Roger Penrose
Sir Roger Penrose OM, FRS (Colchester, Essex, 1931. augusztus 8. –) fizikai Nobel-díjas angol matematikus és elméleti fizikus. Az Oxfordi Egyetem Rousse Ball matematikai katedrájának professor emeritusa és a Wadham College emeritus tagja.
| Roger Penrose | |
 | |
| 2005-ben | |
| Született | 1931. augusztus 8. (92 éves)[1][2][3][4][5] Colchester[6][7] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | |
| Szülei | Margaret Leathes Lionel Penrose |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Rouse Ball Professor of Mathematics (1973–1999) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Roger Penrose témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Apja a híres genetikus, pszichiáter és sakkelmélész Lionel S. Penrose (1898–1972) volt. Két fivére Oliver Penrose matematikus, fizikus (*1929) és Jonathan Penrose sakkmester (*1933), húga Shirley genetikus professzor (*1945), férjezett nevén Hodgson.
A Cambridge-i Egyetemen szerzett doktori fokozatot 1957-ben algebrai geometriából. Ezután angol és amerikai egyetemeken dolgozott. 1964–1973 között a londoni Birkbeck College-ban volt docens, majd az alkalmazott matematika professzora. 1973-ban lett az Oxfordi Egyetemen a Rouse-Ball matematikai tanszék professzora.
Tudományos eredményeinek elismeréseként 1994-ben a királynő lovaggá ütötte. 1988-ban a Stephen Hawkinggal közösen elért eredményekért megkapták a fizikai Wolf-díjat.
Kutatási eredményei szerkesztés
A matematikai fizikában és a kozmológiában ért el komoly eredményeket. Több tudományos ismeretterjesztő könyvet írt részben filozófiai témákról.
Ő fedezte fel 1974-ben a róla elnevezett Penrose-féle csempézést, amely két különböző alakú parkettával aperiodikus módon fedi le a teljes síkot. 1984-ben hasonló mintákat fedeztek fel kvázikristályok atomjainak elrendeződésében. Talán a legfontosabb közreműködése az volt, amikor 1971-ben kitalálta a spinhálózatokat, amelyek a hurok-kvantumgravitációbeli téridő geometriáját adták.
Kutatási eredményei még: Escher grafikáinak magyarázata, a téglalap alakú mátrixok Moore-Penrose-inverze.
Ő dolgozta ki a tvisztorelméletet (a tvisztorok a téridő alapjául szolgáló, magasabb dimenziós komplex térben működő, absztrakt geometriai alakzatok).
További alapvető eredménye a kozmológiában a Stephen Hawkinggal megalkotott Hawking–Penrose-tétel, amely szerint az einsteini téregyenleteknek nincs szingularitás (például ősrobbanás, fekete lyuk) nélküli megoldása.
Műveinek magyar kiadása szerkesztés
- A twisztor-elmélet. Cikkgyűjtemény; Akadémiai, Budapest, 1980 (Magyar fizikai folyóirat. Klasszikus sorozat)
- A császár új elméje. Számítógépek, gondolkodás és a fizika törvényei; előszó Martin Gardner, ford. Gálfi László; Akadémiai, Budapest, 1993
- Stephen Hawking–Roger Penrose: A tér és az idő természete. Előadás-sorozatok az Isaac Newton Intézetben; fordította: Both Előd; Akkord, Budapest, 1999 (Talentum tudományos könyvtár); ISBN 963-645-023-4 A Cambridge-i Egyetemen 1994-ben lezajlott vita a kvantumgravitációról (nehezebb olvasmány)
- A nagy, a kicsi és az emberi elme. Kozmológia, kvantummechanika és a tudatosság fizikája; szerk. Stephen Hawking, Abner Shimony, Nancy Cartwright, fordította: Gergely László Árpád; Akkord, Budapest, 2003 (Talentum tudományos könyvtár)
- Einstein csodálatos éve. Öt cikk, amely megváltoztatta a fizika arculatát; szerk., bev. John Stachel, közrem. Trevor Limpscombe, Alice Calaprice, Sam Elworthy, előszó Roger Penrose, fordította: Piróth Attila; Akkord, Budapest, 2004
- Az idő ciklusai. Az univerzum radikálisan új szemlélete; fordította: Gilicze Bálint; Akadémiai, Budapest, 2011 (Új polihisztor)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Leidse Hoogleraren (holland nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 19.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b c d e f Who's who (brit angol és angol nyelven). A & C Black
- ↑ a b Kindred Britain
- ↑ http://www.aps.org/programs/honors/prizes/heineman.cfm, 2018. október 6.
- ↑ https://www.iop.org/about/awards/gold-medals/paul-dirac-medal-and-prize-recipients#gref
- ↑ https://www.lms.ac.uk/events/lectures/forder-and-aitken-lectureship
- ↑ MacTutor History of Mathematics archive
- ↑ http://www.science.unsw.edu.au/alumni/dirac-lecture-series, https://web.archive.org/web/20180322130304/http://www.science.unsw.edu.au/alumni/dirac-lecture-series
- ↑ https://clarivate.com/citation-laureates, 2023. szeptember 23.
- ↑ Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
- ↑ https://www.usc.gal/es/cursos/conciencia/premio_fonseca.html
- ↑ 2020. február 2., http://www.itep.ru/science/pomeranshuk/laureaty-2019.php
- ↑ https://www.nobelprize.org/uploads/2020/10/press-physicsprize2020.pdf
Források szerkesztés
- Martin Gardner: Penrose-csempézés Természet Világa, 128. évf. 8. sz. 1997. augusztus, 344-349. o.
- Penrose csempéi, Második rész Archiválva 2009. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Staar Gyula: A nagy csempéző – Beszélgetés Roger Penrose-zal, az Oxfordi Egyetem professzorával, Természet Világa, 128. évf. 12. sz. 1997. december, 534-538. o.
