Remete Szent Márk (ógörögül: Μάρκος Ερημίτης, latinul: Marcus Eremita), más néven Aszkéta Szent Márk (? – 430 körül) ókeresztény görög író.

Remete Szent Márk
remete
Születése
nem ismert
Halála
430 körül
Tisztelete
EgyházaGörög ortodox egyház
TisztelikOrtodox kereszténység
Szentté avatásaévszázadok óta szentként tisztelik
Ünnepnapjaáprilis 6.
Irodalmi munkássága
Fő műveiDe Melchisedek
Contra Nestorianos

Élete és művei szerkesztés

Valószínűleg Ankürában volt apát.[1][2] 40 éves korában vonult el, a Szkétisz-sivatagba ment remetének. Celláját alig hagyta el, szigorúan böjtölt, elmélkedett, virrasztott. Legendája szerint állatok is fölkeresték gyógyításért, illetve egy angyal adta neki rendszeresen az Oltáriszentséget. Ünnepét április 6-án üli az ortodox kereszténység.[3]

7 gyakorlati tárgyú aszketikus írásán kívül két vitázó dogmatikus művet írt De Melchisedek és Contra Nestorianos címmel.[1] Fennmaradt egy Nikolaosz nevű fiatal szerzeteshez írt levele a lelki életről.[2] Írásaiban küzdött a messaliánusok eretneksége ellen.[2]

Idézetek szerkesztés

  • „Benső könyörgés nélkül nincs tökéletes imádság. Az Úr meghallgatja azt a lelket, amely szórakozottság nélkül imádkozik.”
  • „Az a szív, amely engedi, hogy a kellemes élvezet elszakítsa eddigi törekvésétől, már nehezen fordul vissza. Hasonlít a szakadékba gördülő nehéz kőhöz, amelyet többé már nem lehet megállítani.”
  • „Egy fiatal állat, amely tapasztalat nélkül, mohón, hol az egyik, hol a másik fűcsomót legeli, egyszer csak egy olyan helyre jut, amely két szakadék között fekszik. Éppen így jár a lélek is, amelynek gondolatai lépésről lépésre eltávolodnak a rendtől.”
  • „Ha az értelem megérett az Úrban, ha a lélek elszakadt régi szokásaitól, a szív mintegy kínpadon fekszik, mert az értelem is, a szenvedély is a saját oldalára akarja vonni.”
  • „Nagy erény türelmesnek lenni önmagunkkal, és az Úr szava szerint szeretni ellenségünket, aki gyűlöl minket.”
  • „Tetteddel tégy tanúságot bölcsességedről, mert több bölcsességet adnak ezek neked, mint a róluk való szavak.”
  • „Bár titokzatosan mindig mellette áll a kegyelem, akaratunk mégis szabad marad, hogy a jót megtegyük-e vagy elmulasszuk.”
  • „Az Isten jelenlétében való élet gyakorlása a hitben megerősödött lélek állandó erőfeszítése. Aki elfeledkezik az Istenről, az önző, és többé már nem tud szólni hozzá az Isten.”
  • „Ha azt akarod, hogy tiéd legyen a tiszta imádság erős lelki vára, pillanatonként kell elűznöd minden olyan dologról való gondolatot, amit a gonosz ellenség sugall, nehogy elveszítsed ezt az értékes kincset. Jobb átszúrni az ellenséget az imádság nyilaival, mint elbeszélgetni vele. Hiszen csak közel akar férkőzni hozzánk a hízelgéssel, nehogy legyőzzük az imádsággal.”

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Altaner, i. m., 187. o.
  2. a b c Kis Filokália
  3. Katolikus Lexikon, Márk, Szt.

Művei a Patrologia Graeca-ban szerkesztés

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés