-ben világbajnoki címet, 2009-ben és 2011-ben világbajnoki bronzérmet, 2010-ben Európa-bajnoki címet, 2010-ben világkupa ezüstérmet, 2009-ben világliga ezüstérmet, 2010-ben és 2011-ben világliga bronzérmet, 2012-ben pedig világliga, és olimpiai aranyérmet nyert.

Brazília

2013 óta a brazil válogatott szövetségi kapitánya. Vezetésével Brazília 2015-ben világliga bronzérmet nyert és ugyanezen évben ezüstérmes lett a Pánamerikai játékokon, emellett a Rio de Janeiróban rendezett 2016. évi nyári olimpiai játékokon 8. helyet ért el (csoportjában 6-5 arányban felülmúlva a későbbi olimpiai bajnok Szerbiát).

Források

• Ratko Rudić