Rialto híd
A Rialto híd egyike a négy hídnak (a ponte dell'Accademia, a ponte degli Scalzi és a ponte della Costituzione mellett), amelyek a Canal Grande felett átívelnek, Velence városában. A négy híd közül ez a legidősebb és minden bizonnyal a leghíresebb.
| Rialto híd (Ponte di Rialto) | |
 | |
| Elhelyezkedése | Velence |
| Áthidalt akadály | Canal Grande |
| Névadó | Rialto |
| Szerkezettípus | ívhíd |
| Anyag | kő |
| Legnagyobb támaszköz | 28 m |
| Nyílások száma | 1 |
| Teljes hosszúsága | 48 m |
| Szélesség | 22,1 m |
| Magasság | 7,32 m |
| Sávok száma | teljes szélességében gyalogjárda |
| Tervező | Antonio da Ponte |
| Átadás ideje | 1591 |
| Elhelyezkedése | |
 Rialto híd (Ponte di Rialto)
Pozíció Velence (Olaszország) térképén
| |
 é. sz. 45° 26′ 17″, k. h. 12° 20′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 17″, k. h. 12° 20′ 08″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rialto híd (Ponte di Rialto) témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
A krónikák szerint az első lépés a Canal Grandén egy hajóhíd volt. Egy facölöpökre épült híd, Nicolò Barattiero tervei alapján Sebastian Ziani vagy Orio Mastropiero velencei dózse alatt a 12. század második felében, volt a mai kőhíd elődje,[1] amelynek „Ponte della Moneta” (a. m. Az érme hídja) volt a neve, a keleti végén működött régi pénzverdéről.
A Rialto-negyed egyre növekvő kereskedelmi forgalmát már nem tudta kiszolgálni a pontonhíd. Ezért előbb egy fahidat építettek a helyére. A faszerkezet két ferde rámpát tartalmazott, hogy a központi részt fel lehessen nyitni, ezzel lehetővé téve a hajózófolyosón a legmagasabb hajók áthaladását is. Tekintettel fekvésére a híd felvette a Rialto nevet. A 15. század első felében a híd két oldalán végig két sorban boltok épültek. Azok bérleti díjából fedezte az állami kincstár a híd fenntartását.
1310-ben a híd a Bajamonte Tiepolo által vezetett lázadók visszavonulásakor megrongálódott. 1444-ben összeomlott, amikor hatalmas tömeg gyűlt össze rajta, hogy megcsodálja Leonello d'Este, Ferrara márkija menyasszonyának vízi felvonulását.
1503-ban javasolták első alkalommal kőhíd építését. A következő évtizedekben különböző projekteket is megvalósítottak. Elsőként 1514-ben Giovanni Giocondo barát terveit, de 1524-ben az is összeomlott. 1551-ben a velencei hatóságok pályázatot hirdettek rekonstrukciójára. Bizottságot neveztek ki három felügyelő részvételével a Rialto negyed vállalattulajdonosaiból Antonio Cappello, Tommaso Contarini, és Vettor Grimani személyében. 1554-től a kor leghíresebb építészei jelentkeztek terveikkel, de csak a 16. század végén tűzött ki pályázatot Pasquale Cicogna dózse. Olyan neves építészek tettek javaslatot, mint Jacopo Sansovino, Andrea Palladio és Giacomo Barozzi da Vignola, de mindannyian a klasszikus, többíves megközelítésben. Nem fogadták el egyikükét sem, pedig Palladio az egész környéket megtervezte, a hídfőknél egy-egy kereskedőfórumot is kialakítandó. A pályázatot 1587-ben ismét meghirdették, amelyen Vincenzo Scamozzi és Andrea da Ponte tervezete közül az utóbbiét fogadták el 1588. június 9-én, mivel az az egyíves változatot tartalmazta. Mindazonáltal valószínű, hogy eredetileg ez Scamozzi ötlete volt.[2]
Az építés 1591-ben fejeződött be, Antonio[3] és Tommaso Contin közreműködésével, akik Da Ponte unokaöccsei, vagyis sógora, Bernardino Contin fiai voltak.
Leírása szerkesztés
A jelenlegi egyíves kőhíd szerkezete nagyon hasonló az előző, fából készült hídéhoz, az eredeti hídkoncepció helyességét jelezve. A hídfőknél egy-egy ferde rámpa helyezkedik el, lépcsősorral. A híd mindkét víz felőli oldalán a balusztrádos korláttal határolt járda mögött egy-egy elegáns, fedett üzletsor húzódik, amelyek egy központi fedetlen gyalogjárdát fognak közre. A híd legmagasabb pontján kétfelé íves kapu nyílik a szélső járdákhoz. Szentek szobrai művészi domborművek díszítik.
Galéria szerkesztés
-
A Rialto híd -
A Rialto híd éjszaka -
A lépcső -
Szent Márk-relief
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ponte di Rialto című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Elena Bassi: Nicolò Barattiero, 1964, 6. kötet
- ↑ A Ponte di Rialto: a terv rejtélye. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
- ↑ a Sóhajok hídja tervezője
Bibliográfia szerkesztés
- Giulio Lorenzetti: Venezia e il suo estuario, Edizioni Lint, Trieszt, 1963 ISBN 8886179243 463. o.
