Wikipédia

Ray Kroc

amerikai üzletember

Raymond Albert „Ray” Kroc (Oak Park, Illinois, Amerikai Egyesült Államok, 1902. október 5. – San Diego, 1984. január 14.) amerikai üzletember. 1954-ben csatlakozott a McDonald’s-hoz és ő tette azt a világ legsikeresebb gyorsétterem-láncává. Kroc szerepelt a Time 100: „Az évszázad legbefolyásosabb emberei” összeállításában, és még az életében mesés vagyont – mintegy 500 millió dollárnyit – halmozott fel. 1974-től a tulajdonában volt a San Diego Padres baseball-csapat egészen az 1984-ben bekövetkezett haláláig.

Ray Kroc
SzületettRaymond Albert Kroc
1902. október 5.[1][2][3]
Oak Park[4]
Elhunyt1984. január 14. (81 évesen)[1][2][3]
San Diego[5]
Állampolgárságaamerikai
HázastársaJoan Kroc (1968–1984)
SzüleiAlois Kroc
Foglalkozása
  • étteremvezető
  • üzletember
  • író
  • eladó
  • vállalkozó
IskoláiOak Park and River Forest High School
KitüntetéseiHoratio Alger-díj
Halál okahirtelen szívmegállás
SírhelyeEl Camino Memorial Park
A Wikimédia Commons tartalmaz Ray Kroc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútjának kezdete szerkesztés

Ray Kroc 1902 október 5-én született Oak Parkban, Chicago közelében. Szülei cseh származásúak: Rose Mary Hrach és Alois „Louis” Kroc.[6] Édesapja Břasy nevű faluból, Plzeň közeléből származik, a történelmi Csehország területéről.[7]

Oak Parkban nőtt fel, és itt töltötte élete nagyobb részét. Gyermekként komoly tehetséget mutatott a zongorázás iránt. Édesanyja zongorista volt. Már tizenéves korában zeneműboltot nyitott a barátaival. Később fagylaltot is árult nem különösebb sikerrel. Az első világháború idején idősebbnek mondta magát a koránál, így lett vöröskeresztes gépkocsivezető már tizenöt évesen, bár a háború véget ért, így nem szállították át a tengerentúlra. A Vöröskeresztnél ismerkedett össze Walt Disneyvel.[8]

A háború után először zongoristának állt, majd 1922-től papírpoharakat árult a Lily Tulip Cup Co. nevű cég alkalmazásában, esténként az egyik rádióműsorban zongorázott. A poharak értékesítése során találkozott az Earl Prince nevű céggel, amely egy öt-orsós multimixert fejlesztett ki és teherautónyi számra vásárolták a Lily-től a poharakat. Lenyűgözte a gép gyorsasága és hatékonysága. Nemsokára Kroc kizárólagos forgalmazási jogokat kapott a Prince-től a gépei forgalmazására. A következő 17 évben keresztbe kasul járta az országot, mint a gépekkel házaló ügynök.

A McDonald’s megvásárlása szerkesztés

A második világháború után Kroc immár a Prince Castle nevű cég értékesítő ügynöke volt.[9] Nagyjából akkortájt, amikor a Prince Castle Multi-mixerek értékesítése zuhanni kezdett a Hamilton Beach alacsonyabb árfekvésű termékei miatt, Kroc megismerte a McDonald testvéreket, akik meglepően sokat, szám szerint hatot vásároltak az ő shake-készítő multimixerjeiből. Közvetlenül, hogy meglátogatta a San Bernardino-i McDonald’s egységet 1955-ben, Kroc meggyőződésévé vált, hogy ennek a gyorsétteremnek éttermi lánccá alakítása olyan lehetőséget rejt magában, amely gyorsan elterjedhet akár az egész országban. Felajánlotta szolgálatait a McDonald testvéreknek, akik egy új franchise ügynököt kerestek Bill Tansey egészségügyi problémáit követő távozása miatt.

Kroc a McDonald's Inc. első éttermét Illinois államban, Des Plaines-ben nyitotta meg, ahol tulajdonképpen élete végéig aktív maradt. Gyakran az utca túloldaláról telefonált az étterem vezetőjének, emlékeztetvén őt, hogy a nap végén rendesen takarítsák ki az éttermet. A Des Plaines egység robbantott: a megnyitás napján több száz dollárt hozott. Kroc éttermek sorát a franchise rendszerével szervezte be. Másrészről a McDonald testvérek elégedettek voltak a meglévő bevétellel, és nem érezték szükségét a birodalmuk erőltetett menetben való terjeszkedésének.

Kroc számos újítást hozott be az éttermi-szolgáltatás addigi franchise modelljébe. Ezek közül a legfontosabb az akár egyetlen bolt bevonása a franchise rendszerbe, szemben a nagyobb, területi alapú franchise jogok megadásával, ami az akkor elterjedt gyakorlat volt az iparágban. Kroc elismerte, hogy a nagyobb területi egységekre (piacokra) kiadott kizárólagos franchise jogok a leggyorsabb módja, hogy a franchise-tulajdonos pénzhez jusson, másrészről így a jogtulajdonos a gyakorlatban elveszíti azt a képességét, hogy ellenőrzést gyakoroljon az egész lánc fejlődésének irányára. Számára az egységes szolgáltatás és minőség alapkövetelmény volt a McDonald's láncon belül. Tudta, amennyiben meggyengül a lánc üzletei feletti befolyásolási képessége, nem fogja tudni elérni a célját. Azáltal, hogy a franchise a jogot, üzletenként adta meg, a jogtulajdonos sokkal erősebb befolyását és ellenőrzését tudta megőrizni, és könnyebben tudta a jogot átadni egy a lánchoz csatlakozni kívánó étteremnek.

Krocnál csalódáshoz vezetett, hogy a McDonald testvérek csak kisszámú éttermet szerettek volna üzemeltetni. Ezért 1961-ben megvásárolta tőlük a vállalkozást 2 700 000 dollárért – így mindkét testvérnek 1 000 000 dollárja maradt az adók után- és 1,9 %-os éves jogdíjért (a szerződés, tárgyalásakor a McDonald testvérek a 2%-os jogdíjat túl magasnak, már-már mohónak tartották, így lett az 1,9%).

A megállapodás egy „gentleman’s agreement” (kézfogás) volt osztott megállapodással a felek között, mert Kroc ragaszkodott ahhoz, hogy nem fedheti fel a jogdíjat a mögötte felsorakozott befektetők előtt. A záró tárgyalásnál, Kroc felbosszantotta magát, mert a testvérek nem voltak hajlandóak átadni az ingatlanokat és az első San Bernardino-i egység feletti jogokat. A McDonald testvérek azt mondták neki, hogy az egység működtetési jogát, az ingatlan tulajdonjogát, és minden egyebet az alapító alkalmazottaknak adták át. Ennek hatására Kroc úgy zárta le a megállapodást, hogy nem ismerte el annak jogdíjfizetési részét (természetesen az sem volt írásban). Kroc később nyitott egy új McDonalds éttermet az első egység közelében (jelenlegi elnevezése: „The Big M”, mert a McDonalds fivérek elfelejtették levédetni a névhasználati jogot), hogy azt kiüsse az üzletből.[10]

A McDonald testvérekkel való megállapodás lezárása után Kroc levelet küldött Walt Disneynek. Az első világháború idején, amikor még mindketten mentős gyakornokok voltak a connecticuti Sound Beach-ben találkoztak életükben először. Kroc ezt írta: „Nemrégen vettem át a McDonald’s gyorsétterem-lánc nemzeti szintű jogait. Szeretnék érdeklődni, hogy volna-e lehetőség a McDonald’s részére a Disney birodalom fejlődésében.” Állítólag Disney kikötése az együttműködésre az volt, hogy növelje a sült krumpli árát tíz centről tizenöt centre így biztosítva Disneynek is profitot. Kroc visszautasította az ajánlatot, mert nem akarta hűséges ügyfeleit megkárosítani, így a Disneyland McDonald’s étterem nélkül nyitott meg. Az újságíró Eric Schlosser, a „Megetetett Társadalom” (Fast Food Nation) című könyvében, úgy vélte hogy ez egy kitaláció a McDonald's marketing vezetők részéről. Valószínűsíthetően az együttműködési ajánlat minden indoklás nélkül lett visszautasítva.[10]

Kroc fenntartotta és továbbfejlesztette a hamburgerek készítésére a McDonald fivérek által 1948-ban bevezetett „Speedee Service System”-nek („gyorskiszolgáló rendszer”) elnevezett futószalag megoldást. Szabványosította a műveleteket, ezzel biztosítva, hogy minden burger ugyanolyan ízű legyen bármelyik étteremben. Szigorú szabályokat vezetett be a franchise tagoknak: hogyan kell az ételt elkészíteni, mekkorák az adagok méretei, mennyi az elkészítési idő, valamint a csomagolást is egységesítette. Kroc elutasította az olyan költségcsökkentő intézkedéseket, mint a szója töltőanyagként való használata a hamburgerpogácsákban. Ugyanúgy szigorúan szabványosították az ügyfélkezelést: amennyiben a vásárló nem azt kapta, amit a láncolat egésze ígért neki, a pénzt vissza kellett téríteni az ügyfélnek. Azok az ügyfelek is visszakapták a pénzüket, akiknek a kiszolgálásra több, mint öt percet kellett várniuk. Mindazon túl Kroc szabad kezet adott az egységeknek abban, hogy a számukra legmegfelelőbb módot válasszák a termékek marketingjére. Így Willard Scott saját kezdeményezésként alkotta meg a ma Ronald McDonaldként ismert bábut az értékesítés felfuttatására Washington nagyvárosi területén.

Kroc halálakor a lánc mintegy 7500 egységből állt az Egyesült Államokban és 31 más országban. A teljes láncolat értékesítési volumene 1983-ra több mint 8 milliárd dollár ért el.[11]

Baseball szerkesztés

1974-ben Kroc úgy döntött, hogy visszavonul a McDonalds vezérigazgatói posztjáról. Miközben új munkák után nézett, annak hallatára, hogy kedvenc baseball csapata a San Diego Padres eladó, elhatározta, hogy visszatér élete kedvenc sportjához. A Padres alapító tulajdonosa C. Arnholt Smith feltételesen már odaígérte a csapatot egy Washingtoni élelmiszer-lánc tulajdonosnak, név szerint Joseph Danzanskynak , aki azt tervezte, hogy a Padrest Washingtonba költözteti.[12] Miközben az ügyletet az ügyvédek különböző peres ügyei akasztották meg, Kroc megvette a csapatot 12 millió dollárért, a csapatot egyben San Diegoban tartva.[12][13] Kroc első tulajdonosi évében (1974) a Padres 102 mérkőzést veszített, mégis több mint egymillió nézőt vonzott a szezonban. A korábbi legnagyobb nézettség 644 772 volt 1972-ben.[12] A San Diego Union azt írta, hogy Kroc „mindenekelőtt csapata egy rajongója”.[13] 1974 április 9-én miközben a Padres egy csúnya vereség szélén táncolt a Houston Astros ellen a szezonnyitó mérkőzésen a San Diego Stadiumban, 9-5-ös állásnál Kroc magához vette a hangosbemondó mikrofonját, és 39 083 néző előtt azt mondta: „Még soha az életemben nem láttam ilyen ostoba játékot”. A tömeg jóváhagyólag éljenezte.[13] [19] 1979-ben, Kroc nyilvános érdeklődése két jövendőbeli „szabad ügynök” státusú játékos – név szerint Graig Nettles és Joe Morgan – iránt egy 100 000 dolláros bírságot eredményezett a ligabiztos Bowie Kuhn részéről. Csalódván a csapatban, átadta annak működtetését a vejének Ballard Smithnek. „Több a jövő a hamburgerben, mint a baseballban” mondta Kroc.[14]

Az 1984-es halála után a Padres egy különleges mezt viselt „RAK” felirattal.[15] Abban az évben megnyerték a bajnokságot (NL zászló) és játszottak az 1984-es Világ Ligában.

Krocot posztumusz a San Diego Padres halhatatlanjai közé iktatták 1999-ben.[16]

Magánélete szerkesztés

Kroc alapítványa támogatta az alkoholizmus, a cukorbetegség és más betegségek kutatását és kezelését. Megalapította a Ronald McDonald House Alapítványt, amely a gyerekek életének jobbításával foglalkozik. Fő támogatója volt a Dartmouthi Egészségügyi Főiskolának.[11]

1980-ban, Kroc agyvérzést szenvedett, majd egy rehabilitációs intézménybe vonult az alkoholizmusa kezelésére.[17] 1984. január 14-én – 81 éves korában – halt meg szívelégtelenségben a San Diegoi kórházban.[11] Az El Camino Memorial Park temetőben van eltemetve Sorrento Valleyben, San Diegoban.[7]

Kroc harmadik felesége Joan Kroc filantróp volt. Sok más mellett ő hozta életre a Ray & Joan Kroc Corps Közösségi Központokat. Kroc korábbi házasságai Ethel Flemingel (1922-1961) és Jane Dobbinsal (1963-1968), válással végződtek.[18]

A popkultúrában szerkesztés

A McDonald’s Kroc általi felvásárlása, valamint a „Kroc stílusú” üzleti taktika a tárgya Mark Knopfler 2004-es dalának a Boom, Like That-nek.[19][20]

Ray Kroc Robert Anderson társszerzővel együtt írta meg "Grinding it out" című könyvét, amely 1977-ben jelent meg, és Kroc önéletrajzán túl részletesen meséli el a McDonald's történetének első évtizedeit. A könyv Magyarországon 2017-ben "A McDonald's sztori" címmel jelent meg.

2016 –ban John Lee Hancock rendezésében készült Az alapító című film, amely a McDonald’s Kroc általi felvásárlását mutatja be. Ray Croc megformálója Michael Keaton.[21]

Magyarul megjelent művei szerkesztés

  • A McDonald's sztori; közrem. Robert Anderson; ford. Kuti Zoltán; Fornebu Tanácsadó Bt., Bp., 2017

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. ↑ Gale Biograpy In Context – Ray Kroc (angol nyelven). © Gale (Cengage). (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  7. ↑ a b Napoli, Lisa. The Man Who Made the Mcdonald's Fortune and the Woman Who Gave It All Away (angol nyelven). © Dutton, 28. o. (2016. november 15.). ISBN 978-1-101-98495-6 
  8. ↑ Britannica Guide to 100 Most Influential Americans, Encyclopaedia Britannica, Inc. (angol nyelven). © Encyclopædia Britannica, 342. o. (2008. október 1.). ISBN 978-1-59339-857-6 
  9. ↑ Snyder, Neil. Vision, Values, and Courage: Leadership for Quality Management. © Simon and Schuster, 133. o. (2010. június 15.). ISBN 978-1-4516-0252-4 
  10. ↑ a b Grinding it out: the making of McDonald's. © Macmillan (1992). ISBN 978-0-312-92987-9 
  11. ↑ a b c Pace, Eric: New York Times – Ray A. Kroc dies at 81; Built McDonald's Chain (angol nyelven). © 2009 The New York Times Company. [2017. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  12. ↑ a b c Bob Chandler's Tales from the San Diego Padres. © Sports Publishing (2006. március 1.). ISBN 9781596700246 
  13. ↑ a b c Lockwood, Wayne. „Ray Kroc's dream finally materializes”, The San Diego Union, 1984. október 2., 12. oldal (Hozzáférés ideje: 2017. január 31.) (angol nyelvű) 
  14. ↑ Bock, Hal. „Miller Presaged Kroc Escapade”, © Lawrence Journal-World. Associated Press, 1979. augusztus 27., 14. oldal (Hozzáférés ideje: 2017. január 31.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ miscbaseball.wordpress – Ray Kroc, San Diego Padres Owner and Man who Built McDonald’s (angol nyelven). © miscbaseball. [2016. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  16. ↑ sandiego.padres – Padres Hall of Fame (angol nyelven). © 2017 MLB Advanced Media, LP.. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  17. ↑ Harris, Scott: Los Angeles Times – Dismayed by Nuclear Arms Race : McDonald's Fortune Fuels Joan Kroc's Peace Effort. © 2017 Los Angeles Times, 1985. október 13. [2013. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  18. ↑ NNDB – Ray Kroc (angol nyelven). ©2014 Soylent Communications. [2016. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  19. ↑ The Bulletin (angol nyelven). J. Haynes and J.F. Archibald, [1880]-©2008 (2004) 
  20. ↑ „Franchise Times” (angol nyelven) 11, Kiadó: © Restaurant Finance Corporation.  
  21. ↑ Lapin, Andrew: npr – 'The Founder': Michael Keaton Brings A Ruthless Ray Kroc To Life, With Relish (angol nyelven). © 2017 npr. [2017. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 31.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ray Kroc című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ray_Kroc&oldid=26129327”