Wikipédia

Richard Mollier

német fizikus, egyetemi tanár

Richard Mollier (Trieszt, 1863. november 30. – Drezda, 1935. március 13.) ausztriai születésű német fizikus, gépészmérnök, a Göttingeni és a Drezdai Egyetem tanára, a termodinamika alapjait képező fizikai anyagjellemzők élenjáró kutatója. Kiemelkedő eredményeket ért el a víz, a vízgőz és a nedves levegő(wd) fizikai állapotjellemzőinek kutatásában.

Richard Mollier
Született1863. november 30.
Trieszt
Elhunyt1935. március 13. (71 évesen)
Drezda
Ismeretes mint
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Károly–Ferenc Egyetem, Graz
Műszaki Főiskola, München
Pályafutása
Kutatási területTermodinamika
Levegő fizikája
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Grashof-emlékérem (1928)
Hatással voltWilhelm Nusselt
Rudolf Plank
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Származása, családja szerkesztés

Az Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként született. Apja a pfalzi Montabaurból való Eduard Mollier (1828–1906) hajóépítő mérnök volt, a trieszti E. Mollier hajógyár műszaki igazgatója, Martin Joseph Mollier földbirtokos (1796–1848) fia.[1][2]

Anyja a felső-pfalzi Riedenburgból származó Armine von Dyck (1836–1910) volt, az 1861-ben bajor nemesi címet kapott Carl von Dyck vasúttisztnek (1803-1888), a müncheni távíróhivatal igazgatójának leánya.[1][3]

Fivére, Siegfried (?–?) 1908-ban feleségül vette Elisabeth Barkhausent (1885–1974), a brémai Friedrich Barkhausen (1840–1896) és Catharina Hegeler (1851–1928) leányát, Heinrich Barkhausen fizikus (wd) (1881–1956) húgát.[1]

Húga, Hilde Mollier (1876–1967) a Müncheni Műszaki Főiskola egyik első női hallgatója, majd Oskar Knoblauch professzor (1862–1946) asszisztense lett 1909-ig,[4] ekkor feleségül ment sógorához, Heinrich Barkhausenhez,[5] aki később a Drezdai Műszaki Egyetem professzora, a tudományos akadémia tagja lett, nevéhez az akusztika és a nagyfrekvenciás elektrofizika több fontos jelenségének felfedezése fűződik.[6]

Iskolái, pályakezdése szerkesztés

Richard Mollier 1882-ben érettségizett a trieszti német gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait a grazi Károly–Ferenc Tudományegyetemen kezdte, majd a Müncheni Műszaki Főiskolán (a mai Műszaki Egyetemen) folytatta. A főiskola docensi rangú magántanára (Privatdozent) lett, első publikációi az elméleti géptan területén jelentek meg. Műszaki doktori disszertációját „A gázok entrópiájáról” (Über die Entropie der Gase) címmel 1895-ben védte meg a müncheni Műegyetemen.[1]

Tudományos pályafutása szerkesztés

1896-tól egy tanéven át a göttingeni György Ágost-Egyetemen dolgozott. 1897-ban a Drezdai Műszaki Egyetemen kinevezték a géptan rendes egyetemi tanárává, a nyugállományba vonuló Gustav Zeuner professzor (1828–1907) utódaként.[1]

1904-ben Drezdában, majd 1906-ban Berlinben is megjelentette „Új diagramok a műszaki hőtanhoz” (Neue Diagramme zur Technischen Wärmelehre) című könyvét, az ebben leírt módszerek jelentősen leegyszerűsítették a műszaki termodinamikai folyamatok mérnöki számításait.[7]

Több német és nemzetközi tudományos egyesület munkájában részt vett. 1909-ben ő képviselte Németországot a Nemzetközi Hűtéstechnikai Egyesület első kongresszusán.[1]

Munkásságának jelentős nemzetközi elismeréseként 1923-ban a termodinamikával foglalkozó tudósok Los Angelesben tartott világkongresszusa határozatba tette, hogy minden olyan műszaki állapot-diagramot, amelynek egyik tengelyére az entalpiát vitték fel, Mollier nevéről „Mollier-digramnak” neveznek. Ezek közül a két legismertebb a vízgőz h–s (entrópia–entalpia) diagramja, amely a Carnot-körfolyamat számítását könnyíti meg, és a nedves levegő h-x diagramja, a levegőkezelés és a klímatechnika számításainak alapvető segédeszköze.

  •  
    Mollier h–s diagram (entrópia–entalpia diagram) vízgőzre (1 bar = 0,1 MPa nyomáson)
  •  
    Mollier h–x diagram nedves levegőre, a levegőkezelés főbb folyamatainak ábrázolásával
  •  
    Arcképe Drezdában, a születése századik évfordulójára avatott emléktáblán
  •  
    Sírhelye Drezdában, a tolkewitzi urnatemetőben

1919-ben titkos tanácsosi rangot kapott, a Braunschweigi Műszaki Egyetem díszdoktorává (Dr.-Ing. E. h.) fogadta. 1928-ban a Német Mérnökök Egyesülete(wd) (Verein Deutscher Ingenieure, VDI) a Franz Grashofról elnevezett Grashof-emlékérmét (Grashof-Denkmünze) adományozta Mollier-nak.[1]

1931-ben nyugállományba vonult, de professor emeritusként 1933-ig dolgozott a Drezdai Egyetemen. 1935-ben hunyt el Drezdában.[1] Sírja a tolkewitzi urnatemetőben (Urnenhain Tolkewitz) található.

Emlékezete szerkesztés

A Drezdai Műszaki Egyetemen egy új oktatási épület, a „Mollier-Bau” viseli a nevét. Mollier századik születésnapján, 1963-ban itt avattak fel emléktábláját.

Hatása szerkesztés

Tanítványai közül többen is a termodinamika világhírű tudósai lettek, köztük Wilhelm Nusselt (1882–1957) és a „hűtéstechnika pápájaként” emlegetett Rudolf Plank (1886–1973).

A Mollier-diagramok bekerültek a fizikusok és gépészmérnökök alapvető tananyagába, nyomtatott és digitalizált változataikat tudósok és mérnökök generációi használják napi munkájukban.

Főbb művei, publikációi szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h Wolfgang Mathis. Mollier Richard, Neue Deutsche Biographie (német nyelven), 1ff. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2018. október 4. 
  2. ↑ 137425333 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában
  3. ↑ 117122130 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában
  4. ↑ 1069152099 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában
  5. ↑ Karin Zachmann. Mobilisierung der Frauen. Technik, Geschlecht und Kalter Krieg in der DDR (német nyelven). Frankfurt / New York: Campus Verlag, 102 (ref. 238). o. (2004). Hozzáférés ideje: 2018. október 4. 
  6. ↑ 118657240 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában
  7. ↑ Nagy Szovjet Enciklopédia, 3. kiadás, 1969—1978

Kapcsolódó irodalom szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Richard_Mollier&oldid=25584925”